„Arra
kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat,
esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és
minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk
teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi
üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert
egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az
ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért
tanúbizonyságként a maga idejében. Azért rendeltettem hírnökül
és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az
igazságra tanítsam a népeket.”
(1Tim 2,
1-7)
Szeretett
Testvérek!
Nem
szeretek politikáról beszélni a szószéken, és ha van rá mód
igyekszem is kerülni a témát. Olykor megesik, hogy megteszem.
Történhet azért, mert valamely esemény, vagy társadalmi vonulat,
életjelenség megérint, vagy épp felháborít; esetleg jól
használható illusztrációként. De van olyan eset is, amikor maga
az ige nyitja meg ezt az utat. Természetesen Pál apostol szavaival
nem fogok egyik, vagy másik oldal mellett állást foglalni – azt
mindenki döntse el maga, nem tartozik másra –, hanem egy
lehetőségre és egyben kötelességre szeretném felhívni a
testvérek figyelmét. A mai vasárnap fő üzenete, így minden ige
és imádság is erről tanúskodik, Isten akaratát állítja elénk.
Mi az
Úr akarata? Jézus ezt mondja: „Mert az én Atyámnak az az
akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete
legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,
40) Ennyivel le is zárhatnánk, és örvendezve haza is térhetnénk.
Nem mintha Isten akarata ennél bonyolultabb volna, hiszen Ő
pontosan ezt szeretné! Rólunk van szó: mit kezdünk Isten
akaratával? Sőt, mi egyezünk-e Isten akaratával?
Mindjárt
nem olyan egyszerű a kérdés, ha a például politikára, és annak
művelőire gondolunk. Talán nem mondok nagy hamisságot, ha úgy
szólván nincs nagy becsülete általában a politikának. Sokan
szeretnének közel kerülni az államigazgatáshoz, hiszen minél
jobb a tűz közelében lenni. Sokan ezért sok mindent képesek
megtenni, s a másik oldalon is vannak sokan, akik hajlandóak is
mindezeket elfogadni. Természetesen tisztelet a kivételnek. Látjuk,
mi megy, s sokszor azt is, hogy hogyan, elég hozzá bekapcsolni a
TV-t, vagy a rádiót. Ingoványos talaj, ahol könnyű hibázni, de
látványosan lehet feltörni is, s van akinek ez megéri a
kockázatot. Az egyszerű ember számára pedig marad a
fejcsóválás...
Nem
tudom, hányan vagyunk, akik imádkoznak a falu, a megye, az ország,
sőt akár az Európai Unió vezetőiért, tisztviselőiért.
Gondolunk-e rájuk? Kérjük-e az Urat, hogy adjon bölcsességet
nekik? Pedig fontos, hogy így tegyünk, különösen is manapság.
Nem csupán azért, hogy a kisemberek békében és nyugalomban
élhessenek – persze ez is nagyon fontos –, hanem azért is, mert
őnáluk van a hatalom, amivel lehet jól, és lehet rosszul élni.
Azért kell imádkozni, hogy ne essenek kísértésbe, ne szálljon a
fejükbe a hatalom; hogy felismerjék azt, nem az ő érdemük az, ha
ott vannak ahol, hanem az Úr küldetését hordozzák, s annak a
felelősségét, még ha nem is akarnak sokan erről tudomást venni.
Ezt mondja Pál apostol: „Minden lélek engedelmeskedjék a
felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől,
ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.” (Róm 13,
1) Ezért kell imádkozni őértük, de velük együtt
mindannyiunkért, naponként! „Ez jó és kedves a mi üdvözítő
Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”
Mi
az igazság? Ezt sokan, sokszor, sokféleképpen feltették már,
Pilátus is, mikor Jézust faggatta. A mi igazságunk az, hogy híján
vagyunk az Igazságnak. Mert mi, emberségünk, Istentől való
távolságunk okán, legfeljebb a jogosságig látunk, ám igazságot
nem tehetünk. Hiszen nem látjuk át az egészet. Láthatjuk magunk
körül, hogy nem igazság-szolgáltatás van, hanem csupán
jog-szolgáltatás, akárki akármit is mondjon. Ennyire képes az
ember, még ha a teljes tisztesség és jóindulat is vezeti. „Isten
pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban
való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki
vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (Róm
3, 22-23)
De Isten
igazsága, amely megmentő igazság, nem végrehajtó, nyilvánvalóvá
lett, méghozzá Krisztusban! Mert ha az Úr a jog szerint járna el,
s itt nyugodtan gondoljunk a Tízparancsolatra, mind egy szálig
elvesznénk, akár kicsik, akár nagyok vagyunk. Hiszen nincs a
birtokunkban az igazság, azt elvette tőlünk a Kísértő.
Az
igazság az tehát, hogy Isten üdvözíteni akarja az embert.
Megmenteni, megóvni a pusztulástól, mind az embert, mind a
teremtettséget. Jézus viselte ennek a terhét, Isten egyszülött
Fia. Őt sújtotta a Törvény szigora, hogy ne minekünk kelljen. Az
önmagát nem kímélő akarat mutatja meg, hogy mi áll az isteni
akarat hátterében: Isten nem tud belenyugodni abba, hogy az ember,
az Ő számára oly' kedves alkotás a vesztébe rohan. Teszi mindezt
az ember úgy, hogy bizonygatja a maga igazát, és akaratának
jogát. S mégis, ennek ellenére az Úr az ember után nyúl, s
visszarántja a szakadék széléről.
Mi a
megoldás? Nem igazán szeretem az amerikai típusú,
„öröm-keresztyén” stílusú megközelítéseket, mert a nagy
felbuzdulásukban elfeledkeznek arról, hogy ugyan megváltottak, de
emberek, és ugyanúgy kegyelemre szorulnak. De annyiból igaz ez a
fajta „egyszerűsített” hitvilág, hogy: Jézus a megoldás! De
fontos, nem az ember megoldása, hanem az Istené; és nem az emberi
élet problémáira, napi gondjaira, a szenvedésre, hanem az ember
életének célját illetően jelent megoldást.
Az
életet nem „spórolhajtuk” meg, még úgy sem ha Krisztus van a
szívünk közepén. Hiszen Jézus is végigélte az élet minden
magasságát és mélységét, így nekünk is el kell hordozni a
magunk életét. Erőt kaphatunk hozzá, de a saját pályánkat
nekünk is be kell futnunk. Krisztussal azonban a pálya nem
hiábavalóság, hanem célba érkezés! És ez az igazán fontos!
Egyetlen
egy valaki van, akivel célt ér az emberi élet. Nem a mi erőnkből,
hanem egyedül Krisztus által: ő az egyedüli közbenjáró! „Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa
békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben,
úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.
Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges
gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont
megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint
szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe
elé.” (Kol 1, 19-21) Ez egyedül benne, a mi Urunkban,
Jézusban, valósult meg, öltött testet. „Mert ő Isten
formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő
Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel,
emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek
bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2, 6-8) A valóságos Isten,
aki valóságos emberré lett, Ő egyedül a mi közbenjárónk az
Atyánál. Sem szentek, sem angyalok, sem senki más, hanem egyedül
Krisztus! Mert ránézve vagyunk mi is Isten fiai! Ő az aki a
kereszten a tőle jobbra lévő latornak ezt mondta: „Bizony,
mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43)
„Mit
tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (ApCsel 2, 37) –
kérdezte Pétert a jeruzsálemi sokaság, akik pünkösdkor
hallották az evangéliumot, s velük kérdezzük most mi is.
Ismerjük fel Isten akaratát: Isten üdvösségünkért emberé
lett! Ennek az örömhírnek vagyunk mi is az apostolai, ahogyan Pál
is az volt! A mi dolgunk a bennünk levő fényt, Krisztust elvinni
oda, ahol szükség van rá! Ha kell, hát oda is, ahová nem is
gondolnánk! Ezért is tanítja így Pál kedves tanítványát,
Timóteust: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas,
akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és
tanítással.” (2Tim 4, 2) Ehhez tartozik hozzá, hogy
imádkozunk egymásért, és a feljebbvalóinkért is! Hiszen mind
megváltásra szorulók vagyunk, akik kevésnek bizonyulnak Isten
előtt ha csak a saját igazuk van Isten igazsága helyett.
Szeretett
Testvérek! Isten üdvözítő akarata megjelent számunkra,
közöttünk volt, van és lesz! Szüntelenül kérjük Őt, adja meg
a bölcsességet, és a hitet, hogy felismerjük és tegyük azt, ami
az Úr előtt valóban kedves! Így hordozzuk egymást Krisztus
iránti bizalommal és szeretettel.
Ámen
Isten akarata: célba érni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése