Igehirdetés - Szenteste Mal 3, 20a

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” (Mal 3,20a)

Szeretett Testvérek!

Olyan szép ilyenkor, karácsony környékén sétálgatni az estében. Sok ház falán, ablakán van fényfüzér, sőt az utcák némelyike is kap ilyenkor díszkivilágítást. Sok kicsiny fény pislákol, akármerre is néz az ember. Sok kicsiny sugár töri meg az éjszaka sötétjét, amely ilyenkor télvíz idején olyan nyomasztóan borul mindannyiunkra. Ösztönösen igyekszünk a világosság felé, hiszen, ahol fény van, ott lehet csak igazi élet.

De mennyi helyen van sötét. Ahol hiába minden mécses, lámpa, mégis a sötétség az úr, mintha valami állandóan elnyelni akarná a világosságot. A komor félhomály borul sokakra, ami szürkévé és feketévé változtat mindent. Annyi minden tud közénk és a fény közé állni, felsorolni is nehéz volna. Gond, bánat, gyengeség, fáradtság, fájdalom, jó volna ha tűnne.

Az első karácsony estéjén, két évezrede azonban valami történt. Egy távoli provinciában, egy kicsiny poros városka, egyik istállónak használt barlangjába apró fény gyúlt. Valami egészen kis jelentéktelen, egészen nyomorult helyen. De fény támadt. Sokaknak egy átlagos este volt az csupán, olyan mint a többi, de mégis néhány ember számára igazi világosság lett az éjszaka. Kiknek is? Pásztoroknak és távoli vidékekről érkező bölcseknek. Mind olyanok voltak, akik ott és akkor nem számítottak, hiszen a pásztorok kirekesztettségben éltek, a bölcsek pedig messzi vidékről jöttek. Mégis a Fény azok számára jelent meg, akik a legtávolabb voltak minden más fénytől.

Az Úr nem tett mást, mint egy apró mécset gyújtott, amely azonban teljesen más, mint bármely másik. Mert az Ő fénye valóban el tudja űzni a sötétséget, mert az Ő fénye valóban világosság, mert az Ő fénye valóban gyógyít. Mert az Isten Igéje pontosan ezt teszi: világosságot gyújt, megment, meggyógyít. És ez az Ige lett testé, azon a régi éjszakán.

Isten Igéje világosság, hiszen az első szava is ez volt az Úrnak: „Legyen világosság!” (1Móz 1, 3) A kezdet-kezdetén felragyogott a világosság, amely az Isten világossága. Amely elűzi a sötétséget, rendet teremt, láthatóvá teszi a világot. Ez az Ige, lett testé, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8, 12) Ez fény űzi el a sötétet. Mert oszlatja a homályt, tünteti az árnyakat, bevilágítja az addig láthatatlant. Átragyog életen, s halálon. Egészen más megvilágításba helyez mindent! Többé nem a sötétségé, a kiszolgáltatottságé, az ármányé az utolsó szó, mert az Ő fénye felfedi mindezt. Jézus szavára szertefoszlik a Gonosz munkája.

Isten Igéje megment. Ahogyan eloszlatja a sötétet, ahol bármi könnyen ránk törhet, úgy lesz világossá az akarata: „Nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.” (Ez 33, 11) S erre az Úr az életével esküdött meg. Ezért jött igazsága a földre, hogy élete árán életet adjon nekünk, akik vágyódunk az Ő világosságába. Isten Igéje ezért lett testé, hogy megmentsen ilyen önfeláldozó módon, mert szereti az embert. Jézus már születésekor olyanok számára lett fontos, akik kint rekedtek a sötétben, a pusztaságban, a messziségben. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (Mt 18, 11) Hiszen mindnyájan elveszettek vagyunk, nem leljük a fényt, valahol messze, távol vagyunk a fénytől, de az Ő szava fényességre vezet, ahol oltalom vár ránk.

Isten Igéje meg is gyógyít. A világosságban látszik csak igazán, hogy miért kell bennünket megmenteni, mert rengeteg seb van rajtunk, amiket be kell gyógyítani, különben a vesztünket okozzák. Ezért gyógyít a világosság. Mert erre van talán a legnagyobb szükségünk. „Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34, 19) Az adventi váradalmunk beteljesülése ez, közel van, már itt van aki bekötözi a sebeinket. Orvos kell nekünk, aki tisztában az igazsággal: halálos a betegségünk! De van gyógymód, ha úgy tetszik fény terápia, az Isten szeretetének fénye, amely beragyogta egykor a betlehemi éjszakát, s azóta is tündököl, hogy világosságával gyógyítson. Mert a Messiás nem pusztán egy hős, aki megment, hanem hűséges gyógyító is.

Isten igazsága így gyújtott világosságot! Mert az Ő igazsága nem vádló, hanem szerető, megmentő, gyógyító. Ez az, amiért van okunk ünnepre, amiért hálát adhatunk az Úrnak! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Az örök élet fénye ragyog fel számunkra Szenteste, hogy a mi szívünk világosságba jusson.

Puszta Sándor Örökké karácsony című versében így ír a karácsony lényegéről:

Amikor elhallgat az angyalok éneke,

Amikor az égről eltűnik a csillag,
Amikor a pásztorok nyájukhoz visszatérnek,
Amikor a királyok hazamennek,
Megkezdődik a karácsony:
Megtalálni az elveszettet,
Begyógyítani a sebeket,
Etetni éhezőket,
Kiszabadítani a rabokat,
Békét vinni a testvérek közé
És ujjongó dalt fakasztani a szívben.

Isten testé lett Igéje ezért gyúlt fel. Ez a fény ragyogja be most a mi szívünket lelkünket! Vigyük haza az Ő fényét, ragyogja be ne csak ezt a pár előttünk álló napot, hanem legyen gyógyító fényforrássá egész életünkben! Így őrizzen meg bennünket a betlehemi gyermekben közénk jött Szeretet!

Ámen

Gyógyító világosság