Múlt
Egy kis vázlatos gyülekezettörténet, a két közös gyökerű, olykor szétágazó, majd ismét összekötődő közösség életéből.
Bócsa
Bócsa Neve az anyakönyvekben először 1784-ben jelenik meg. 1904-ben önállósodik Bócsa község. 1949-ben hat presbiter bement Soltvadkertre Sikter András esperes úrhoz, hogy kinyilvánítsák a bócsai gyülekezet önállósodási szándékát Soltvadkerttől. Mindez 1949. szeptember 13-án - kedden - történt. A bócsai küldöttség tagjai Font Miklós, Erényi János, Hachbold Imre, Hachbold János, Meskó János, és Gáspár István voltak.
A kérésnek megfelelően 1950-ben Bócsa a szintén soltvadkerti szórvány Tázlárral együtt önálló egyházközséggé alakult. Ekkortól vezetnek önálló anyakönyveket. Az első önálló lelkész Mezősi György lett, aki 1952-ig szolgált itt. Őt Huley Alfréd követte, aki 1952-től 1954-ig segédlelkészként, majd 1968-ig beiktatott lelkészként szolgált. 1968-ban páhi lelkésze lett, de 1970-ig még ellátta a bócsai és tázlári szolgálatokat is. A gyülekezet élni akarását bizonyítja az, hogy a nehéz időben 1954 és 1957 között a Font Miklós bócsai gazda által adományozott belterületi telken szakaszos kivitelezésben, építési engedély nélkül, templomot és lelkészlakást építenek egy fedél alatt.
Már 1956-ban a kisbócsai tanyavilágban pusztai templom építéséhez kezdenek a Klamm Károly által ajándékozott ingatlanon. A templomszentelési ünnep rangját jelezte, hogy azon Paul Hansen, az LVSz kisebbségi osztályának vezetője is jelen volt.
1970-től 1972-ig Eszlényi László, 1972-től 1975-ig Széll Bulcsú szolgált a bócsa-tázlári egyházközségben segédlelkészként. 1975-ben az egyházközség megszűnt, Tázlár Kiskunhalashoz került, a bócsai gyülekezet pedig visszakerült a soltvadkerti gyülekezethez, mint leányegyház.
Forrás: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001; 90. o. (Szerk.: Sólyom Jenő,Luther Kiadó, Budapest 2002)
Tázlár
A település történetéről 1997-ben kiadott krónika szerint már az 1800-as években éltek evangélikusok Tázláron. A krónika szerint az akkori, még öt településből (Kisbócsa, Nagybócsa, Tázlár, Kötöny, Harka) álló Tázláron a népszámlálási adatok alapján 1837-ben 71, 1880-ben 1214, 1890-ben 1449, 1903-ban 357 evangélikus élt.
1907-ben Tázlár elvált Bócsától, és a település nevét Prónayfalvára változtatták. 1910-ben az önállóvá vált községben 107, 1925-ben 148, 1930-ban 140, 1940-ben 178, 1958-ban 87 evangélikus élt.
1947-ben a helyi lakosok kérésére a község nevét ismét Tázlárra változtatta a belügyminiszter.
1949-ig a tázlári evangélikusság a soltvadkerti gyülekezet szórványához tartozott. Istentiszteletek tartására havonta egyszer Soltvadkertről járt át Sikter András esperes vagy Szentpétery Péter segédlelkész. Az istentiszteleteket a református iskolában tartották.
1937-ben a községi képviselő testület templom építése céljából telket adományozott a reformátusok és evangélikusok részére. A háború azonban közbeszólt,így a templomépítésre csak később került sor.
1949-50-ben Tázlár és Bócsa közös egyházközségként levált és önállósult a soltvadkerti gyülekezettől. Az egyházközség székhelye Bócsa lett. A két gyülekezet pásztorolására az addig soltvadkerti segédlelkész Mezősi György kapott megbízást.
1950. októberében volt a templom alapkövének letétele. A templom építéséhez evangélikusok sok munkával és sok adománnyal járultak hozzá. A templom szentelése 1954. május 30-án volt. Olyan egyezség született akkor az evangélikusok és a reformátusok között, hogy a templom a reformátusok tulajdonát képezi, de az evangélikus egyház is bármikor használhatja, csupán rezsiköltség-térítést fizet. Ez jelenleg is így van. Az 1990-es évek közepén gyülekezeti ház is épült.
Mezősi György 1952-ig szolgált Bócsán és Tázláron. Távozása után egy ideig Huley Alfréd soltvadkerti segédlelkészként látta el a két gyülekezetben a szolgálatot, majd 1954-től 1968-ig bócsai lelkészként szolgált Tázláron. 1968-ban Páhi lelkész lett, de két évig még a soltvadkerti lelkésszel együtt helyettesített. 1970-1972 között Eszlényi László, 1972-1975 között Széll Bulcsú volt a lelkész.
1975. április 24-től, mivel országosan lelkészhiány mutatkozott, megszüntették a két település közös egyházi kapcsolatát, és Bócsát a soltvadkerti, Tázlárt pedig a kiskunhalasi gyülekezethez csatolták leányegyházként.
1907-ben Tázlár elvált Bócsától, és a település nevét Prónayfalvára változtatták. 1910-ben az önállóvá vált községben 107, 1925-ben 148, 1930-ban 140, 1940-ben 178, 1958-ban 87 evangélikus élt.
1947-ben a helyi lakosok kérésére a község nevét ismét Tázlárra változtatta a belügyminiszter.
1949-ig a tázlári evangélikusság a soltvadkerti gyülekezet szórványához tartozott. Istentiszteletek tartására havonta egyszer Soltvadkertről járt át Sikter András esperes vagy Szentpétery Péter segédlelkész. Az istentiszteleteket a református iskolában tartották.
1937-ben a községi képviselő testület templom építése céljából telket adományozott a reformátusok és evangélikusok részére. A háború azonban közbeszólt,így a templomépítésre csak később került sor.
1949-50-ben Tázlár és Bócsa közös egyházközségként levált és önállósult a soltvadkerti gyülekezettől. Az egyházközség székhelye Bócsa lett. A két gyülekezet pásztorolására az addig soltvadkerti segédlelkész Mezősi György kapott megbízást.
1950. októberében volt a templom alapkövének letétele. A templom építéséhez evangélikusok sok munkával és sok adománnyal járultak hozzá. A templom szentelése 1954. május 30-án volt. Olyan egyezség született akkor az evangélikusok és a reformátusok között, hogy a templom a reformátusok tulajdonát képezi, de az evangélikus egyház is bármikor használhatja, csupán rezsiköltség-térítést fizet. Ez jelenleg is így van. Az 1990-es évek közepén gyülekezeti ház is épült.
Mezősi György 1952-ig szolgált Bócsán és Tázláron. Távozása után egy ideig Huley Alfréd soltvadkerti segédlelkészként látta el a két gyülekezetben a szolgálatot, majd 1954-től 1968-ig bócsai lelkészként szolgált Tázláron. 1968-ban Páhi lelkész lett, de két évig még a soltvadkerti lelkésszel együtt helyettesített. 1970-1972 között Eszlényi László, 1972-1975 között Széll Bulcsú volt a lelkész.
1975. április 24-től, mivel országosan lelkészhiány mutatkozott, megszüntették a két település közös egyházi kapcsolatát, és Bócsát a soltvadkerti, Tázlárt pedig a kiskunhalasi gyülekezethez csatolták leányegyházként.
Forrás: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001; 86. o. (Szerk.: Sólyom Jenő,Luther Kiadó, Budapest 2002)
Jelen
Komoly feladatot kaptunk azáltal, hogy a Déli Evangélikus Egyházkerület és a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye támogatja az ismét önállósulás lehetőségét a bócsai és tázlári evangélikusoknak.
Jelenleg azon vagyunk, hogy egymásra találjunk, láthatóan jelen legyünk településeink életében, épüljünk és erősödjünk lélekben, Krisztus Urunkkal közösségben.
Jelenleg azon vagyunk, hogy egymásra találjunk, láthatóan jelen legyünk településeink életében, épüljünk és erősödjünk lélekben, Krisztus Urunkkal közösségben.
Alkalmainkra természetesen minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel hívunk és várunk.
Jövő
A zsoltáros szavaival - ahogyan az a főoldalon is olvasható: "Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők." (Zsolt 127, 1) Istenbe vetett bizalommal és reménységgel kérjük Szentlelkét és Bölcsességét, hogy az Ő áldása legyen mirajtunk, s általunk sokakon.
Kicsodák az evangélikusok?
Ha többet szeretne tudni az evangélikusokról, keresse fel bátran az Evangélikus Egyszeregy oldalát, ahol mindent megtudhat felekezetünk tanításáról, történelméről, hagyományairól, ünnepeiről és mindennapjairól!
Természetesen kérdésével bizalommal fordulhat a lelkészhez.
Rólunk írták (linkgyüjtemény)
Isten országának örömhíre„Konzílium” a Puskin utcában
Családias hangulatban indult a legkisebb bárány
Mi a baj Bócsán?
