„Jézus
Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tetszetős idegen
tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert jó,
ha kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert
azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.
[ … ] Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt
keressük.” (Zsid 13, 8.9.14)
Szeretett Testvérek!
Az Óév estéje, az esztendő végének utolsó órái legalább
annyira szólnak az elmúlt évről, mint amennyire az eljövendőről.
Ilyenkor mindenki egy kicsit elgondolkozik, mennyi minden történt
velünk, a családban, az egész világban! Számtalan esemény,
élmény amelyekre jó visszatekinteni, s bizony olyanok is,
amelyeket talán jobb elfeledni. Mi lesz velünk jövőre? Van
olyasmi, amit sejtünk, szinte bizonyos, hogy lesz jó pár dolog,
amire nem számítottunk, nem számíthatunk. Az év egyik napján
sem érezhető ennyire a feszültség a múlt és a jövő között,
mint ilyenkor az esztendő utolsó napján.
Sokszor halljuk, változó világban élünk. S amikor
hátrapillantunk, láthatjuk is magunk körül a rengeteg változást.
Az ember csak kapkodja a fejét, mire, merre figyeljen, hiszen egyik
pillanatról a másikra nagyon mássá lehet körülöttünk a világ.
Felpörgetve, vagyis inkább felhergelve élünk, idegesen telnek
napjaink, hiszen egyre ritkább az, ami az állandóság biztonságát
meg tudja adni. Érződik ez mindenütt, éppúgy otthon, mint a
munkahelyen, vagy épp a közlekedésben.
Egyvalami – igazából Egyvalaki – van, azonban kétezer éve
egészen bizonyosan változatlan: „Jézus
Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ez a
tény a Szentírás egyik olyan titka, amely felett megannyiszor
átsiklunk. Pedig most, így a múlt s jövő határán még
különösebb hangsúlyt kap a mi folyton-folyvást változó,
izgő-mozgó világunkban. Ha más nem is, egyvalami örökre
megmarad, a Mennyei Atya szeretete. „Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne
el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16)
Micsoda ajándék az, hogy Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra
érvényes! Nem számít az, hogy ki, mikor s hol él. Még az sem,
hogy hogyan él, hanem egyedül az, hogy hova tekint: a saját kis
boldogulására vagy az Isten fiára. Jézus Krisztus ma nekünk
ugyanazt jelenti, mint egykor a vámszedő Lévinek, a szintén
hasonló mesterséget űző alacsony Zákeusnak, Mária Magdolnának,
az etióp kincstárnoknak és még sorolhatnánk a neveket a
Szentírásból, akik élete Isten testté lett Igéje által vett
gyökeres fordulatot. A golgotai keresztfa áldozata összeköt
bennünket mindazokkal, akik Krisztusban élő szívvel éltek. S
pont ez a kapocs az, amely előre is mutat, hiszen a kereszt üzenete
az utánunk következőknek is ugyanezt fogja jelenteni.
Krisztus az a biztos alap, amelyre bátran építhetjük életünket.
Péter apostol így tett erről bizonyságot vádlói füle
hallatára, a nagytanács előtt minderről: „Ez az a kő,
melyet ti, az építők megvetettetek, amely szegletkővé lett; és
nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embernek az
ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel
4, 11-12) A Megvetett által menekülhetünk csak meg a megvetéstől.
De nem az emberek megvetésétől, hanem az isteni törvénytől,
amelyet megtartani lehetetlen, hiszen emberek vagyunk. De mivel Jézus
betöltötte, az ő neve által érhet nyugodt, biztos kikötőbe az
életünk, ahol tudhatjuk, jó helyen, védelemben, gondoskodásban
lehetünk. Mi másra, ha nem az ilyen biztonságra vágyik minden
ember! „Jézus Krisztus
tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
Isten kegyelmének állandósága az, amely erőt ad. Erre hívja
fel figyelmünket az Ige is: kegyelemből erősödni. Mindannyian
érezhettük már, hogy az állandó megfelelni-akarás mennyire nem
tudja elérni a célját. Igazából két végletes eset lehetséges,
s egyik sem erősíti meg az ember lelkét.
Az első esetben, a nagy igyekezetben teljesen felőrlődik a lélek:
hiába minden igyekezet, bárhogyan is törekszek, nem érzem azt,
hogy jobb lennék. Ez játszódott le Lutherben is szerzetes korában,
akinek szinte az élete ment rá arra, hogy kiengesztelje a haragvó
Istent. S hányan vannak ma is, akik kiégnek, pedig lelkiismeretesen
próbálnak megjavulni, Istennek tetsző életet élni, de csak azt
látják, hogy Isten haragszik rájuk.
A második út sem sokkal fényesebb. Látva a kiégett,
meghasonlott embereket, már meg sem próbálja törni magát, hogy
változzon, inkább feladja az egészet, s nem törődik sem
Istennel, sem emberrel. De látni kell, hogy ez a hedonista
hozzáállás sem vezet sehova, legfeljebb a pogányságba.
Ezzel
szemben a kegyelemből erősödni azt jelenti, hogy komolyan vesszük
azt, hogy Istennek van kegyelme. Igen, mi ennyire vagyunk képesek,
összeveszni Istennel, de fontos, hogy nem Ő haragszik miránk,
hanem mi duzzogunk Őellene. Ha fordítva lenne, Jézus sohasem
született volna meg. Sokszor hallani tragédiák után, hogy: ha van
Isten miért engedte, hol van az a csuda nagy szeretet?! De biztos,
hogy a személyes és világban látható tragédiák mögött Isten
áll? Nem lehet, hogy az emberi önzés, nemtörődömség, gőg,
harag okozza mindezeket? …
Hajlamos
az ember arra, hogy megszabja mindazt, amit az Isten elvár az
embertől, látunk erre is ezer példát, úgy is szoktuk ezt hívni,
hogy „farizeusi” magatartás. De tudnunk kell, hogy Istennek
egyszerűbb az elvárása, bár sokszor nem könnyebb a mi számunkra.
Miért is? Mert le kell mondanunk a saját fejünk után való
sántikálásról, s ez bizony meghasonlást vált ki. Meg kell
tagadni az addigi életfelfogásunkat, ami nehéz. De mennyivel
többet jelenthet az a tudat, hogy Isten kegyelmében élek! Mennyire
jó volna úgy végigélni a 2014-es esztendőt, hogy elmondhassuk
személy szerint: Isten kegyelmében megerősödve élek.
Ha
a kegyelemből él az ember, akkor óhatatlanul megnyílik a szeme, s
új horizontot lát meg maga előtt.
„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt
keressük.”
A zsidókhoz írt levél szerzője arra biztat, hogy előre
tekintsünk. Lássuk meg, merre tart az életünk, mi az a cél,
amelyet Krisztus mutat nekünk. „Keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát.”
(Mt 6, 33) Valódi távlatot itt találhatunk. Isten országa az, ami
felé tartunk, bár már most is megtapasztalható, annak mi is
részesei, ha úgy tetszik polgárai vagyunk. Ez az ország túlmutat
minden földi hatalmasságokon, rendszereken, emberi alkotmányokon.
S bizony ezért irigy is rá a világ, nem véletlenül tör a
keresztyénségre minden diktatúra, és elnyomó rendszer. Mert akik
Isten országában vannak, azok más szemmel néznek az emberek
hatalmára, tudván, hogy minden hatalom és dicsőség az Istené.
Isten országának keresése nem más, mint életünk adventje,
várni az eljövendőt, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá
válik kié az utolsó szó a világ ügyében. Egyedül a Mennyei
Atya tudja, meddig tart a világ folyása. Minekünk az a fontos,
hogy tudjuk azt, hogy Istennek gondja van a világra. Keressük hát
ezt!
Óév estéjén, amikor átlépünk egy új esztendőbe, ahol új
események, új lehetőségek várnak ránk, nagyon jó arra
gondolni, amivel Igénk bátorít bennünket. Van ami örök, Jézus
Krisztus áldozata, amely megmutatta azt a kegyelmet, mellyel
megerősödve tekinthetünk azt előttünk álló időkre.
Kívánom mindnyájunknak azt, hogy a következő esztendőben is
Isten szeretetében megnyugodva keressük Isten eljövendő országát!
Ámen
Határon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése