ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Szeretettel köszöntünk gyülekezetünk honlapján!

2014. május 4., vasárnap

Igehirdetés - Húsvét ü. u. 2. vasárnap, Konfirmáció Jn 21, 15-19

"Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő pedig így felelt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én bárányaimat!” Másodszor is megszólította: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Ő ismét így válaszolt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus erre ezt mondta neki: „Őrizd az én juhaimat!” Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!” (Jn 21, 15-19)

Szeretett Testvérek!

A híradásokban sokszor hallani, hogy egy bizonyos hírt, információt megerősítenek, vagy épp az ellenkezőjét állítják, esetleg „sem megerősíteni, sem cáfolni” nem tudják az illetékesek. Akkor szokás megerősíteni, ha van valóság alapja, ha van mit megerősíteni... S valljuk meg, van mit megerősíteni bennünk is. Bizonyos vagyok benne, hogy a Konfirmáció nem egy olyan esemény, amelyen egyszer túlesik az ember, mintegy megerősítve a keresztség tényét. Naponkénti konfirmációra van szükségünk, hogy felismerjük és ne feledkezzünk el arról, hogy kin tájékozódik a mi hitünk, ki a mi reménységünk alapja, ki az igaz szeretet forrása!

A felolvasott ige is egy Konfirmációról szól, méghozzá Péter apostoléról. Péter volt a legnagyobb hangú a tizenkettő közül, ő tudott a legszebben hitvallást tenni és fogadkozni. Ő volt az eminens tanítvány. Ám mégis, ő is futott, amikor a többi, sőt fogadkozásával ellentétben valóban háromszor tagadta meg Jézust, mielőtt a kakas megszólalt volna. Péterből, a kősziklából kőtörmelék maradt. Jézus feltámadása után, bár látták, hogy a Mester valóban visszatért, ők is visszatértek a régi életükhöz, a halászhálók mellé.

Megfásulva, gépiesen, kiégve végezték a napi rutint, s még a feltámadt Jézus szavára is úgy vetették ki a hálóikat, mintha azt gondolták volna „ha te mondod...” A sikeres fogás után ott ültek a tűz körül, Jézus is velük. S Jézus megkérdezi Pétert: „Szeretsz-e engem?” Mire Péter: „Szeretlek”. Ám valójában elbeszélnek egymás felett, mert Jézus úgy érti, úgy „szeretsz-e engem, ahogyan én szeretlek, önfeláldozóan, ahogyan a Mennyei Atya szeret, agapéval”; Péter pedig valójában csak annyit mond, hogy „kedvellek”. S ez lejátszódik még egyszer, majd Jézus így szólt Péterhez: „Kedvelsz egyáltalán?” Péter pedig megértette, hogy a háromszori tagadása miatt, kérdezte mindezt Jézus.

Jézus szeret bennünket, hiszen az életét adta miértünk. De vajon mi kedveljük-e egyáltalán? Szimpatizálunk vele? Láttuk, tudjuk milyen Jézus, de mégis, mi hogyan viszonyulunk hozzá? Ezért van szükség a konfirmációra, a megerősítésre, hogy bár mi csak kedveljük Őt, felnézünk Rá, de ez napról-napra több és több legyen, hogy ez meggyőződéssé, hitté váljon, ahhoz kell a konfirmáció.

Nagy öröm, hogy négy fiatal egy éven át erősített, hogy tudatosan is az Úr útján járjon. Hogy kiben, mi csapódott le, azt csak az Isten tudja... Szorgalmas tanulással, sok idő feláldozásával kaptatok egy adag ismeretet, egyfajta tudást, hogy mit kell tudni az evangélikusokról, és az ő hitükről. De, ez csak ismeret! Ahhoz, hogy ez valóban meggyőződéssé válhasson, az életetek részéve lehessen, ahhoz ezt a sok mindent fel kell lelkesíteni, méghozzá naponként!
Jézus azt mondta Péternek: „Kövess engem!” Amilyen utat járt be Jézus, hasonló út várta Pétert is. Sok utazás, sok ember, sok öröm, és igen sok szomorúság, s végül mártír halál. De ezt az utat Péter nem egyedül járta, nem azt mondta neki Jézus, hogy „Amiért ilyen voltál, majd megkapod a magadét!”; hanem azt, hogy „Nem lesz könnyű az életed, de Én veled vagyok, s előtted megyek!”

Ezt ígéri a mi számunkra is Jézus, hogy bárhová is mennél, Ő már járt ott, és most is veled van: nem vagy egyedül! Egy kikötés van: „Kövess engem!” Ne Őelőtte, ne Őnélküle, s ne Őhelyette járjunk életünkben, hanem Őt követve! Mindaz, amiről számot adtatok a vizsgán az az, hogy tudjátok az irányt, tudjátok, ki az aki segít. A többi rajtatok múlik, de egy biztos, az Úr mindig ott lesz veletek!

A konfirmációval nem valami véget ér, hanem valami elkezdődik! Kaptatok egy útravalót, egy irányba állítást, és egy megerősítést, hogy ha ezen az úton jártok, akkor jó irányba megy az életetek! A mai naptól minden a tiétek, ami az Úr Jézusé, beálltok abba a sorba, amely két évezrede vándorol Mesterét követve, hogy itt a földön egy szebb világot építsen, s majd a Mennyei Atyával közösségben, Isten országának polgárai lehessenek. Az a Jézus hív benneteket is követésre, aki ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14, 6)

Szeretett Gyülekezet, és szeretett konfirmandusaink! Nagy felelősség a miénk, irigy világban élünk, ezért nagy veszély a kiszakadás, és az eltűnés, hiszen annyi minden csábítja az embert! Imádkoznunk kell mindannyiunkért, de különösen is fiataljainkért, hogy a kapott drága kincset megőrizzék, és méltóképpen bánjanak vele! Konfirmandusok, a ti pedig bátran kövessétek Jézust, aki meg tud benneteket is erősíteni: bárhova is vessen az élet, egy valaki örök, és ahol Ő, a feltámadt Krisztus jelen van, ott bizonnyal otthonra is lelhettek! Ebben az igaz hitben, szeretetben, az örök élet reménységére őrizzen meg mindnyájunkat a gyülekezetek ura!


Ámen

Bócsai konfirmandusok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése