Igehirdetés - Szentháromság ü. u. 18. vasárnap Mt 5, 38-45

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5, 38-45)

Szeretett Testvérek!

A mi Mennyei Atyánk igen csodálatos világot teremtett. Joggal mondhatta, „hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1, 31) Nem hiszem, hogy van olyan ember aki legalább egyszer ne döbbent volna meg, amikor az Isten egyik, vagy másik alkotását nézte. Annyi minden vesz körül bennünket, rengeteg különböző dolog, ám mégis valami hasonlóság, valami közös mindegyikben van.

Nem is olyan régen, hallottam egy fizikus előadását, aki néhány egyszerű képlettel, összefüggéssel össze tudta kapcsolni szinte valóban a teremtettséget. Egyik példája nagyon megfogott. Érdekes megfigyelni, hogy a virágoknak hány szirma van! Például a liliomnak, a nősziromnak és a hármassziromnak három; a haranglábnak, a boglárkának, és a vadrózsának öt; a szarkalábnak, a vérpipacsnak és a pillangóvirágnak nyolc; a jakabnapi aggófűnek, ahamvaskának és a körömvirágnak 13; az őszirózsának, a borzas kúpvirágnak és a cikóriának 21; a fodroslevelű margitvirágnak, az útilapunak és egyes százszorszépeknek 34; más százszorszép-fajoknak pedig 55 vagy 89 szirma van. Ha megnézünk egy hosszában félbevágott csigaházat, a metszetében is az egyes kamrák aránya az imént elhangzott számoknak megfelelőek, tehát: 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89.... és így tovább. Ha ugyanezeket a számokat egy grafikonon ábrázolnánk, egy csiga-vonalat kapnánk.

Ezek a számarányok bizony mindenütt jelen vannak a természetben, egy XIII. század elején élt tudós nyomán Fibonacci-számoknak nevezzük. Érdekes módon ezek a számok, arányaik valahol meg is határozzák, hogy mit látunk mi szépnek. Hiszen ha valami más arányú, akkor azt már nem szépnek, hanem érdekesnek, esetleg már csúnyának vélnénk. A minket körülvevő világról elmondható tehát, hogy az arányok világa. A híres közhelyet, miszerint „minden összefügg mindennel”, nyugodtan mondhatjuk így is: „minden aránylik mindenhez”.

Bármilyen hihetetlenül hangzik, így kapcsolódik Jézus Hegyi-beszédben elmondott híres szavai, egy középkori tudós számaihoz: Jézus a megfelelő arányról tanít bennünket:

1. Nem arányosan kell fellépnünk
2. Hanem mértéken felül kell elszenvednünk a másikat
3. Ez nem lehet szabály, hanem következmény

„Szemet szemért, fogat fogért.” (2Móz 21,24) Ki ne ismerné, az egyik legősibb emberi törvényt (tálio-elv), amely nem csak a Bibliában, de szinte minden kultúrában ember és ember közti jogviszony alapja: minden tettnek arányos következménye kell, hogy legyen, hiszen így lesz az igazságos. S valóban, ez a megoldás kiállta az idő próbáját, a legtöbbünk igazságérzetével megegyezik.

Ám az ördög nem volna az aki, ha nevéhez méltóan – a diabolos görögül összedobálót jelent –, ha nem keverné meg ezt az arányosnak, világosnak, sőt igazságosnak tekintett törvényt. Mit látunk magunk körül? A Törvény, amely a kiegyenlítést, az egyensúlyt szolgálná, mintha csak növelné a bajokat. Elég bekapcsolni a TV-t. A héten történt egy igen véres túszdráma Nairobiban, Kenya fővárosában, ahol közel 130 ártatlan ember esett áldozatul szomáliai terroristák megtorló akciójának egy bevásárló központban. Azért támadták meg azt az üzletházat, hogy „arányos” csapást mérjenek a kenyai kormányra, akinek a csapatai Szomáliában harcolnak szélsőséges csoportok ellen, hogy ilyen események ne történhessenek...

De, hogy ne csak a jelent vizsgáljuk, nézzük meg a Hidegháború eszmei hátterét. Mind az amerikaiak, mind a szovjetek egymást túllicitálva halmozták fel az atomtölteteket, annyit, hogy az egész bolygót többszörösen el lehetett volna velük pusztítani, mindössze azért, hogy megfelelő méretű, arányú ellencsapást tudjanak mérni egymásra. Nem vitás, ha kitört volna akkor a harmadik világháború egy kérdés lett volna csupán: ki hal meg másodiknak...

Ifjúságom kedves olvasmánya Alexander Dumas Monte Cristo Grófja, a bosszúállóé. Edmond Dantes-t igazságtalanul börtönbe kerül. 18 év után meg tud szökni If várából. Hatalmas összegű kincsre találva, s azzal módszeresen, körmönfont módon, egykori rosszakaróin saját csapdájukba csalva áll bosszút. Mindenki megkapta, ami neki járt, mondhatni arányosan. Ám a végén Edmond Dantes lelke mégsem tudott megnyugodni. Megelégedés helyett bizony csak ürességet érzett. A bosszúja végül majdnem önön magát is felemésztette, ha nem jött volna valaki, a fiatal felszabadított rabszolga Haydé, akinek szerelmével ismét újra embernek tudta érezni magát...

E három példa jól mutatja, hogy önmagában az arányos bosszú nem old meg semmit, sőt, csak tovább gyűrűzi a gonoszság örvényét. Az Úr is felhívta népe figyelmét: „Enyém a bosszú és a megtorlás.” (5Móz 32, 35a) Vagy, ahogyan Jézus mondja a Gecsemáné kertben Péternek, aki levágta a főpap szolgájának a fülét: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.” (Mt 26, 52)

Hányszor szorul ökölbe a mi kezünk is! Hányszor akarnánk egy csapással mindent elintézni! Hányszor szeretnénk visszafizetni mindazt, amit másoktól kaptunk... Bízván, hogy akkor majd helyre áll a világ rendje, ahogyan Edmound Dantes is gondolhatta... De Jézus valami egészen másra biztat: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” (Mt 5, 39)

Jézus az arány felettiről beszél: a mértéken felülről. A krisztusi út nem a bosszúállás, hanem a másik elszenvedése a szeretetben. Ami ugyan nehezebb, mint erőből odacsapni, de ez az egyetlen mód, hogy az erőszak spirálja megszakadjon.

Világi szemmel, bizonyos helyzetekben ez egyenlő az öngyilkossággal, vagy enyhébb esetben a „mafla” jelző kiérdemlésével. „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1, 18) Pál szavait amikor Krisztus Urunk keresztjének evangéliumáról beszél, így is érthetjük. De Istennek ereje! S az út amelyet felkínál, az valóban keskeny, de járható!

Gondoljunk csak a XX. század két legnagyobb polgárjogi aktivistáira: Mahatma Gandhira, és Martin Luther Kingre! Mindketten Jézus szavaiból, a másik mértéken felüli elszenvedésből merítettek, s így szálltak szembe az elnyomással: passzívan ellenállva, azaz elszenvedve ellenállva. Nem tettek ők mást, mint mértéken felül betartották az elnyomás törvényeit, mintegy túllőve a célon. Gandhi követői elszenvedték az atrocitásokat, megtorlásokat ellenállás nélkül. Sokan meghaltak közülük, ám ezzel elnyomóik fejére gyűjtöttek parazsat. Martin Luther King hívei is hasonló képpen jártak el, s bár ő merénylet áldozata lett, mégis a mozgalma sikerrel járt: ott is az elnyomók kerültek lehetetlen helyzetbe.

Jézus is ilyen példákat hoz. A főúrnak joga volt arcon ütni a beosztottját, viszont ha az oda tartotta a másik orcáját, akkor már csak visszakézből tehette volna, amihez viszont már nem volt joga. A peres ügyben az alsó ruhát el lehetett koboztatni, de a felsőt már nem, hiszen az takaróként szolgált, s a törvény szigorúan tiltotta az attól való megfosztást. A római katona egy mérföldre (~ 1,5 km) bárkit kényszeríthetett, hogy vigye a felszerelését, ám ennél többért bizony eljárás indulhatott ellene. Érdekes elképzelni, ahogyan egy római katona győzködi az egyszerű embert, hogy ugyan adja már vissza a holmiját... A jézusi út tehát, amit Pál apostol oly' szépen, igénkre szinte refrén szerűen megfogalmaz: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12, 21)

Viszont ez nem lehet szabály, hanem következmény. Ha törvény lenne, akkor azt a Sátán ismét ki tudná forgatni. Amit Jézus mond, azt csak egy módon lehetséges, ha Őt követjük, az Ő útján járunk. Ehhez az kell, – ahogyan Pál írja – „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4, 22-24) A Krisztusban meghalt és újjászületett ember az, aki képes valóban azzal a szeretettel elszenvedni a másik embert, amivel Jézus is elszenvedte gyilkosait. Nem pusztán az a szeretet, mint amilyenben része volt Monte Cristo grófjának, hanem az agapé, Mennyei Atyánk féltő és önfeláldozó szeretete.

Szeretett Testvérek! Az a szeretet legyen bennünk, ami a mi Urunkban van, aki: „Úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Ha Ő lakik a mi szívünkben, lelkünkben, akkor valóban a helyes arány szerint tudjuk egymást szemlélni, úgy ahogyan a mi Teremtőnk eredetileg „igen jónak” látta.

Ámen

Fibonacci számok és a csiga