Igehirdetés - Újév első vasárnapja Mt 3, 13-17

„Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

(Mt 3, 13-17)

Szeretett Testvérek!

Az elmúlt napokban otthon voltam, igyekeztem sokat együtt lenni a szeretteimmel. Az ilyen otthon töltött napok sajátossága, hogy az ember elkezdi nézegetni az otthon maradt fiókjait, dobozait. Ahogyan bogarásztam a cókmókjaim között megtaláltam a keresztelésem néhány emlékét. Így találkoztam a keresztelési kendőmmel, néhány fényképpel, sőt meg lett az a kicsiny ruha is, amiben megkeresztelt 1986. november 30-án, a fasori templomban, Szirmai Zoltán tisztelendő úr.

A keresztség nem csupán a család öröme, amikor összegyűl a rokonság, hanem legalább annyira a gyülekezeté is. Ezért keresztelünk, mi evangélikusok, de a reformátusok is, mindig a vasárnapi istentiszteleten. Hiszen a gyülekezet ilyenkor egy új, bár még igen fiatal taggal gyarapodik. Külsőleg valójában ennyi történik, ha valaki mintegy az utcáról betérve látná, mi történik. Ám nem véletlenül szentség a keresztség.

A teológián már az elején belenevelik a hallgatókba, hogy mi az a három dolog, aminek teljesülnie kell, hogy egy bizonyos rítust, szokást, gyakorlatot szentségnek nevezzünk: 1) látható jele van; 2) Jézus rendelte el; 3) az üdvösség ígérete kapcsolódik hozzá. Így dönti el az egyház már két évezrede, hogy mi szentség és mi nem az. Így van a protestánsoknál két szentség: a keresztség, és az úrvacsora.

Most, Vízkereszt ünnepéhez igen közel, az evangélium imént hallott soraiban megtalálhatjuk mindhárom kritériumot, így keressük a választ Keresztelő János kérdésére, „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Miért is fontos a keresztség? Miért is fontos, hogy Jézus is megkeresztelkedett? Vízkeresztkor ennek a tényét ünnepeljük.

Tehát, a keresztség-nek/-t/-hez:

1. Látható jele van
2. Jézus rendelte el
3. Üdvösség ígérete kapcsolódik hozzá

A keresztségnek látható jele van, méghozzá a víz. Keresztelő János, ahogyan a Szentírás beszámol róla, aki prófétánál is nagyobb, aki az Úr ösvényét készítí, aki a kiáltónak a hangja a pusztában, Zakariás pap, és Erzsébet (Szűz Mária unokatestvére) gyermeke a pusztában élt, puritán módon, és a Jordán folyóba merítette mindazokat, akik meg szerettek volna térni az Úrhoz. János figyelmeztette a népet, hogy közeleg a Messiás, aki elé nem lehet csak úgy járulni, hanem bizony meg kell szabadulni mindattól, ami nem kedves az Istennek. Külső szemlélőnek, a mai utcáról beleső ókori megfelelőjének, mindez nem lehetett más, mint egyfajta kultikus fürdés, amelyet egy fura szekta gyakorol a folyó partján. Ám mégis, Jánoshoz tódultak az emberek, mert Isten üzenetét hirdette. Így beszélt az őhozzá fordulókhoz, igen keményen: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” (Mt 3, 7-10) Azzal, hogy a víz alá merítette azokat, akik bűnbánatot gyakoroltak, és ezután az Úr szerint akartak élni, szimbolikusan megfulladtak a bűnnek, és feltámadtak megújulva, megtisztulva.

A keresztségben a víznek ma is ez a jelentése. A víz egyúttal életet ad, megtisztít, de meg is lehet tőle fulladni, bele lehet halni a vízbe. Az ember életét születésétől fogva mérgezi a bűn, mert a Gonosznak a célja az, hogy meghaljunk, s bizony a Gonosz minálunk erősebb. Elérte a célját, hogy Istentől elszakítva éljünk, s haljunk meg. A keresztség azonban gyógymód, ahogyan Pál apostol írja: „Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.” (Róm 6, 9-11) A keresztségben is lényegében ez történik: meghalunk a víz alatt, de a bűnnek, nem Istennek; s feltámadunk, megtisztulva, új élet reménységével az Istennek.

Mi ugyan csak szimbolikusan, három öntéssel keresztelünk, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, de az ortodoxok háromszor teljesen alámerítik gyermeket a vízben. Persze ez csupán külsőség, a lényeg, a titok nem a vízben van, hanem Isten Igéjében: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3, 5-7) Ezért fontos számunkra a gyermekek megkeresztelése, és ezért igazi öröm mind a rokonoknak, mind az egész gyülekezet számára

A keresztséget Jézus Krisztus rendelte el. Bár Keresztelő János kezdte el a bemerítést a bűnök bocsánatára, de ő ezt mondja: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt 3, 11-12) Azzal, hogy Jézus megkeresztelkedett víz által, úgy vált valósággá, hogy Őáltala, Őérte, Őbenne a benne reménykedők a Lélek által legyenek megkeresztelve. Amikor rászállt az Úr Lelke Jézusra úgy, ahogyan a galamb szokott az emberre, úgy történik meg a Lélek keresztsége, s szerez szabadulást. Ahogyan az apostol mondja: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3, 17) A szabadulás útja nem a víz, és az emberi tett, hanem Isten Lelkének mentő szeretete!

Jól mondta János: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Mt 3, 14) De ennek azért kellett így történnie, hogy megláthassa mindenki, hogy Jézus, az Isten egyszülött fia, valóban ember, és valóban közösséget vállal mindenkor, és mindenhol az emberrel. Neki nem lett volna szüksége rá, de a mi számunkra létfontosságú, hogy ne csak a víz, hanem a Lélek elevenítsen meg bennünket.

Jézus pedig feltámadása után ezt mondta tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28, 18-20)

Tehát a keresztséghez az üdvösség ígérete kapcsolódik. A Szentírás egyik legszebb mondata az isteni szózat, ami a mennyből hangzott, amikor Jézus feljött a víz alól, s mikor rászállt a Lélek: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3, 17) A keresztség, és egyben a Vízkereszt ünnepének lényege ebben a rövid kis mondatocskában ragadható meg. Mert a Mennyei Atya gyönyörködik a Fiúban, mert a Fiú tökéletes, mert a Fiú engedelmes, mert a Fiút szereti, végtelenségig.

A keresztségben a gyermeket nem csupán a választott névre, Annára, Zsoltra kereszteljük, hanem Jézus nevére is. Ahogyan Péter apostol vall: „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4, 12) Így leszünk mi is a Mennyei Atya gyermekeivé! Jézus az első zsenge az üdvözültek végtelen sorában, mert aki az Ő nevét viseli az az Isten gyermeke, s benne is gyönyörködik az Atya! Amit az első Ádám elrontott, azt az új Ádám, Krisztusunk helyrehozta! Az első ember átkát összetörte, s így semmisítette meg a gonoszság örvényét! Mert az Atya többé nem a mi kisiklásainkat nézi, hanem a Tökéletes Fiút, aki bennünket is tökéletessé tud tenni. Mert az Úr ezt kívánja az övéitől: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok!” (3Móz 11, 44)

Szeretett Testvérek! A Vízkereszt csodája ez: Krisztusért gyönyörködik bennünk is a Mennyei Atya! Jézus köztünk, és értünk végzett szolgálata azzal indult, hogy megkeresztelkedett, hogy általa mi is szentekké lehessünk. Egész földi útja, halála, és feltámadása ezt mutatja meg a mi számunkra. Jó ezt az új évet ezzel a vízkereszti üzenettel elkezdeni, jó tudni, hogy minden botlásunk és hibánk ellenére az Isten örömét leli bennünk, mert szeretete nem csupán az égig ér, hanem le a földig, egészen a mi szívünk mélyéig! Így töltse be, és őrizze meg szívünket, lelkünket a Fiú, aki által, és akire nézve lettünk teremtve!

Ámen

Jézus megkeresztelése