tag:blogger.com,1999:blog-63651885806726011312024-03-14T12:57:15.568+01:00Bócsai és Tázlári Evangélikusok"Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők." (Zsolt. 127, 1)
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.comBlogger54125tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-56420063140455637212014-06-08T14:21:00.000+02:002014-06-08T14:21:00.657+02:00Igehirdetés - Pünkösd vasárnap ApCsel 5, 27-32<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Bevitték,
és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte
kihallgatásukat: "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész </i></span><i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok
hárítani annak az embernek a vérét.” Péter és az apostolok
így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint
az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti
fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és
üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és
bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az
eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az
Isten, akik engedelmeskednek neki.”</i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> (ApCsel 5, 27-32)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett Testvérek! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Boldog születésnapot! Pünkösdkor – az egyház születésnapján – bátran mondhatjuk hálaadással, hogy Urunk eddig megtartott, s éltessen bennünket ezután is. Jó belépni ilyenkor a templomba. A polgári naptárban talán ez az egyetlen nap, ami csak a mi számunkra, a gyülekezethez tartozóknak mond valamit. Így aztán van Pünkösdnek egy különös exkluzivitása, bensőségessége, amely közös ünneppé, közös élménnyé teszi azt. Az otthoni gyülekezetemben – s gondolom máshol is –, Lőrincen, ma van a Konfirmáció, amikor a gyülekezet ifjai befogadást nyernek az Úrvacsora közösségébe. Elmondható tehát, hogy nagyon a mi, saját ünnepünk ez.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mindezek nagyon fontos, és szép értékek, melyekre nagyon kell vigyáznunk. Ám mindezek mellett nem mehetünk el a Pünkösdünk lényege mellett: A tanítványokból apostolok, küldöttek lesznek, akiket vezet a Paraklétosz, a Pártfogó, Isten megígért Lelke. Igazából Őt, a Szentlelket kell ma ünnepelnünk, hiszen Ő segít bennünket arra, hogy most is itt legyünk, s ahogyan teszi ezt évezredek óta. Bizony, ma a fő ünnepelt a megszólító és megindító Lélek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A Szentlélek kiáradását, a pünkösdi történetet valamennyien jól ismerjük. Jézus Krisztus mennybemenetele után tíz nappal, amikor a zsidók a „Sabuot”-ot – görögül Pentékoszté, azaz ötvened –, a kinyilatkoztatás nagy sátoros ünnepét ülték, Jeruzsálemben (nem véletlenül ott és akkor!!!) egy szobában együtt volt a tizenkét tanítvány. Már ötven napja, hogy a Mestert kivégezték, de még negyven napig velük maradt. Aztán egyszer csak felemelkedett és eltűnt, s még egyszer ígéretet tett arra, hogy elküldi egy pártfogót, aki majd segít nekik. Ennek már tíz napja, s ők ott kuporogtak abban a szobában, szinte „csengő-frászban”, hogy mikor törik rájuk az ajtót a zsidók... Nem tudom, mi járhatott a fejükben, de az biztos, hogy egymaguk voltak: gyengék, elesettek, elhagyottak, akikre súlyos igaként nehezedett a múlt és az eljövendő. Elküldte őket a Mester, de hova? Miért? Minek? … S egyszer csak mintha a szél zúgott volna, megteltek Lélekkel! De nem akármilyennel, hanem Istenével! Kijöttek abból a kis zugból és bátran, szinte önkéntelenül szóltak mindenkihez. Ahogy Jézus megmondta nekik: „ne aggódjatok amiatt hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” (Lk 12, 11-12) A nem sokkal korábban bebábozódott tanítványi csapatból, gyönyörű pillangók módjára kiszabadult apostolok lettek. Péter és többiek hirdették Isten önmagát sem kímélő szeretetét, s nyomukban még aznap háromezer lélek keresztelkedett meg, bűneik bocsánatára. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mindezeket
nem sokkal később követte a felolvasott igeszakasz eseményei is.
A tanítványokra rá sem lehetett ismerni, s mindazt, ami erre
magyarázatot ad, azt Pál apostolnál találjuk, aki szeretett
tanítványának, Timóteusnak ezt írta: <i>„Mert nem a félelemnek
lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a
józanság lelkét.”</i> (2Tim 1, 7) Így az apostolok nem maguk
erejéből, hanem Isten szent Lelke segítségével lettek erőssé,
bátorrá, bölcsé, de legfőképp szerető tanúkká. S ma is
ugyanezek a jelenségek figyelhetők meg, ahol a Lélek megjelenik.
Hiszen Isten Lelke az a döntő plusz, mondhatni kis szójátékkal,
a „spiritusza” az egyháznak, a gyülekezetnek, ami
megkülönböztet bennünket egy klubtól, civil szervezettől,
vallási mozgalomtól.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mert
ahol a Lélek munkálkodik ott különös dolgok történnek.
Egyszerre eltűnnek a falak, a határok, a korlátok, mintha nem
állhatná semmi sem az útját az evangéliumnak. S valóban,
Pünkösdkor, a Szentlélek bezárt ajtón-ablakon keresztül szállt
a tanítványokra. A tanítványok ezután prédikálni kezdtek, s
csodálatos módon minden jelenlévő saját nyelvén értette,
mindenki számára szívhez szóló volt. S imént is azt hallhattuk,
hogy hiába veretik meg az apostolokat és zárják börtönbe,
akárhány lakat alá, a Lélek számára az sem jelent akadályt. A
Szentlélek bizony ostromolja a világot, s annak minden falát, s
mindenhova el is jut, ahová csak akar. Ahová pedig bejut, ott
maradandó nyomot hagy, és képes arra is, hogy megváltoztassa
mindazt, amit mi maradandónak gondolunk.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Így
tudnak lehullani az egymás közti falak, vagy épp a saját lelkünk
hideg kövei. Így gyógyulhatnak Isten Lelkének segítségével a
magunk é s egymás okozta sebek. Innen meríthetünk, ha már úgy
érezzük, teljesen lemerültünk, és magunkba roskadtunk.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De ami
még ennél is érdekesebb: megmutatja mindannyiunk számára, hogy
mennyire is gyengék, elesettek, és – valljuk meg őszintén –
szerencsétlenek vagyunk. Mert Isten nélkül valóban ennyi a
létünk. Ám a Pünkösd tanúsága a mindenkori tanítványok
számára, hogy ami bennünk alkalmatlanság, azt az Úr Lelke mégis
fel tudja használni, alkalmassá tudja tenni. Hiszen milyenek is
voltak az első tanítványok? Egyszerű, hétköznapi emberek, akik
között ott volt a hirtelen természetű Péter, az akadékoskodó
András, a hitetlenkedő Tamás, a lázadó Simon (Taddeus fia), a
gyenge János, és még lehetne sorolni. Egy közös tulajdonságuk
volt: mindahányan elárulták Mesterüket. Pál apostol is még
Saulként gyűlölettel telten üldözte az első keresztyéneket. S
mégis, ezekből az emberekből hű és bátor tanúk, sőt mártírok
lettek, hiszen csak János halt meg természetes halállal, míg a
többieket mind kivégezték a hitükért.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Lélek
tette őket alkalmassá arra, hogy egyszerű, tanulatlan emberként
mégiscsak úgy szóljanak, ahogyan Mesterük, hogy vádlóik is
csodálkozzanak értelmükön. Jézus megígérte: <i>„A Pártfogó
pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít
majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én
mondtam nektek.”</i> (Jn 14, 26) Ennek nyomán tarthatjuk kezünkben
a Szentírást is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ugyanakkor
a Lélek működésének vannak másodlagos jelei is: ezeket az
ellenreakciókban ragadhatjuk meg. Ahol kiárad a Lélek, ott bizony
nő az ellenállók hangja is. Ez, ha úgy tetszik, a lelkiség
fizikája. Hiszen az apostolok igehirdetésén, ekképpen fanyalogtak
a farizeusok: <i>„édes bortól részegedtek meg”</i>. S később
is, minden elkövetett a Kísértő, hogy embereket rászedve ellene
hasson a Szentlélek munkájának: szóval, korbáccsal, kővel,
börtönnel, halállal, minden lehetséges eszközzel; ezekről tesz
tanúbizonyságot az Apostolok Cselekedetei. Fékevesztett düh és
harag kíséri a Lelket, mert érzi a gonosz, hogy nincs esélye az
Úrral szemben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Luther
Márton is mindezt átélhette, amikor igyekezett kiállni igaza
mellett, s mégis micsoda ellenállással került szembe. Ennek
nyomát őrzi evangélikus himnuszunk, az „Erős vár a mi
Istenünk” is. Így ír a reformátor a harmadik versszakban: <i>„</i><span style="color: black;"><i>E
világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje
már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.</i></span><i>”
</i>(EÉ
254./3.)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ma
is, mindenki, aki tanúja Jézus Krisztus Urunk feltámadásának, az
bizony megtapasztalja ezt a dühödt ellenállást. Hazánkban talán
csak szóban, sértésekkel, szóbeli vagdalkozásokkal, de vannak
olyan részei is a világnak, ahol szó szerint veszélyben van a
keresztyének élete. S mégis, pont a legszorongattatottabb helyeken
terjed leginkább a Krisztusra tekintő hit. Ez a Lélek munkája,
amely bátorít jelenlétével, erejével, bölcsességével
mindannyiunkat.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Isten
Szent Lelke, az Atya és a Fiú Lelke a kapocs Isten és mi
közöttünk, a megígért Pártfogó, akinek a révén nem vagyunk
többé egyedül, magunkra hagyva, ez az egyház igazi kincse, titka,
és lényege, amelyet
teljes egészében mi itt a földön teljességében megragadni nem
tudunk, de ismerhetjük, és részünké lehet. Jézus ezt mondta
Nikodémusnak: <i>„</i><i>A
szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod,
honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől
született.</i><i>”</i>
(Jn 3, 8) Mert mi
mindnyájan, ha még nem is tudatosan, azért gyűlünk össze Isten
Igéje körül, mert a Szentlélek erre indít bennünket.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Ha a Pünkösdre gondolunk, jusson eszünkbe a
„Lelkesedés”, amely az Úrtól van. A Teremtő Lélek erejét,
bölcsességét, szeretetét keressük, és érjük tetten, s
hallgassunk az Ő szavára, amikor bennünket is tanítványnak hív,
s küld apostolokul oda, ahová jónak látja. Karinthy Frigyes
szavaival:</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> „A
szót, a titkot, a piciny csodát,</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Hogy megkeressem azt a másikat</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> S fülébe súgjam: add tovább.</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Nem mondhatom el senkinek,</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Elmondom hát mindenkinek.”</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Így adja Lelkét a mi számunkra is
a gyülekezetek Ura!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="http://s1.images.www.tvn.hu/2009/05/07/11/30/www.tvn.hu_5f35fe61063dcd9f0ae12df3de224367.jpg" height="320" width="279" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>"Vegyetek Szentlelket..." (Jn 20, 22)</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-83180650268655457692014-05-25T15:00:00.000+02:002014-05-25T15:00:05.518+02:00Igehirdetés - Húsvét ü. u. 5. vasárnap Lk 11, 5-10<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Ki az közületek,
akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja
neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról
érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; – és az így
válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva,
és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel,
hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna
neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és
megadja neki, amire szüksége van.” „Én is azt mondom nektek:
kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és
megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál;
és aki zörget, annak megnyittatik.</i>” (Lk 11, 5-10)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Olyan sok minden vesz
bennünket körül. Lények és alkotások sokasága mindenfelé,
amerre csak nézünk. Jó részük jelenlétét természetesnek
vesszük, mintha azok mindig is ott, és oly módon lettek volna, s
lesznek majd sokára is. Ám akadhat, sokak számára sajnos akad is,
olyan helyzet, amikor a biztosnak vélt dolgok megfogyatkoznak,
egyikük-másikuk eltűnik. Egyszerre mindaz, ami talán addig fel
sem tűnt, hiányozni kezd...</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A TV-ben, egyik
ismeretterjesztő csatornán futott egy műsor, melynek a címe így
hangzott: „Mi lenne, ha...”. Ebben a sorozatban különböző
módon mutatták be civilizációnk és az egész bolygó
pusztulását, például mi lenne, ha megállna a Föld forgása,
eltűnne a Hold, és ehhez hasonló témák. Egyrészről banális,
másfelől azonban el is gondolkodtató! Adtunk már hálát azért
az Úrnak, hogy olyan módon van kitalálva a világ, hogy élni
tudjunk benne? És azért, hogy ezt az állapotot fent is tartja?
„Rogate” – az imádkozás vasárnapján jó, ha kicsit
átgondoljuk a mi imaéletünket.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Belénk van kódolva az,
hogy imádkozunk a „fentiekhez”. Minden kultúrában, minden
korban megtalálhatjuk az imádkozó embert. Még a mai, nyugodtan
mondhatjuk, szentségtelen világban is, sokan sóhajtanak fel. Az
emberiség hajnalán már megjelent mindez, ezt olvassuk az
Ószövetség első lapjain, Ádám unokájáról, Sét fiáról:
<i>„Sétnek is született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor
kezdték segítségül hívni az ÚR nevét.” </i>(1Móz 4, 26)</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ám az igazi ima ennél
többnek kell, hogy legyen. Fontos a személyes kapcsolat, a
felismerés, és a bizalom, hogy ne csak a felhők közé sóhajtsunk,
hanem valóban a Mennyei Atyához szólhassunk. Ahhoz, aki alkotott
mindent, így minket is, szeretetéből. A hívő, és Isten után
sóvárgó ember azt is átélheti, s bizonyára mindannyiunknak van
erről tapasztalata, hogy az imádság nem monológ, hanem dialógus,
azaz párbeszéd. Ez a mi nagy reménységünk, hogy van Ki
meghallja, és nem engedi el a „füle” mellett... Krisztus Urunk
szavai nyomán, amely arra biztat bennünket, hogy bátran forduljunk
Istenhez, három kérdést tehetünk fel:</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<b><ol>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kihez imádkozunk?</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Honnan
imádkozunk?</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hogyan
imádkozunk?</span></b></li>
</ol>
</b><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Kihez imádkozunk?</b>
Mert imádkozni mindenki szokott, még ha nem is vallja be az illető.
Ahogyan egyik barátom szava járása tartja: zuhanó repülőn
nincsen ateista... Egyszerűen így működünk, így lettünk
teremtve. De vajon mit ér az égre sóhajtott, vagy épp kiáltott
hang, az a bizonyos „Istenem!” Tudjuk, hogy van valaki, de
kicsoda? Ismerjük azt, akit segítségül hívunk?
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus arra biztat
bennünket, hogy bármikor fordulhatunk az Úrhoz, akár egy
ismerőshöz, jó baráthoz. Nincs olyan, hogy nem nyit ajtót, nem
hajt el, hanem lehet hozzá fordulni, mert Ő megbízható! Nincs
várólista, nincs előjegyzés, mindenki számára adott a
lehetőség, akár a leglehetetlenebb időpontokban is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Én is, mint mindannyian
hajlandóak vagyunk akár messzire is menni, ha egy jó barátunk,
hát még ha rokonunk kér tőlünk valamit, ami lehet, hogy életbe
vágó. Ám az élet realitása az, hogy sokszor kevésnek bizonyul a
mi lehetőségünk, erőnk, és megeshet, hogy az időnk is, hiába a
legnagyobb jó szándékunk... Az Úrhoz azonban bármikor lehet
fordulni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ordass Lajos evangélikus
püspök úrnak van egy könyvecskéje az imádkozásról, amiben
összegyűjti mindazt, amit az imádkozásról tudni érdemes. Ebben
található egy számomra igen kedves, és elgondolkodtató mondat:
„Ha nem tudsz imádkozni, imádkozz!” Első hallásra, fából
vaskarikának hat, de valóságosan így működik. Istent még arra
is lehet kérni, hogy tanítson meg imádkozni! Teszi ezt azáltal,
hogy az imádság olyan a hívő számára, mint a levegővétel, s
minél személyesebb, annál nélkülözhetetlenebb és értékesebb.
Így lesz az istenségből Úr, majd Mennyei Atya... s ha már az Ő
ajtajánál zörgetünk, akkor nem járunk rossz helyen!</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Honnan imádkozunk?</b>
Fontos kérdés ez is, hiszen fel kell ismernünk saját magunkat,
lehetőségeinket, utunkat. Nem a fizikai hely a lényeg, nem kell
sem Jeruzsálem, sem Mekka, sem másfelé fordulva imádkozni. Sokkal
fontosabb, hogy mi hányadán állunk az életünknek, s hogy hol
találkozhatunk Istennel, és hova vezethet bennünket.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ahogyan a példázatban
is hallhattuk, a kopogtató szükségben van, szorult a helyzete,
segítségre van szüksége. Könnyű belekerülni kilátástalan
helyzetbe, ahonnan magunktól nem látjuk a kivezető utat, maradandó
megoldásról nem is beszélve. Annyi minden tudja megijeszteni,
elcsüggeszteni az embert, sokszor onnan, ahonnan nem is várnánk.
Ilyenkor ott van az ajkunkon a szó: „Uram, segíts!” Ahogyan
tette Jónás is, élet és halál között a nagy hal gyomrában,
amikor a 120. Zsoltár szavaival is imádkozott: <i>„Nyomorúságomban
az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.”</i> (Zsolt 120, 1)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A legtöbb imánk,
ahogyan Jónásé is, <b>kérő imádság</b>, Kérhetjük az Urat
segítségért a magunk ügyéért, de kérhetjük, hogy segítsen
másokat is, úgy ahogyan velünk is teszi.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Lehet <b>bűnbánattal
imádkozni</b>, ahogyan Dávid király teszi az 51. Zsoltárban:
<i>„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el
hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem!”</i> (Zsolt 51, 3-4) Dávid
felismerte, hogy nagyot vétett Isten és ember ellen, ezért a
lehető legjobb helyre menekült, ahonnan bűnbánatára
bűnbocsánatot kaphatott.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Hála imádság</b>
is fontos, s erre is van sok szép példa. Dávid így imádkozott:
<i>„Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy
ellenségeim örüljenek bajomon. URam, Istenem, hozzád kiáltottam,
és meggyógyítottál engem. URam, kihoztál engem a holtak
hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.</i>”
(Zsolt 30, 2-4) A megajándékozott, megmentett ember hálaéneke ez,
hiszen megtapasztalta az Úr szeretetét! Erről sajnos hajlamosabbak
vagyunk elfeledkezni, pedig van ok hálásnak lenni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Imádságunkban
dicsőíteni</b> is lehet az Urat: <i>„Magasztallak téged,
Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Mindennap áldalak
téged, dicsérem nevedet mindörökké. Nagy az ÚR, méltó, hogy
dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.” </i>(Zsolt 145, 1-3) Amikor
semmi mást nem tesz az ember, csak ámul az Úr nagyságán és
tettein, nézve a megannyi csodát, amelyet teremtett, s elhalmoz
vele bennünket nap mint nap.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Imádkozást sokfelől
meg lehet közelíteni, s jó, ha mindegyiket ismerjük, hiszen
szükségünk van a bűnbánatra éppúgy, mint a dicsőítésre, a
kérésről és a hálaadásról nem is beszélve.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Hogyan imádkozzunk?</b>
Ez talán a legegyszerűbb, de talán pont ezért a legnehezebb
kérdés: ahogyan Jézus tanított. Aki arra biztat bennünket, hogy
bizalommal telten, bátran fordulhatunk a Mennyei Atyához. Mintát
is adott a számunkra a Miatyánkban (Mt 6, 9-13).
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De az imádságunkban,
ahogyan a Miatyánkban is, mindig ott kell lennie a lelkünkben az,
hogy <i>„legyen meg a Te akaratod”</i> (Mt 6, 10). Mert az ima
nem csereüzlet! Nem úgy működik, hogy amit kérek, azt rövid
úton meg is kapom, hanem az Úr meghallgatja a hozzá fordulót, de
azt adja meg, ami egyezik az Ő akaratával, s így végső soron a
javunkra van. Hiszen a hitünknek ez a lényege, hogy hisszük és
meg vagyunk győződve arról, hogy <i>„Mit Isten tesz mind jó
nekem”</i>, ahogyan énekeljük énekeskönyvünk 348. énekében.
Jézus Urunk is a Gecsemáné kertben tusakodva saját lelkével, és
a rá váró keresztútra készülve így imádkozott: <i>„Atyám,
ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy
legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”</i> (Mt 26, 39)</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett Testvérek! A
Húsvét üzenetét hallva, s átélve a Feltámadás csodáját
különösen is van okunk az imára, mert Jézus Urunkon keresztül
megmutatta a Mennyei Atya, mi az Ő akarata, s hogy az ima, amely
elhagyja szívünket, az meghallgatásra talál. Pál apostol így
biztatja a thesszaloniki gyülekezetet: <i>„Mindenkor örüljetek,
szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az
Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”</i> (1Thessz
5, 16-18) Ebben a reménységünkben erősítsen és őrizzen meg
bennünket a gyülekezetek Ura!</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="240" src="http://alfa-omega.hu/breakchain/file/pic/photo/2013/09/427d027bdb17bdea1bad9c40854a01a1_500.jpg" width="320" /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"> </span><i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”</i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"> (Mt 26, 39)</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-76258497004749481852014-05-18T19:51:00.000+02:002014-05-19T19:55:21.764+02:00Igehirdetés - Húsvét ü. u. 4. vasárnap Lk 19, 37-40<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Mikor
pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a
tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni
kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt
kiáltották: „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A
mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” A sokaságból
néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre
tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek
elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”</i> (Lk 19, 37-40)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Különös
érzés az, amikor az ember saját magát rajta-kapja. Egyfelől
letaglózó, hiszen rádöbbenünk, hogy amit mi éppen észrevettünk
magunkon, az a kívülállók számára nyilvánvaló, másrészről
pont ezért – persze ha van humorérzékünk – lehet komikus is,
sőt, rá is lehet játszani. Az utóbbi időben rendszeresen azon
kapom magamat, hogy vagy dúdolok, vagy fütyörészek egy veretes
evangélikus éneket – <i>„Fel, mert az irgalom percei
múlnak...”, „Ki dolgát mind az Úrra hagyja...”, „Erős
vár...”</i> – jövet-menet a bócsai imaház és a parókia
között. Arról nem is beszélve, hogy milyen jól visszhangzik
mindez a szomszéd ház faláról...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>„Cantate”</i>,
az éneklés vasárnapján szerte az országban tartanak az
evangélikusok vagy kórus-találkozókat, vagy – ahol van – a
gyülekezet énekkara készül műsorral. Jó hallgatni a szép
éneket, jól esik a fülnek, a fejnek, de a léleknek is. Viszont
mintha az éneklés beszorult volna bizonyos helyekre: ilyen a
templom, a koncert terem, és az olyan divatos tehetségkutató
műsorok. Ha bekapcsoljuk a rádiót, legtöbbször zene szól
belőle. Ha körülnézünk egy buszon, vagy vonaton, ott is a
legtöbb ember fülében szól a zene, valamilyen lejátszóról. Ha
bemegyünk egy nagyobb üzletbe, ott is „atmoszféra” gyanánt
szól mindenféle zene. Rengeteg helyről ráad felénk a muzsika.
De, mintha a saját, egyéni életünkből kiveszne, mi nem fakadunk
dalra. Magamról tudom, hogy én nem szerettem az énekórákat, sőt,
19 éves koromig nem is voltam hajlandó énekelni, s úgy kellett
szinte felnőtt fejjel megtanulnom ezt az alapvető emberi
képességet. Mi lehet az oka ennek? Miért nem tudjuk azt, ami
bennünk van elénekelni?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
Szentírásban rengeteg éneket találunk. A Zsoltárok könyvében
150 ének van, közel fele Dávid királyé. Amikor Isten népe
átkelt a Vörös-tengeren, de az őket üldöző egyiptomi sereg
belefulladt a tengerbe, a nép Mirjámmal, Mózes és Áron
nővérével, együtt hálaéneket énekelt a szabadító Úrnak. A
bírák könyvében Debóra, a női bíra hálaénekét énekét
találjuk. Ézsaiás próféta is dalt énekel Isten gondoskodó
szeretetéről és a nép hűtlenségéről. Jeremiás próféta
siralmai is lényegében énekek. S még lehetne sorolni... Az
Újszövetségben is találunk jó párat: Zakariás pap éneke, a
<i>Benedictus</i>; Mária hálaéneke, a <i>Magnificat</i>; az agg
Simeon éneke, a <i>Nunc dimittis</i>; az angyalok <i>Glóriája</i>;
a nép <i>hozsannája</i>, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe. A
Jelenések könyve pedig arról számol be, hogy a mennyei trónusnál
az angyalok és az emberek ének szóval magasztalják az Urat.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Egyik
gyermekkori hitoktatóm arra tanított, Szent Ágoston nyomán, hogy
aki szeret az énekel, és aki énekel, az kétszeresen imádkozik.
Akkor nem igazán értettem még, miért volna több az éneklés,
mint a magunkba elmormolt ima. De, ha saját magunkba nézünk, s a
Biblia tanúsága alapján is, az ének akkor csendül fel, amikor az
emberben túlcsordul hála. Éneket akkor tudunk énekelni, ha arra,
ami bennünk van, arra már kevés a szó. Aki megpróbált már
éneket írni, az tudja, hogy egy jó, valóban mélyről jövő
éneket írni csak úgy nem lehet: érintettnek, ihletettnek kell
lenni! Istenes éneket szerezni csak az tud, aki valóban
megtapasztalta Isten szabadításának a nagyságát, és tudja,
miért ad hálát.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
harminc éves háború idején élt egy német ajkú evangélikus
lelkész és énekszerző, Paul Gerhard (1607-1676), akinek számos
szebbnél-szebb éneket tulajdonítunk, pl.: <i>„Ó Krisztusfő,
sok sebbel...”</i>,<i> „Ím,
jászlad mellett térdelek...”</i>, hogy csak a legismertebbeket
említsem. Rengeteg szenvedést élt át, háborúkat, járványokat,
mészárlásokat, az összes gyermekét eltemette, ő maga is
többször volt élet és halál között, s mégis tudott hálát
adni, mégis valóságos volt számára mindaz, amit Krisztus jelent:
a karácsonyi és a húsvéti üres sír csodája. Hálás volt az ő
szíve a szerető Mennyei Atyának, mindannak a nyomorúság ellenére
is, amely körülvette őt életében. Mi hogyan állunk a
hálaadással?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Van
miért hálát adnunk, ha Paul Gerhardt meg tudta tenni, a mi
számunkra is nyitva áll! Húsvét tükrében különösen is van
oka az örvendező énekre, hiszen akkor és ott, az elhengerített
kőnél lett világossá az Úr szabadítása mindentől, amely
elválaszt bennünket Istentől. A tanítványi sereg, aki igénkben
így énekelt: „<i>Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A
mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!</i>”, bár még
előtte voltak a Nagypéntek drámájának, és a Húsvét
csodájának, mégis valamit megsejtettek Mesterük útjáról.
Áldották a szolga királyt, akiben titokzatos módon volt jelen a
Magasságos dicsősége. Tanítványokként mi is ott vagyunk Jézust
követve, és bármikor, amikor éneklünk egy istenes éneket,
velünk együtt zengedez kétezer év összes tanúja, ahogyan a
Zsidókhoz írt levélben olvasható: <i>„Ezért tehát mi is,
akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le
minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező
bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”</i>
(Zsid 12, 1)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Még
akkor is így van, ha mindig vannak olyanok, akiknek nem tetszik,
ahogyan Jézus korában is voltak. Mert Istennek hangosan hálát
adni egyértelmű vallástétel. Ezért van, akit megbotránkoztat,
ezért veszélyes, ezért lehet kínos. Kényelmesebb beleolvadni a
szürkeségbe, ha kell a világba is, csak meg ne tudják ki vagyok,
mi vagyok. Pedig Jézus ezt mondja: <i>„Aki tehát vallást tesz
rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei
Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd
én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” </i>(Mt 10, 32-33) A
farizeusok rendre akarják utasítani az utcabált csináló
tanítványokat, ugyanígy ma is sok helyen a világban igyekeznek
elfojtani a keresztyének hangját változatos módszerekkel: hol
elhallgatják, hol elhallgattatják a testvéreinket. Mert amit Jézus
jelent, az a világ számára mindig is a megütközés köve lesz...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus
válasza így hangzott a farizeusok felé: <i>„Mondom nektek, ha
ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” </i>Bármit
is tegyen az ember, még ha el is hallgatnia, a teremtett világ
minden porcikája dicséri az Urat! Assziszi Szent Ferencről szóló
egyik legenda arról számol be, hogy amikor egy réten ment át, így
kiáltott fel a virágoknak: <i>„</i><span style="color: black;"><i>Testvéreim,
ne dicsérjétek ilyen hangosan az Urat, mert megszakad a szívem!</i></span><i>”</i>
Valóban, az egész világ Isten nagyságáról énekel! Jeruzsálem
szempontjából különös hangsúlya van a köveknek, hiszen a
Nagyhét eseményei után negyven esztendővel később a rómaiak
valóban nem hagytak követ-kövön a Szent városban, s azok a kövek
valóban kiáltottak, ahogyan korábban Jézus – igénk
folytatásaként – elsiratta a várost. De ott van még egy kő,
amely kiált, az elhengerített kő, amely a sírt zárta el, nincs
már ott! S ez ad okot a legnagyobb örömre: az Élet győzött a
halál felett, halleluja!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Pál apostol így biztatja az efézusiakat: <i>„Mondjatok
egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket;
énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”</i>
(Ef 5, 19) A mi hálaadásunk is az Úr szabadításának nagyságából
táplálkozik! Adjon az Úr Lelke bátorságot, hogy valóban
zengedezzen a mi személyes énekünk a mi Urunk dicsőségét!
Leljük meg saját énekünket!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="240" src="http://thou.files.wordpress.com/2010/01/image2.png" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Halleluja!</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-20424447286544294192014-05-11T19:46:00.000+02:002014-05-19T19:50:13.967+02:00Igehirdetés - Húsvét ü. u. 3. vasárnap Mk 2, 18-22<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>János
tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek
Jézushoz, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek János
tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid
pedig miért nem böjtölnek?” Jézus ezt mondta nekik: „Vajon
böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg
velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap,
amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon
böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új posztóból régi
ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még
csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi
tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor
is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”</i>
(Mk 2, 18-22)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Szeretett Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Egy ország, egy társadalom teljesítményét többféleképpen
lehet meghatározni: egyrészt körülnézhetünk benne, de ez a
közgazdászok számára nem meggyőző, így ők mindenféle
indexekkel, és mérőszámokkal határozzák meg, hogy hányadán is
áll az adott ország. Az egyik ilyen gyakorta idézett adat a GDP,
azaz a nemzeti össztermék, amely lényegében a termelés
mérőszáma, mutatja az adott terület nemzeti jövedelmét, és
durva közelítéssel, de az életszínvonalról is tájékoztathat.
Hazánk, Magyarország ebben a tekintetben a világranglista 59.
helyén áll. Jócskán vannak előttünk is, de sokkalta többen
vannak mögöttünk. Van azonban egy igen szegény ország, tőlünk
messze, a Himalája hegyei között fekvő Bhután, ahol teljesen
másképp mérik az ország teljesítményét. Ott nemzeti össztermék
helyett, GNH-t, azaz nemzeti összboldogságot számítanak. Nem az a
lényeg tehát, hogy mennyi mindenre lehet költeni, hanem mennyire
is lehetsz boldog. Arról nem is beszélve, hogy kutatások szerint a
legboldogabb országok között sok igen nehéz gazdasági helyzetben
van, míg a gazdaságilag legfejlettebbek között, mint amilyen akár
Dánia, élnek a legboldogtalanabb emberek...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Jubilate, azaz az örvendezés vasárnapján miről is lehetne szó,
mint az igazi öröm forrásáról!Gyermekként annyi mindennek tud
örülni az ember, akár egy kis virágnak, vagy katica bogárnak is.
Ahogyan felnövünk, valahogy elfelejtünk örülni a mindennapos
dolgoknak, az apróságoknak Valahogyan belefásulunk, beleszürkülünk
a mindennapokban, s aki mégsem, azt szinte kinézi a többség,
hóbortosnak gondolva. Mi magyarok különösen is hajlamosak vagyunk
effélére: mindannyiunkban van egy kicsi búval béleltség. Hogy mi
okozhatja ezt, nem tudom, de bizonyosan közrejátszik ebben az
elmúlt fél évezred történelme, a sok megpróbáltatás, nehézség
is. Pedig láthatjuk, nálunk sokkal nyomorúságosabb helyzetben
élők, még is életvidámabbak, mint mi...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
felolvasott ige egy érdekes vitába enged bepillantást. A
farizeusok, akik igen – sőt, olykor túlzottan is – vették a
mózesi törvényeket, Keresztelő János tanítványaival közösen
számon kérik Jézuson, hogy tanítványai miért nem tartják meg a
böjtöt. Egy hithű zsidó hetente kétszer böjtölt, amely nem
pusztán egészségi kérdés volt, hanem egyfajta kegyes gyakorlat,
amely engesztelést próbált szerezni az Úrnál. Nagy veszedelmek,
és megpróbáltatások idején az egész nép böjtölt, hátha
megkegyelmez és megmenti őket a Seregek Ura. A bűnbánat egyik
gyakorlata tehát a böjt, aminek megvan természetesen a maga
haszna, de nem az Isten számára fontos, hanem az egyénnek. A
farizeusok azt a következtetést vonták le, hogy a tanítványok
nem veszik komolyan önmagukat, és bűnös mivoltukat. Jézus
azonban egy visszakérdezéssel válaszol: „<i>Vajon
böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg
velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.</i>”
Lehetetlen egy lakodalomban. De miért beszél Jézus menyegzőről?
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
A Szentírás gyakran beszél úgy a nép és az Úr viszonyáról,
mint menyasszonyról és vőlegényről. A lányos ház ünnepel,
amikor ott van a vőlegény, hiszen örök szövetségre lépnek, és
e szövetség nyomán élet támad.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Egyfelől
a farizeusoknak igaza volt, hiszen a nép hűtlensége okán böjtölni
kellett, de ugyanakkor nem látták Jézusban a vőlegényt, aki Új
Szövetséget köt az emberrel. Mindennek meg van a maga helye, és
ideje, így ahogyan a Prédikátor könyvében olvashatjuk: <i>„Megvan
az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az
ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.” </i>(Préd
3, 4)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
A tanítványok számára akkor még nem volt ott a böjt ideje,
hiszen velük volt a vőlegény, de valóban eljött az az idő is,
amikor nem volt már velük. A tanítványok böjtje a Nagypéntek
böjtje, és a Nagyszombat csendje. Amikor a fejükre omlott minden,
ami azelőtt volt a mindennapjaik része, amikor nem értették
többé, hogy mi miért történik. Mindegyikük megküzdött
önmagával, gondoljunk csak a múlt héten hallott Péter
történetére, aki háromszor tagadta meg Jézust, és amikor
rádöbbent mit tett, keservesen magába roskadt, s Jézus
feltámadása után háromszor kérdezte meg tőle: „Péter,
szeretsz-e engem?” Kellett a Húsvét csodája, hogy ismét öröm
költözzön a tanítványok szívébe, amikor a Lélek által
világossá lett a számukra, hogy nem az ő böjtjük, hanem a
Mester halála és feltámadása az egyszeri és tökéletes
engesztelés, az ő személyes, de az egész nép életéért is.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Sokak
számára a hit, a keresztyén hit nem tűnik vidámnak. Sokan csak
az előírásokat látják, sokan odáig jutnak, hogy a templomba
mindig csak az ember füle mögötti vajat keresik. Emlékszem, egyik
maglódi ifis szokása volt, hogy mindenféléről megkérdezte, hogy
mi arról az egyház tanítása, mit lehet és mit nem, pedig Pál
apostol ezt mondja: <i>„Minden
szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne
váljak semminek a rabjává.”</i>
(1Kor 6, 12) Sokak számára azonban nem áll másból a hit,
minthogy az ember lelkiismeretét győzködik arról, hogy mennyire
is bűnös, és alávaló. Ők azok, akik a Törvényig jutnak, a
böjtökig, a parancsolatokig, a büntetésekig, és a haragvó
Istenig. Vádol bennünket valaki, de az nem az Isten, hanem saját
életünk, és rajta keresztül a Kísértő. Nem csoda, hogy
boldogtalan az, aki ebbe a tükörbe néz, nem csoda, ha komorrá
lesz, mert ez az egyik legjobb módszere a Gonosznak, hogy
eltávolítson minket az Úrtól, azt éreztetve, hogy úgysem vagyok
elég szép, elég jó. Péter és Júdás egyformán voltak bűnösök
Jézus elárulásában, azonban csak Júdás fordult maga ellen, mert
ő csak a haragot és a kilátástalanságot látta.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Azonban ott van az Evangélium, az örömhír, ami Péteré is volt.
Van valami, ami csak a Krisztusban hívőké: akik felismerték
Jézusban a Vőlegényt, aki új örömöt adhat az embernek! Ő az
igaz öröm forrása, amin tényleg lehet örülni! Mert igen,
olyanok vagyunk amilyenek, de Jézus, az Élő Isten Fia pont úgy
szeret, ahogyan vagyok, az összes hibánkkal, gyengeségünkkel,
örömünkkel, mindenünkkel együtt. Tudja, mi van bennünk, mert Ő
teremtett minket is, tudja milyen az életünk, mert Ő is átélte
és végigjárta mindannyiunk életét. Az Ő szeretetéért nem kell
megküzdeni, nem kell kiböjtölni, Őt nem kell kiengesztelni.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Számomra az a legfelszabadítóbb, hogy nem kell Jézusnál
szerepet játszani, hanem úgy lehetek vele, ahogyan vagyok! Nincs
miért feszengeni, nincs ok arra, hogy visszahúzódjak, mert úgy is
tud mindent. Amikor megértettem ezt, hogy Istennek én fontos
vagyok, az valóban örömmel töltött el. Nem számon kért, nem
kiosztott, nem próbált mássá tenni, hanem hívott és vezet egy
úton. Én biztos vagyok benne, hogy a megtérés, a metanoia, azaz a
gondolkodás megváltozása nem valami új, hanem az eredeti
világlátás, egy Isten szerinti értelem és érzelem visszatérése,
amelyet csak Krisztus öröme tud megtenni. Ezért lehet Ő az öröm
forrása, ezért nem kell a tanítványnak böjtölni, sanyargatnia
magát, mert vele van az Úr.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Így
érthetőek meg Jézus szavai, amikor ezt mondja a farizeusoknak:
„<i>Senki sem varr
foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle,
az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. És senki
sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a
tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új
tömlőbe való.</i>”
Mert a régi út, ahogyan az ember próbálta Istent kiengesztelni
nem ment, új módra volt szükség. S valójában nem Istent kell
megbékéltetni magunkkal, hanem magunkat kell megbékéltetni
Istennel, s ez az igazán döntő különbség: elhiszem-e, hogy
Isten engem a végsőkig szeret, és hajlandó is elmenni a végsőkig.
A réginek, a Törvénynek tehát meg van a maga szerepe, megmutatja,
mi vagyok, mennyire nem vagyok szeretetre méltó, de az Új
Szövetség öröme az, hogy ennek ellenére, mégis a Mennyei Atya
szeretetében élek.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Régi, a 286. számú énekünk sorait hadd idézzem:
„<span style="color: black;">Van
örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany,
ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi
még, És nincs, ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten
szent igéje.</span>”
Isten Igéje testté, és örömünk forrásává lett! Becsüljük
meg, és éljünk ezzel a drága kinccsel, mert valódi és örök
boldogság forrása!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="240" src="http://www.indien-reise.com/german/images/Bhutan-Image2.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Bhutáni tájkép</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-7361719659495370092014-05-04T19:37:00.000+02:002014-05-19T19:43:54.536+02:00Igehirdetés - Húsvét ü. u. 2. vasárnap, Konfirmáció Jn 21, 15-19<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>"Miután
ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia,
jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő pedig így felelt: „Igen,
Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Jézus ezt mondta neki:
„Legeltesd az én bárányaimat!” Másodszor is megszólította:
„Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Ő ismét így válaszolt:
„Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus erre ezt
mondta neki: „Őrizd az én juhaimat!” Harmadszor is szólt
hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter
elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e
engem? Ezért ezt mondta neki: „Uram, te mindent tudsz; te tudod,
hogy szeretlek téged.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én
juhaimat! Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál,
felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor
megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda
visz, ahova nem akarod.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen
halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt
hozzá: „Kövess engem!”</i> (Jn 21, 15-19)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
híradásokban sokszor hallani, hogy egy bizonyos hírt, információt
megerősítenek, vagy épp az ellenkezőjét állítják, esetleg
„sem megerősíteni, sem cáfolni” nem tudják az illetékesek.
Akkor szokás megerősíteni, ha van valóság alapja, ha van mit
megerősíteni... S valljuk meg, van mit megerősíteni bennünk is.
Bizonyos vagyok benne, hogy a Konfirmáció nem egy olyan esemény,
amelyen egyszer túlesik az ember, mintegy megerősítve a keresztség
tényét. Naponkénti konfirmációra van szükségünk, hogy
felismerjük és ne feledkezzünk el arról, hogy kin tájékozódik
a mi hitünk, ki a mi reménységünk alapja, ki az igaz szeretet
forrása!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
felolvasott ige is egy Konfirmációról szól, méghozzá Péter
apostoléról. Péter volt a legnagyobb hangú a tizenkettő közül,
ő tudott a legszebben hitvallást tenni és fogadkozni. Ő volt az
eminens tanítvány. Ám mégis, ő is futott, amikor a többi, sőt
fogadkozásával ellentétben valóban háromszor tagadta meg Jézust,
mielőtt a kakas megszólalt volna. Péterből, a kősziklából
kőtörmelék maradt. Jézus feltámadása után, bár látták, hogy
a Mester valóban visszatért, ők is visszatértek a régi
életükhöz, a halászhálók mellé.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Megfásulva,
gépiesen, kiégve végezték a napi rutint, s még a feltámadt
Jézus szavára is úgy vetették ki a hálóikat, mintha azt
gondolták volna „ha te mondod...” A sikeres fogás után ott
ültek a tűz körül, Jézus is velük. S Jézus megkérdezi Pétert:
„Szeretsz-e engem?” Mire Péter: „Szeretlek”. Ám valójában
elbeszélnek egymás felett, mert Jézus úgy érti, úgy „szeretsz-e
engem, ahogyan én szeretlek, önfeláldozóan, ahogyan a Mennyei
Atya szeret, agapéval”; Péter pedig valójában csak annyit mond,
hogy „kedvellek”. S ez lejátszódik még egyszer, majd Jézus
így szólt Péterhez: „Kedvelsz egyáltalán?” Péter pedig
megértette, hogy a háromszori tagadása miatt, kérdezte mindezt
Jézus.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus
szeret bennünket, hiszen az életét adta miértünk. De vajon mi
kedveljük-e egyáltalán? Szimpatizálunk vele? Láttuk, tudjuk
milyen Jézus, de mégis, mi hogyan viszonyulunk hozzá? Ezért van
szükség a konfirmációra, a megerősítésre, hogy bár mi csak
kedveljük Őt, felnézünk Rá, de ez napról-napra több és több
legyen, hogy ez meggyőződéssé, hitté váljon, ahhoz kell a
konfirmáció.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Nagy
öröm, hogy négy fiatal egy éven át erősített, hogy tudatosan
is az Úr útján járjon. Hogy kiben, mi csapódott le, azt csak az
Isten tudja... Szorgalmas tanulással, sok idő feláldozásával
kaptatok egy adag ismeretet, egyfajta tudást, hogy mit kell tudni az
evangélikusokról, és az ő hitükről. De, ez csak ismeret! Ahhoz,
hogy ez valóban meggyőződéssé válhasson, az életetek részéve
lehessen, ahhoz ezt a sok mindent fel kell lelkesíteni, méghozzá
naponként!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus
azt mondta Péternek: „Kövess engem!” Amilyen utat járt be
Jézus, hasonló út várta Pétert is. Sok utazás, sok ember, sok
öröm, és igen sok szomorúság, s végül mártír halál. De ezt
az utat Péter nem egyedül járta, nem azt mondta neki Jézus, hogy
„Amiért ilyen voltál, majd megkapod a magadét!”; hanem azt,
hogy „Nem lesz könnyű az életed, de Én veled vagyok, s előtted
megyek!”
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ezt
ígéri a mi számunkra is Jézus, hogy bárhová is mennél, Ő már
járt ott, és most is veled van: nem vagy egyedül! Egy kikötés
van: „Kövess engem!” Ne Őelőtte, ne Őnélküle, s ne
Őhelyette járjunk életünkben, hanem Őt követve! Mindaz, amiről
számot adtatok a vizsgán az az, hogy tudjátok az irányt,
tudjátok, ki az aki segít. A többi rajtatok múlik, de egy biztos,
az Úr mindig ott lesz veletek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
konfirmációval nem valami véget ér, hanem valami elkezdődik!
Kaptatok egy útravalót, egy irányba állítást, és egy
megerősítést, hogy ha ezen az úton jártok, akkor jó irányba
megy az életetek! A mai naptól minden a tiétek, ami az Úr Jézusé,
beálltok abba a sorba, amely két évezrede vándorol Mesterét
követve, hogy itt a földön egy szebb világot építsen, s majd a
Mennyei Atyával közösségben, Isten országának polgárai
lehessenek. Az a Jézus hív benneteket is követésre, aki ezt
mondta: <i>„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem
mehet az Atyához, csakis énáltalam.”</i> (Jn 14, 6)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Gyülekezet, és szeretett konfirmandusaink! Nagy felelősség a
miénk, irigy világban élünk, ezért nagy veszély a kiszakadás,
és az eltűnés, hiszen annyi minden csábítja az embert!
Imádkoznunk kell mindannyiunkért, de különösen is
fiataljainkért, hogy a kapott drága kincset megőrizzék, és
méltóképpen bánjanak vele! Konfirmandusok, a ti pedig bátran
kövessétek Jézust, aki meg tud benneteket is erősíteni: bárhova
is vessen az élet, egy valaki örök, és ahol Ő, a feltámadt
Krisztus jelen van, ott bizonnyal otthonra is lelhettek! Ebben az
igaz hitben, szeretetben, az örök élet reménységére őrizzen
meg mindnyájunkat a gyülekezetek ura!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="179" src="https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc3/t1.0-9/10322801_1428620690730223_8617300627508969505_n.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Bócsai konfirmandusok</i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-36740574356494457542014-04-27T19:27:00.000+02:002014-05-19T19:34:52.206+02:00Igehirdetés - Húsvét ü. u. 1. vasárnap Ez 37, 1-14<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Az
ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett
egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük
körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben,
és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia!
Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram,
URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról!
Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Így
szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok
belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok
rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok
belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok
az ÚR. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem.
Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok
pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk,
majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek
még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a
léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól
az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és
lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát
prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt
beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg
volt. Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész
háza, amely most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és
elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és
ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom
sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek
benneteket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az
ÚR, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én
népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek
benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR,
meg is teszem, amit megmondtam - így szól az ÚR.” </i>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">(Ez 37,
1-14)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
tavasznál szebb dolog kevés van. Ahol mi élünk, itt
Magyarországon, talán nem is becsüljük meg kellőképpen. Hiszen
a tél sem túl hosszú, és maga a tavasz igen hamar átcsap nyárba.
Hallottam olyan véleményt éghajlat kutató ismerősömtől, hogy
gyakorlatilag a Kárpát-medencében csupán három évszak van:
nyár, ősz, tél. De mégis, ez a látszólag semmi időszak hozza
vissza az „életet” a természetbe!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Finnországban
szerettem bele a tavaszba, sőt állítom, hogy a legszebb tavasz
bizony ott északon található. A téli hónapok után már nagyon
nyomasztóvá vált számomra, hogy még április közepén is több
mint fél méter hó állt az utcákon. Ám egyszer csak elkezdett
minden olvadni, kezdte a higanyszál a pluszokat ostromolni. Két hét
alatt, ami szinte egy szempillantásnak tűnt a hosszú télhez
képest, eltűnt a fél méter hó, és minden zöldbe és virágba
borult. Ami korábban fagyos volt, szinte halott, egyszerre ismét
megtelt élettel. Levetette a természet a fehér leplet, és
feltámadt új tavaszra, frissen, üdén, virágzóan. Átélhettem
teljes valójában szép énekünk sorait: „<span style="color: black;">Az
én időm, mint a szép nyár, Menten eljár, És eljön a hosszú
tél. Ámde az Úr szebb tavaszra Feltámasztja Azt, ki benne hisz,
remél.</span>”
(EÉ 516/1) Bevallom őszintén, nem reméltem akkor, hogy valaha
megláthatom a tavaszt, s valóban szebb tavaszt mutatott nekem,
mintsem azt valaha is képzeltem. Olyan pezsdülést azóta sem
láttam.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Húsvét
utáni első vasárnapon, amelyet „Fehér vasárnapnak” is
hívunk, az új élet Teremtőjét ünnepeljük, aki túljutott a sír
sötétjén és örök tavaszt ígér az Őt szeretőknek. Az előző
héten megrendülten állhattunk az Úr szabadításának csodájánál,
az üres sírnál, s most egy új káprázat áll előttünk, hogy
aki nincs ott a sírban, az nagyon is él! Ezt mondja az Úr: <i>„Örökké
élek én!”</i> (5Móz
32, 40)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Bár a
felolvasott versek Ezékiel könyvéből elsőre igen lázálom
szerűnek tűnnek, valójában az Úr élet feletti hatalmát mutatja
be, aki tavaszt tud adni a pusztulásra. Ezékiel próféta Isten
népének egyik legnehezebb idejében szólta az Úr üzenetét. Papi
családból származott, maga is készült a templomi szolgálatra,
ám a babiloni sereg Jeruzsálem Kr. e. 597-es ostromakor, a nép
nagy részével együtt elhurcolták Babilóniába. A fogság ötödik
esztendejétől kezdve élt át jelenéseket, melyek által szólt
hozzá Isten.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az Úr
elvitte Ezékielt a halál árnyékának völgyébe, egy olyan
helyre, ahol rengeteg csont borította a tájat, amelyek már hosszú
ideje lehettek ott. Valami szörnyűség, hatalmas mészárlás
mehetett ott végbe. Amerre csak nézett a próféta a pusztulás
nyomait láthatta reménytelen csendben. A Teremtőjétől elszakadt
ember munkája az, amit lát a próféta, pusztítás és halál,
amely éppúgy nem kíméli a csatában a győztest és a vesztest. A
hidegháborúval kapcsolatban, amely közel fél évszázadig
fenyegette atomháborúval az egész bolygót, járta ez a mondás,
ha kitörne valóban a háború a győztes halna meg másodjára. S
valóban, ha ma is szétnézünk bármelyik harcmezőn nem látunk
győztest, csak szenvedést, nyomort, és káoszt. Még aki a győztes
oldalon állt, és esetleg túlélte, az is rengeteg szenvedést és
fájdalmat hurcol magával, mind fizikai, mind lelki értelemben. Az
emberi harc, emberi eszközökkel nem tud szabadulást kivívni, csak
halált és borzalmat, vérfürdőt és csonthalmokat. Ahol az ember
harcol, ott csak bukás lehet a végeredmény... S ha Jézus földi
útját nézzük, és csak Nagypéntekig jutunk, ugyanezt láthatjuk.
Tavasznak nyoma sincs.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Annyira
szemléletes a magyar nyelv, amikor ugyanazt a szót használja a
hidegre és a szörnyűségekre adott testbeszédre, miszerint
ilyenkor <i>megborzong</i> az ember. Milyen érdekes, hogy ez a két
dolog valóságosan is összekapcsolódik, hiszen az ember <i>elhűl</i>
a látványtól. Személyes is volt alkalmam átélni, milyen az,
amikor elhűl az ember. Nem jó érzés, amikor napokig fázunk,
legyen kint akár 25-30 °C, de belül valahogy minden télbe borult.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Nagyon
eleven bennem az érzés, amikor a kutyánkat kellett elaltatni, és
én voltam egyedül otthon, nekem kellett fognom a kutyát, miközben
az orvos beadta azt a bizonyos injekciót... Három napig fáztam
belülről, mert annyira megviselt az, hogy akihez nagyon kötődtem
azt öltem meg, még ha tudom, hogy az volt a helyes döntés. De
mégis, egy részem akkor meghalt... S csoda, hogy egyáltalán marad
bennünk élet, hiszen annyiszor halunk meg kisebb-nagyobb
mértékben... Ezékiel is így érezhetett, hiszen maga is rengeteg
fájdalmat élhetett át.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az Úr
azt kérdezte ott a csonthalmok tetején a prófétától: „<i>Emberfia!
Életre kelnek-e még ezek a csontok?</i>” Mire ő csak ennyit
mondhatott: „<i>Ó, Uram, URam, te tudod!</i>” Az a csontmező,
ahol állt az Úr és a próféta, azok vagyunk mi magunk.
Mindannyian. Lassan, vagy épp gyorsan, de a vége ugyanaz: ott
heverünk a porban, még akár úgy is, hogy biológiai értelemben
élünk, de lélekben már régen halottak vagyunk. Mert kiégtünk,
mert elbánt velünk az élet, és a másik.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> És
mégis! Az Úr tavaszt hirdet ennek a pusztaságnak! A Lelkét ígéri,
amely meg tudja eleveníteni, akár a holtakat is! Újjá teremti
azt, ami hajdanán volt! Új kezdetet, új lehetőséget, egy második
esélyt ad az Ő népének! Ismét hús és inak kerülnek a száraz
csontokra, megtestesülnek, és lelket is kapnak, mert <i>„akik az
ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”</i>
(Ézs 40, 31)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
prófétától annyit kér, hogy szóljon a csontokhoz, de ne a
sajátját, hanem Isten Igéjét hirdesse nekik! Hirdesse a tavasz
üzenetét, hogy van élet a tél után! Hirdesse, hogy Istennek van
hatalma arra, hogy megújítsa, újjá teremtse azt, ami számunkra
már elveszett.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Számunkra,
így a Feltámadás ünnepe után különösen fontos, hogy értsük,
és érezzük: ez nekünk szól, nekünk, akik a porban fekszünk,
kiszáradva, élettelenül. Isten szava megújít bennünket is! Mert
Isten szava testté lett, közöttünk volt, alázatos volt
mindvégig, s ennek, s minekünk áldozatul esett, DE feltámadt,
megújult, hogy mi is megújulhassunk. Ahogyan Pál apostol írja:
<i>„ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt,
és íme: új jött létre. [...] Mert azt, aki nem ismert bűnt,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
</i>(2Kor 5, 17.21) A Húsvétnak csak akkor van értelme, ha az az
üres sír, és a feltámadott Emberfia a számunkra is jelent
valamit! Mi is kellünk ahhoz, hogy számunkra valóság legyen!
Hozzánk is szól a tavasz üzenete, kérjük az Urat, adjon alkalmas
fület és szívet, hogy higgyük: a csontok is megelevenedhetnek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! A tavasz lényege és csodája az, hogy nem csupán egy
hajtás sarjad, hanem az elsőt követi az összes többi. Mert
<i>„Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak
zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a
halottak feltámadása is.”</i> (1Kor 15, 20-21) Erről szól
minden szó, ami a szószékekről elhangzik, ez az a tavaszi üzenet,
amely évezredek óta eleveníti, lelkesíti vasárnapról vasárnapra
Isten választott népét, mindazokat, akik Benne hisznek, remélnek,
szeretnek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="213" src="http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2011/07/30/article-2020442-0D36157300000578-918_964x643.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Északi tavasz</i></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></i></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></i></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></i></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-15448763863280063022014-04-20T19:24:00.000+02:002014-05-19T19:25:01.789+02:00Igehirdetés - Húsvét vasárnap Jón 2, 1-10<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Az
ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást.
Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás
imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. Ezt mondta:
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem.
A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad
hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett
körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt
gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra
megláthatnám szent templomodat! Már-már életemet fenyegette a
víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a
fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult
mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam,
Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és
imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány
bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én
hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem.
Az ÚRtól jön a szabadulás!”</i> (Jón 2, 1-10)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Vannak a
történelemben olyan szereplők, akiről igen nehéz eldönteni,
hogy a világ folyását jobb, vagy inkább rosszabb irányba
terelték. Ők nem pusztán híresek, hanem már hírhedtek. Nem
voltak igazán negatív alakok, de sok jót sem tettek, vagy éppen
mindkettőből annyit, hogy valamiképpen egyensúlyba került a „jó”
és „rossz” életük mérlegén. A Szentírás érdekessége,
hogy szinte minden alakja ilyen, ettől is annyira emberi, hiszen mi
is ilyenek vagyunk, rólunk szól.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ilyen
Jónás is – kinek neve „galambot” jelent –, az Úr önfejű
szolgája, aki ugyan meghallja az Isten parancsát, de semmi kedve
nem volt Ninivébe menni, és a város számára ítéletet hirdetni.
Féltette az életét. Fölszállt hát egy hajóra, ami Ninive
helyet Tarsisba, a mai Spanyolország felé indult, hogy így kerülje
el a rá váró feladatot. Ám a tengeren viharba keveredtek, mindent
kidobáltak a hajóból, és mindenki a maga istenéhez imádkozott,
amikor Jónás elárulta, hogy őmiatta kerültek veszedelembe, mert
menekül az Úr elől, ezért vessék őt a tengerbe, és akkor
megmenekülnek. Így is történt. Jónást bekapta egy nagy hal,
amiben három napot töltött el, amely végül Ninivéig vitte. Ott
eleget tett a parancsnak, ítéletet hirdetett a városnak,
miszerint: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Majd várta,
mikor éri utol végzete a várost, ám az Úr megkegyelmezett, látva
a nép bűnbánatát. Persze, ezen Jónás felháborodott, de az Úr
nyilvánvalóvá tette, hogy Ő nem a harag, hanem a kegyelem
Istene...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jónás
tehát maga a mindenkori ember, aki morog, aki lázad, de mégis
Isten számára alkalmas, és szeretett valaki, minden látszat
ellenére is. A felolvasott ige pedig nem más, mint a végveszélyben
is az Úrhoz kiáltó, de a mentő indulatban nem kételkedő,
reménységben élő ember imája. Jónás szó szerint mélyre
került, és bizony ezt magának is köszönhette. Ugyan tudta, hogy
nem menekülhet el Isten elől, de azt is tudta, hogy az Ő kezében
van, s nem a vesztét akarja. Jónás átélte a halál és
feltámadás drámáját, hiszen a világ számára eltűnt,
elmerült, de az Úr csodás módon szabadította ki a halál
hatalmából. Abból a hatalomból, amelynek a kezébe önként vette
magát, hiszen a halálba vágyott, semmint Ninivébe. S ott az ajkán
az Úrban remélő ember kiáltása, hogy minden ellenére „<i>Az
ÚRtól jön a szabadulás!</i>”</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Húsvét
üzenete, miszerint az Élet győzött a halál felett, ma egy
alkalmatlan, de az Úr számára szeretett ember, Jónás szájából
hangzik.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus a
tőle jelt kívánó farizeusoknak ezt mondta: <i>„Ez a gonosz és
parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a
Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három
éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld
belsejében három nap és három éjjel.”</i> (Mt 12, 39-40) Az
Emberfia meghal a világ számára, de csodálatos módon harmadnapra
feltámad! A jelet nem értették, sőt azóta is sokan kétségbe
vonják, holott a legnagyobb rabságból szerzett Krisztus
szabadulást: nem a halálé az utolsó szó! <i>„Mert a bűn
zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”</i> (Róm 6, 23)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ezért a
keresztyénség legnagyobb ünnepe a Húsvét, mert mindaz, amit
Jézus emberként közöttünk tett és mondott, sőt mindaz, ami a
Szentírásban áll, mint prófécia, az húsvéti üres sírban nyer
értelmet, amely által mi sem a síré maradunk, hanem van tovább.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De ehhez
drámán keresztül visz az út! A kereszt út, és az egész Nagyhét
arra kell, hogy emlékeztessen bennünket, hogy az élet része
egyaránt a magasság és a mélység, az öröm, és a szomorúság,
a szépség és a rettenet. Mindnyájunknak megvan a maga
keresztútja, a maga kontúrjával. Kinek több, kinek kevesebb jut
mindezekből, s miértekre talán csak a legritkább esetben kapunk
választ. Jónás is átélte, de ami még fontosabb Jézus, Isten
egyszülött fia is átélte. Sőt ő valóban végigjárta az élet
összes lépcsőjét, hogy senki se mondhassa, hogy vele nem vállalt
közösséget! Jézus bebizonyította, hogy az Isten Igéje valóban
út, igazság, és Élet!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A húsvét
diadala azonban önvizsgálatra kell, hogy késztessen bennünket!
Ugyanis ahhoz, hogy elhiggyük, hogy Isten szava valóban Élet, egy
embernek meg kellett halnia. Egy olyan embernek, aki egyáltalán nem
érdemelte meg. Pedig Ő még életében mondta: <i>„Én vagyok a
feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.</i>”
(Jn 11, 25) Istennek hinni, benne bízni Életet jelent. De mégse
hittek neki, még a tanítványai sem, egészen addig, míg fel nem
fedezték az üres sírt.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ilyen
szemszögből válik igazán megdöbbentővé a kappernaumi százados
története, aki olyannyira meg van győződve abban, hogy Jézus az
Isten Fia, hogy neki valóban van hatalma, hogy nem kéri, hogy
jöjjön el hozzá, és gyógyítsa meg halálán lévő kedves
szolgáját, hanem csak annyit mond: <i>„Uram, nem vagyok méltó
arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és
meggyógyul a szolgám.”</i> (Mt 8, 8) Nem véletlenül mondja
Jézus erre: <i>„Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam
ilyen nagy hitet Izráelben.”</i> (Mt 8, 10) Ez a pogány római,
akinek nem sok kapcsolata lehetett a zsidó vallással valamit
megértett, ami a Húsvét lényegéből. De most nézzünk magunkra,
és értsük Jézus szavait mireánk nézvést, hiszen mi is Izrael
részei vagyunk, mi is Isten választott népe vagyunk hitünkben!
Elgondolkodtató, hogy egy „messziről jött ember” számára
egyértelmű, ami számunkra csak áldozathozatal után lesz
világossá!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Húsvétkor,
ha igazán figyelünk, lehetőség van arra, hogy átérezzük az Úr
szeretetének a nagyságát, méghozzá ebben az áldozatkészségben!
Nem tudott az Úr belenyugodni abba, hogy az ember nem hisz a szónak.
De hát hogyan is hihetne, hiszen mennyire súlytalan és igaztalan
tud lenni mindaz, ami egy ember száját elhagyja! Többre volt
szükség, hogy komolyan vegyék! Annyira szeretné az Úr, ha
hallgatnánk Rá, annyira szeretné, hogy visszatérjünk hozzá,
hogy belehalt ebbe a vágyába! Odaadta magát az embernek, tudva,
hogy mire képes az emberi szív és kéz, mert másképpen nem
lehetett megtörni azt a rabságot, amit az ember önfejűségéből
akasztott magára. Így az összes gonoszság rászakadt Jézusra,
aki magával is vitte mindet a sírba, a halálba, az elmúlásba...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">De Ő
feltámadt, visszatért, nincs többé a romlandóságban, s a
halálnak adta mindazt, ami a halálé.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
húsvéti üres sír azt kell, hogy jelentse számunkra, hogy nem
vesszőfutás az életünk, hanem biztos kezekben tudhatjuk. Jónás,
ott a hal gyomrában, a hullámok alatt tudhatta, hogy minden látszat
ellenére biztonságban van az élete, a szabadítás útján van,
nem lesz a sötétség fogja, mert „<i>Az ÚRtól jön a
szabadulás!</i>”</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Legyen miénk a szabadulás bizonyossága, amit a húsvét
jelent! Valljuk együtt régi szép énekünk szerzőjével, Heermann
Jánossal: „<span style="color: black;">Jézus,
te vagy reménységem, Te legyőzted a halált, Megszégyenült
ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is
halok, A sírban nem maradok, Te fölkeltesz új életre, Te
elvezetsz üdvösségre.</span>
” (EÉ 197/4)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Christus
resurrexit! Vere resurrexit! – Krisztus feltámadt! Valóban
feltámadt!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="298" src="http://1.bp.blogspot.com/-mh_vAQ5cBhQ/T23a-ThAuZI/AAAAAAAAASo/ZOqAM9Mp3zE/s320/freedom.JPG" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Szabadító jel</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-27521799240099697662014-04-06T19:17:00.000+02:002014-05-19T19:20:21.454+02:00Igehirdetés - Böjt 5. vasárnap Jn 11, 45-53<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<span style="font-size: small;"><i>Ekkor
sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek
Máriához és látták, amit Jézus tett. Némelyek pedig közülük
elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.
Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és
így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha
egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek
a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”
Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt
mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra:
jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az
egész nép elvesszen.” Mindezt pedig nem magától mondta, hanem
mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus
meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért
is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a
naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.” </i></span><span style="font-size: small;">(Jn
11, 45-53)</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;">Szeretett
Testvérek! </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Vannak
olyan szavak, amelyek bizony kétélűek. Mi szeretjük használni,
de azt már kevésbé nézzük el, ha velünk szemben használják
ugyanazon szavakat. Ezeket mind egytől-egyik egy „szép” kosárba
gyűjthetjük, aminek az oldalára helyezett táblácskán ez
állhatna: ítélet. Hiszen oly' könnyen mondunk ítéletet a másik
felett: „Miért így? Miért úgy?” S azt is jól tudjuk, milyen
a másik oldalon állni, amikor mi kapjuk az ilyen, és ezekhez
hasonló kérdéseket. Megítélve, ítélet alatt senki sem szeret
lenni. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Böjtben
ötödik vasárnap témája is az ítélet, amely megmutatja
mennyivel másabb az Isten ítélete, mint az emberé. Hiszen a mi
világunkban, még ha a legnagyobb jóindulatot feltételezünk,
akkor sincs igazságszolgáltatás, mondjon ennek ellent bármilyen
vélekedés is, legfeljebb jogszolgáltatás. Manapság kezd ez a
szópárbaj a közéletbe is beférkőzni. De itt nem pusztán a
jogszabályok szűk, vagy tágabb, vagy éppen önkényes
értelmezéséről van csupán szó! Az ember ítéletalkotása
mindig is töredékes marad, hiába a legkifinomultabb jogrendszer és
jogfilozófia. Töredékes, mert emberi. Ugyan a jó és rossz
tudásának fájáról szakított az ember, de ez a tapasztalat
annyira volt elég, hogy rájöjjön mi volna a JÓ, amit elérni
sosem fog tudni, viszont azt is tudja, milyen rossz a JÓ nélkül.
De a nagy egészet nem látjuk, nem láthatjuk át az összképet.
Ezért lehet az emberi jog jogos, de teljesen igazságos sohasem.
Ezek alapján ki meri állítani Isten ítéletének igazságát!
Lehet, hogy jogtalannak tűnhet némely tette, vagy egyenesen
igazságtalannak, de mindez csak a mi, földi horizontunkról
szemlélve lehet kérdés. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"> Igénkben
mégis azt látjuk, hogy az Úrnak úgy tetszett, hogy éljen az
emberi gyarló joggal, és alárendelte magát az Ítélő Úr az
ítélkező embernek. Jézus tettei két -féle reakciót váltottak
ki az emberekből. A felolvasott igét közvetlenül megelőzi Lázár
feltámasztásának története. Akik látták ezt, egy részük
hittek abban, hogy Jézus a megígért Messiás, aki összegyűjti a
szétszórt zsidóságot, és ismét naggyá teszi. A másik tábor
pedig inkább a veszélyforrást látta Jézus tetteiben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Mielőtt
abba a hibába esnénk, hogy elítélnénk a zsidóság elöljáróit
mindazért, amit hallhattunk, nézzük meg, miért tettek így. Jézus
korában igen feszült váradalom élt a nép körében, hiszen
várták a megjövendölt Messiást. Igen ám, de Jézus előtt, sőt
utána is sokan léptek fel úgy, hogy igényt formáltak a messiási
címre. Voltak köztük szelíd, egyszerű emberek, de jó pár
szélhámos is, aki politikai tőkét igyekezett kovácsolni ebből a
feszültségből (gondoljunk csak Simon Baar Kohba-ra). Mindegyik
ismérve volt, hogy szabadulást hirdetett a népnek, azaz ki kellett
úzni a rómaikat, akik alatt éltek. Természetesen a római
helytartók igyekeztek minden ilyen lázadást még csírájában
elfojtani, s sokszor segédkeztek benne a zsidóság vezetői is.
Ezért féltek annyira Jézustól, mert egy önjelölt messiást
láttak benne, aki a nép pusztulását okozhatja, tehát valahogyan
meg kellett állítani. Tanácstalanok voltak azért is, mert
meggyőző volt Jézus „alakítása”, és a nép is követte.
Erre válaszul szólalt meg Kajafás főpap a maga pragmatikus
módján: </span><span style="font-size: small;"><i>„Ti nem értetek semmit. Azt sem
veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a
népért, semhogy az egész nép elvesszen.” </i></span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Ma
is két módon lehet Krisztushoz viszonyulni: vagy mellette, vagy
ellene. Középút nincs, mert aki közönyösséget mutat, valójában
inkább ellene van, elég csak megkérdezni az illetőt... Sokan
vonják kétségbe Jézus tetteit, de még azt is, hogy egyáltalán
létezett. Kimondják ők is az ítéletet Jézusra, anélkül, hogy
értenék. S ne tévedjünk, Jézust ma is halálra adná a világ.
Ahogyan Karinthy Frigyes írja </span><span style="font-size: small;"><i>Barabás
</i></span><span style="font-size: small;">című
novellájában:</span></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>
„<span style="color: black;">Pilátus
pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác
szélére, csodálkozva</span></i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><span style="color: black;"><br /></span></i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><span style="color: black;">nézett </span></i></span><i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 0.18cm;">végig a sokaságon és szólt:</i></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><i><br /></i></span></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>- Hát kit bocsássak
el már most, Barabbást, vagy a názáretit?</i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>És akkor ő intett
nekik</i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>.</i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>És ekkor zúgás
támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.</i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>És a sokaság ezt
kiáltotta: „Barabbást!”</i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 0.18cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><span style="color: black;">És
rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt
kiáltotta: „A názáretit!</span>”</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;">Tenné
ezt azért a világ, mert Jézus nem fér bele abba rendszerbe, amit
mi az évezredek alatt kiépítettünk, nem úgy ítél, ahogyan azt
mi elvárnánk: </span><span style="font-size: small;"><i>„Az Ige volt az igazi
világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a
világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ
nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem
fogadták be őt.” (</i></span><span style="font-size: small;">Jn 1, 9-11)</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> S
mégis, mintha az Isten szánt szándékkal, hagyta, s hagyná most
is, hogy így legyen. Akié minden hatalom, alárendelte magát
emberi, – Nietzsche szavaival – túlontúl emberi ítéletnek,
érdeknek, jognak, politikának, és még sorolhatnánk, kiben milyen
érv motoszkált az ítélet meghozatalakor. A Szentírás azonban
ezt mondja: „</span><span style="font-size: small;"><i>Mindezt pedig </i></span><span style="font-size: small;">[Kajafás]</span><span style="font-size: small;"><i>
nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben,
megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is
csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott
gyermekeit egybegyűjtse.</i></span><span style="font-size: small;">” </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Mit
látunk tehát? Az Úr az emberi gyarlóságot, haszonelvűséget
használja arra, hogy valami sokkal nagyobbat érjen el vele. Ezért
tanít így Jézus a Hegyi beszédben: </span><span style="font-size: small;"><i>„Szeressétek
ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek
titeket.”</i></span><span style="font-size: small;"> (Mt 5, 44) Mert nem tudhatjuk,
hogy az Úrnak mi a célja a minket körülvevő eseményekkel.
Bizonyosan ért már mindannyiunkat olyasmi, ami miatt meglehet, hogy
igencsak bosszankodtunk, vagy akár el is szomorodtunk. Ám mégis,
egy bizonyos idő elteltével már hálát adtunk az Égnek, hogy úgy
és akkor történt, ahogyan. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Sok
kérdés van az emberben, amivel az égre kiált. Sok minden érhet
bennünket, amire nem számítottunk, nem esik jól, sőt fájdalmat
okoz. Jónás, a különös próféta álljon példaként előttünk,
aki a hal gyomrában így imádkozott: </span><span style="font-size: small;"><i>„Nyomorúságomban
az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából
kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”</i></span><span style="font-size: small;">
(Jón 2, 3) Kérhetjük az Urat, még vádolhatjuk is, de ő csak
egyet kér: „Bízz bennem!” Nem könnyű, még az Isten Fia is
őrlődött a Gecsemáné kertjében az ítélet felett, ami rá
várt: </span><span style="font-size: small;"><i>„Szomorú az én lelkem mindhalálig
[…] Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár;
mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”</i></span><span style="font-size: small;">
(Mt 26, 38-39)</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> A
vasárnap kezdő zsoltára, a 43. igazán szívhez szóló:
</span><span style="font-size: small;"><i>„Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és
pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok
emberektől ments meg engem! Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért
taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör
az ellenség? Küldd el világosságodat és igazságodat: azok
vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy
eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd
magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem! Miért csüggedsz el,
lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még
hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Valahol
így érthető meg, élhető át, mit jelent az Úr ítélete a mi
számunkra, aki nem a bűnöst, hanem a bűnt ítéli el. A böjti út
lényege az is, hogy felismerjük: kegyelemből élünk! Abból
vagyunk, hogy az Úrnak gondja van ránk. </span><span style="font-size: small;"><i>„Azt
pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
szolgál.”</i></span><span style="font-size: small;"> (Róm 8, 28) Még a szenvedés
is. Még a bánat is. Még a gyász is. Nem vagyunk magunkban, sosem
vagyunk egyedül, mert Immanuel, velünk az Isten!</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Szeretett
Testvérek! Kajafás nem tudta, hogy emberi ítéletével az Isten
törvényének ítéletét oldja szeretetének erejévé. Nem tudta
azt sem, hogy valóban megjövendölte az Emberfia halálát, és
feltámadását, hogy összegyűjtse Isten népét, de már nem test,
hanem Lélek szerint. Az ítélet, amely a sorsunk lett volna, nem
minket, hanem az Emberfiát sújtotta, akiről így ír Ézsaiás:
</span><span style="font-size: small;"><i>„Az ÚR akarata volt az, hogy betegség
törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis
meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.”</i></span><span style="font-size: small;">
(Ézs 53, 10) </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="197" src="http://spajzih.hu/upload/userfiles/images/118244_g.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Emberi ítélet - Isteni kegyelem</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-6166951389949551692014-03-30T19:13:00.000+02:002014-05-19T19:13:50.100+02:00Igehirdetés - Böjt 4. vasárnap Jn 6, 48-59<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Én
vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában,
mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le,
hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér,
amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből,
élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ
életéért, az az én testem.” A zsidók erre vitatkozni kezdtek
egymással, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatná ez nekünk a
testét eledelül?” Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony,
bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem
isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én
testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel,
és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az
én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az
élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is,
aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a
mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és
mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.”
Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.”</i>
(Jn 6, 48-59)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mindig
ámulatba ejt – s remélem ez még sokáig így is fog maradni –,
hogy mennyire kifejező és képies is a magyar nyelv. Mennyi szín
és árnyalat rajzolódik ki az ember szeme előtt akár akkor is, ha
egy olyan egyszerű, mindennapi szót hall az ember, mint amilyen a
„kenyér”. Érdemes végiggondolni! Jelenti egyrészt a pékárút,
a táplálékot, a megélhetést, a munkát, a sorsközösséget,
gondviselést, sőt, magát az életet is. Ez az egyszerű,
hétköznapi szó mi mindennek a foglalata: a lét kulcsfontosságú
szféráit, területeit járja át.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> János
evangéliumának hatodik fejezete, ahol az igehirdetés igéje is
megtalálható, szinte minden vers a kenyér-kérdéssel foglalkozik,
méghozzá az Élet kenyerével. Kezdődik az ötezer ember
megvendégelésével, ahol Jézus csodája nyomán a kevés étel
egyszerre elég lesz a sokaságnak, és még marad is. A nép
királlyá akarja tenni, ezért elrejtőzik. Ezután, mintegy köztes
részben, Jézus a vízen járva megy tanítványaihoz a
Genezáreti-tavon. A sokaság követi őt a túlpartra is, ahol Jézus
így szól hozzájuk: <i>„Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért
kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a
kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok,
hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad
majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.”</i> (Jn 6,
26-27) Innentől kezdve a kenyér kérdése egy szinttel feljebb
emelkedik, hiszen többről van már szó, mint jól lakni: itt már
az egyedüli üdvösség kerül elő.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
mindennapi kenyér kérdése, mindig aktuális téma. Mindenkit
foglalkoztat valamilyen szinten. Élni kell, és az élethez kell
táplálék, és még sok-sok egyéb dolog. De egy biztos, ha
döntenünk kell, hogy mi az az egy ezek közül, amit választanánk,
egészen biztos vagyok, hogy az az étel lenne. Hiszen anélkül az
összes többi is értelmét veszti, hiszen az élet alapját tesszük
kockára. És mégis, a XXI. században is milliók számára jelent
komoly problémát, hogy betevő falathoz jussanak! Ami még
szomorúbb, hogy túl messzire nem is kell mennünk. Talán csak
néhány házat, vagy utcát... Felmerül a kérdés, hogy mi vajon
miként viszonyulunk ahhoz, hogy van mit az asztalra tenni? Ott van-e
a szívünkben a hálaadás?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A kenyér
Isten gondviselésének a jele, méghozzá az összes létező
értelmében. Erre különösen is jó gondolni „Laetare” az öröm
vasárnapján. Az Úrnál van kenyér, ami táplál, ami gyarapít,
ami megőriz, ami megment. Mi, akik ismerjük ennek a kenyérnek a
csodáját, Isten megőrző kegyelmének nagyságát, örömünket
leljük-e benne? A böjti időszak tehát nem arról szól, hogy
tartózkodjunk attól, ami örömforrás. Épp ellenkezőleg:
ismerjük fel az örök öröm tiszta forrását!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus
szavaival nem csupán az úrvacsora eseményét vetíti előre, hanem
az alapokig néz. „Testvérem, mi az, ami táplál? Mi az, ami
éltet?” Mi adja meg a lét örömét számodra?
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Hányan
vannak úgy – lelki értelemben –, mint az ősember: halásznak,
vadásznak, gyűjtögetnek. Ami körülveszi őket, abból
kihalásszák, kivadásszák, kigyűjtögetik azokat a táplálékokat,
amelyekről úgy gondolják kielégítik a lelkük éhségét. És az
éhség hatalmas! Minden apró morzsára sokak vetődnek, hátha jut
belőle, és valamivel teljesebb lesz a kép. Sokan, sokfelé
keresgélnek, és időnként találnak is ideig-óráig az éhséget
csillapító eledelt. Hogy ezt meglássuk, elég felütni egy életmód
magazint, vagy effélét! De ugyanakkor látjuk a végeredményt!
Lehet finomkodni de nem érdemes: nyilvánvaló, ha sok mindent
összeeszik az ember, annak gyomorrontás a vége. Az a gyakorlat,
hogy mindenki magának próbálja összecsipegetni a vallását
mindenfelől, annak előbb-utóbb nem lesz jó vége, mert egyszerűen
nem így működik. Másra van szükség.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az
Istent félőket egy másik veszély fenyegeti. Erről szólt Jézus
is. Ez az a bizonyos manna kérdés, amivel csodálatos módon
táplálta az Úr a népet a pusztában. A manna a maga idejében, a
maga helyén a lehető legjobb megoldás volt. Ám – ahogyan Jézus
is felhívja a figyelmet rá – életet még az égi manna sem adni.
Mit jelenthet ez a mi számunkra? Nem az Ószövetség megoldásai a
miénk: azaz be kell látnom, hogy a magam erejéből nem tudok
életet nyerni, bármennyire is igyekszem. Hallottam egy megdöbbentő
véleményt egy evangélikustól: ő nem vesz úrvacsorát, mert ő
becsületes ember. Pontosan az itt a probléma, amire Jézus is
felhívja a figyelmet, és amiről Pál apostol így ír: <i>„Nem
azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő
Istené.”</i> (Róm 9, 16) Van tehát olyan kenyér, amely kenyér
ugyan, de holt. Megvan a maga helye, de se több, se kevesebb. Olyan
kenyér kell, ami biztos, ami éltet, amiben az élet maga van benne.
Úgy vélem, mindenki ilyen alapot, ilyen kenyeret keres.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az élet
kenyere pedig nem más, mint Krisztus. Egy olyan alap, egy olyan
táplálék, amelyet maga az Isten készített, azért, hogy
megmentse azt, ami a veszendőségbe tart. Van egy érdekes pillanat
a Bűnbeesés történetében: <i>„Íme az ember olyanná lett,
mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért,
hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról
is, hogy egyék, és örökké éljen.” </i>(1Móz 3, 22) Az első
emberpár evett a jó és a rossz tudásának a fájáról, és
ezáltal szakadt el az ember az Úrtól, hiszen maga akarta tudni mi
a jó és mi a rossz. Pedig ott volt az a másik fa, az Élet fája,
arról is szakíthattak volna gyümölcsöt! De az Úr embert menteni
akaró szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Élet fája testté
lett. Bár a halál fájának tűnt, s mégis az örök élet
gyümölcsét termi. Nem más ez, mint a Golgota keresztje, a
keresztfa igazi titka. Aki a keresztre tekint, aki számára a
kereszten függő Jézus az egyetlen megmentő, az megtalálta a
visszautat a Mennyei Atyához! Milyen érdekes, hogy az a hely, ahol
Ábrahám Izsákot akarta föláldozni, de az Úr mégsem engedte,
úgy nevezte el: „az Úr hegyén a gondviselés”, a hébert egy
kicsit másképp fordítva: „láthatóvá lesz az Úr szabadítása”.
A hagyomány szerint ez a hegy, nem más mint, amire Jeruzsálem, és
benne a Golgota épült. Így látszik a kereszten át az Úr
gondviselése. Ez a reménység a mi mindennapi kenyerünk, és
eledelünk az örök életre.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De a
kenyér nem pusztán táplálékot jelent, hanem egyben
sorsközösséget is. Kivel vagyok egy kenyéren? A mulandóság
kenyerében osztozni szinte mindennapos. Ez a mi közös sorsunk,
amely részleteiben nagyon különböző lehet, de a kimenetele
ugyanaz. Erre mondja Jézus: „<i>Atyáitok a mannát ették a
pusztában, mégis meghaltak.</i>” Ám ennél sokkal több adatott
nekünk Krisztusban: „<i>Aki eszi az én testemet, és issza az én
véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az
utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem
igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az
énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött
el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni
fog énáltalam.</i>” Sorsközösséget jelent ez Jézussal,
ahogyan ő is sorsközösséget vállalt a mindenkori emberrel.
Pontosan ez által lehet miénk is a Mennyek országa, hiszen a
Mennyei Atya, ha Krisztusban vagyunk, akkor ránk úgy tekint, mint
ahogyan az Emberfia Jézusra. Ezért fontos az úrvacsora, hiszen
akkor az Úr testéből és véréből részesül a mi testünk és
vérünk, így lesz eggyé a közösség Isten és ember, ember és
ember között egyaránt. Olyan jó megtapasztalni így az úrvacsora
közösségét! S olyan jó, ha valóban át tudjuk érezni, hogy az
úrvacsora során ugyanannyira részünké válik Krisztus, mint
amennyire mi is részévé válunk Őneki! Így lehet az Élet
kenyere örömforrássá!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Örök életünk kenyér-kérdése Jézuson áll vagy
bukik. Nem mindegy tehát, mi jelenti az alapot: egy manna, vagy az
Élet kenyere? Böjtben fedezzük fel ennek az örömét, és
ragaszkodjunk hozzá, mert ha komolyan vesszük, valóban életújító,
teremtő ereje van ennek a drága kenyérnek! Hála legyen érte a mi
Urunknak, Krisztusnak!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="http://www.csehpekseg.hu/hungarikum/csaky-kenyer.jpg" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Kenyérkérdés...</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-12664261870910432752014-03-16T14:19:00.000+01:002014-03-16T14:19:53.101+01:00Igehirdetés - Böjt 2. vasárnap Mt 12, 15-21<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Sokan
követték; ő meggyógyította mindnyájukat, és meghagyta nekik:
ne fedjék fel, kicsoda ő, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás
prófétált: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én
szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet
hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem
hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és
füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz
ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.” </i>(Mt
12, 15-21)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Gyermekként
nagyon szerettem azokat a könyveket, filmeket, ahol valami titkot,
vagy titkos dolgot kellett felfedni. Izgalmas kalandozások voltak
ezek, amelyeket persze belengett egyfajta romantika is. Mikor pedig
már kezdett benőni a fejem lágya, észre kellett vennem, hogy a
titok önmagában nem valami olyasmi, amit minden áron fel kell
tárni. Hanem a titok egyben védelem, és biztonság is. Az már egy
külön kérdés, hogy a titok tárgya jó vagy rossz célt szolgál,
ám önmagában ez egy igen fontos intézménye az emberi világnak.
Vannak tehát olyasmik, amik nem tartoznak másra.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Furcsa
titokról beszélni Isten Igéjével kapcsolatban. Hiszen maga Jézus
mondta a tanítványainak a misszói parancsban, hogy menjenek el
szerte a világba, hirdessék az evangéliumot, és tegyenek
tanítvánnyá minden népet. Az Igét hirdetni kell, akár a
háztetőkről is, és most pont az Ige mondja, hogy ne lármázzuk
fel a környéket?
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az Úr
szava mindig is titokzatos volt, sokszor nem értették, vagy
félreértették, vagy egyszerűen rejtve maradt a fülek és a
szemek elől. Gondoljunk csak a próféciákra! Ha bármiféle
„kulcs” nélkül kezdjük el olvasni őket, akkor nem igazán
tudjuk miről is van szó bennük. Olyanok akár egy titkos írás,
egy mágikus versike, amelynek titkát, lényegét csak a beavatottak
tudják.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Kell
tehát az a bizonyos „kulcs”, hogy egyszerre kinyílhasson a szó
értelme, világossá váljon a hangok, betűk mögött meghúzódó
lényeg. Ebben az imént hallott igében „szerencsénk” van,
hiszen Máté evangélista a kezünkbe adja a megoldást. Ézsaiás
próféta könyvének talán legszebb verseit idézi, a 42. fejezet
elejét. Közismert, gyakran idézett prófécia. Megtalálhatjuk
igés lapokon, naptárakon át, hűtőmágnesekig sokfelé. Ahogyan
mi is, minden valószínűség szerint a Jézus korabeli zsidóság
is nagyon jól ismerhette ezeket a sorokat, melyek a Messiás, az Úr
szolgájának tetteiről szól. Ezt a Messiást várták a zsidók, s
várják a mai napig is. Máté viszont arról beszél, hogy ez a
prófécia egyértelműen Jézusra vonatkozik. Ő tehát a kulcs,
ezen, de az össze messiási próféciához is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De miért
kellett Jézusnak, aki azelőtt a nép között járt-kelt
illegalitásba vonulnia? Igénk előzményei arról számolnak be,
hogy Jézus sorra gyógyítja meg mindazokat, akik hittel fordulnak
hozzá, ám olyankor is megteszi ezt, amikor nem volna szabad,
jelesül szombaton, ami az Úr napja. Így az írástudók szemében
Jézus főbenjáró, halálos bűnt követett el, hiszen nyíltan
megszegte a Tízparancsolat harmadik pontját. Jézus így szólt:
<i>„az Emberfia ura a szombatnak.”</i> (Mt 12, 8) Ám a nép
vezetői el akarták veszejteni őt. Jézus azonban elbújt előlük,
mert nem jött még el az ideje. Úgy is mondhatnánk, nem ért a
böjti út végére.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Érdekes,
amint Isten Igéjében egymásnak feszül a titok és a
kinyilatkoztatás, az elrejtőzés és a megjelenés. Ez egy olyan
tulajdonság, mint az, hogy a víz iható. A Biblia telis-tele van
ilyen szakaszokkal, sőt, valahol minden kinyilatkoztatás titok, és
minden titok kinyilatkoztatás. Ahogyan „Az Úr csodásan
működik...” kezdetű énekünkben énekeljük: „<span style="color: black;">Ki
kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az
Úr Megfejti önmagát.</span>”
Jézus tehát, azoknak fedi fel valódi kilétét, akik hittel
követik. Az egyház akkor jár helyes úton, ha őrzi a legnagyobb
titkát, de olyan módon, hogy aki vágyódik utána, hiszi, és
reméli, annak át tudja adni hitelesen, Krisztus szerinti módon.
Jézus a Hegyi beszédben ezt mondja: <i>„Ne adjátok oda a
kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók
elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva
széttépjenek titeket.”</i> (Mt 7, 6)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az első
évszázadok keresztyénei is rejtőzködtek az üldöztetések elől,
bár ha megkérdezték őket hitükről, akkor nyíltan beszéltek.
Volt egy jelük, onnan ismerték meg egymást, hogy azt a föld
porába, vagy a katakombák (föld alatt, ahol az istentiszteleteket
tartották) falába rajzolták. Ez nem volt más, mint a hal, amit
most is sok autó hátán láthatunk. Ez tulajdonképen egy szójáték,
amelynek a megoldását csak az ismerte, aki tudja, mit kell keresni.
Görögül ugyan is így hangzik a hal: <b>ΙΧΘΥΣ</b>.
Az első keresztyének pedig a hitvallásukat rejtették el benne:
<b>Ι</b>ησυς
<b>Χ</b>ριστος
<b>Θ</b>εου
<b>Υ</b>ιος
<b>Σ</b>ωτηρ
– <b>Jézus Krisztus
Isten Fia Megváltó</b>.
Ez a szójáték volt a titok nyitja.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
szomorú az, hogy még mindig, sőt, ahogyan jelenleg áll a világ
egyre inkább, vannak olyan országok, ahol keresztyének képletesen,
de gyakorlatilag is a föld alá szorulnak, csak titokban
gyakorolhatják hitüket. Lehetne sorolni az országokat:
Észak-Korea, Szaud-Arábia, Kína... Néhol csupán börtön, másutt
egyenesen halál vár azokra, akiknél Bibliát találnak. De itt
Európában is rendszeresen támadják a keresztyéneket a hitük
miatt. Csak erről nem túl sűrűn nyilatkozik a média.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Krisztus
egyházának mindig meg kellett küzdenie ezzel a háttérbe
szorultsággal, de ami külön érdekes, és erről tanúskodik az
egyháztörténet is: a keresztyénség akkor erősödött leginkább,
amikor a legnagyobb elnyomást kellett elszenvednie. Nem véletlen
tehát, hogy Kínában évente tíz milliónyian térnek meg, s
lesznek Krisztus-hívők.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De
miként lehetséges ez? Hogyan lehet Isten szavának ilyen ereje,
hogy emberek a végsőkig hajlandóak érte? Úgy hogy Jézus is
elment a végsőkig, sőt, túl is lépett rajta: túl ment minden
emberi határon, ennek az ünneplésére készülünk böjtben.
Mozgató rugó tehát nem más, mint annak a megtapasztalása, hogy
Jézus szavának ereje valóság. Csendben, de mégis működik:
Jézus szavára gyógyulás, új erő, és új élet támad.
„<i>Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem
olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet.</i>” Ezért
hivatkozik erre az Ézsaiás könyvi szakaszra Máté apostol.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus
Urunk Lelke azóta is működik közöttünk is. S akik valóban
keresik meg is lelhetik az Úr szabadítását bárhol, ha ott
valóban tisztán hirdetik az Úr evangéliumát. Böjtünk kérdése
ezek is lehetnének: Egyrészt, én személy szerint hol keresem az
életem forrását? Másfelől, el tudok vezetni mást is oda,
ismerem a titkot? Mindkettő olyan fajsúlyos kérdés, amely hitünk
lényegét érinti, s most itt a böjti időben lehetőségünk van
rá, hogy tisztázzuk magunkban ezeket, hogy mikorra nyilvánvalóvá
lesz a most még rejtett Igazság és Dicsőség, mi is az Élet
oldalán legyünk, amikor az Úr megítéli a világot!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Wesley
Jánossal, az anglikán ébredés, a metodizmus „atyjával”,
esett meg a következő eset, amely megmutatja mekkora is a mi
titkunk értéke. Wesley sokat járta Angliát, s egyszer
megállította egy útonálló, aki a legnagyobb értékét
követelte. Nem volt nála semmi értékes, talán csak egy óra. Már
épp zsebre vágta volna a rabló az órát, amikor felkiáltott
Wesley: „Most jut eszembe! Nálam van a legdrágább kincsem: Jézus
értem is meghalt a kereszten!” Erre mérges lett a támadó,
fellökte a lelkészt, majd továbbállt. Tíz évvel később Wesley
ismét azon a vidéken járt, épp prédikált, amikor egy idegen
lépett oda hozzá a templomban, s így szólt: „Tiszteletes uram,
bizonyára nem ismer meg. Tíz éve én raboltam és gúnyoltam ki,
de amit akkor mondott megmentette az életemet! Jó útra tértem.
Istennek legyen hála!” A mi titkunk életet ment, nem csak a
mienkét, de a mi hitvallásunk nyomán másét is, hiszen Jézus
senkit sem utasít el, aki hozzá fordul reménységgel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Reminiscere, az emlékezés böjti vasárnapján
emlékezzünk arra, ki az Akinek módja van az életünket teljessé
tenni! Ő a mi igazi titkunk, akit örömmel megoszthatunk
mindazokkal, akik szabadítására várnak! Olyan titkos kincs van a
birtokunkban, ami nem csak a mi számunkra, hanem mindenki számára
a legdrágább kincs! Böjtünkben kerüljön e kincs méltó
helyére!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="118" src="http://en.academic.ru/pictures/en_ichthyology/ichthus_symbol.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></b></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Ι</b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">ησυς</span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"> </span><b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Χ</b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">ριστος </span><b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Θ</b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">εου </span><b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Υ</b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">ιος </span><b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Σ</b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">ωτηρ</span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-23235350472019591102014-03-09T17:40:00.000+01:002014-03-09T17:40:55.978+01:00Igehirdetés - Böjt 1. vasárnap Lk 9, 38-45<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Egy
ember így kiáltott a sokaságból: „Mester, kérlek, tekints a
fiamra, mert ő az én egyetlenem. Időnként valami lélek ragadja
meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és
nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. Megkértem
tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Ekkor Jézus
így szólt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek
még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a
fiadat!” Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög
és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre,
meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. Ekkor
mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan
csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
„Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek
kezébe adatik!” De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el
volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt
megkérdezni a kijelentés értelméről.”</i> (Lk 9, 38-45)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Ben
Hur című film, bár igen hosszú film, és a mai szemnek talán egy
kicsit vontatottnak is hat, de az tagadhatatlan, hogy egy
filmtörténeti gyöngyszemről van szó. A film egy Jézus korában,
Jeruzsálemben élő előkelő zsidó ifjúról szól, aki egy hamis
vád alapján rabszolgasorba kerül, s ezzel együtt mindenféle
nehéz helyzetekbe, de végül az utolsó képkockákon találkozik
Jézussal – aki egyébként időről-időre felbukkan a film során.
Telis-tele híres, és sokat idézett jelenetekkel, mint a
fogat-verseny, de én most a gályás jelenetre szeretném
emlékeztetni a Testvéreket. Az ókori evezős gályák igazi
csúcsfegyvernek számítottak, hiszen gyorsak voltak, erősek, és
ha fújt a szél, hanem: be lehetett őket vetni. Ugyanis volt
vitorlájuk is, de a hajó fedélközében, több sorban evezők
sorakoztak (24-26 db), amiket rabszolgák húztak (4-5 fő/evező),
ütemre. Embertelen munka lehetett, olyannyira, hogy még a késő
középkorban is még büntetésként alkalmazták a gályarabságot.
Gondoljunk csak az ellenreformáció idején gályarabságra ítélt
protestáns lelkipásztorokra. Tehát a gályát hajthatta a szél
is, de emberek sokaságának megfeszített ereje is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De
miként kapcsolódik egy római gálya az imént hallott
igeszakaszhoz? Vannak dolgok, amihez kevés az emberi „ész, erő,
s oly szent akarat” – a Szózat sorait idézve –, amikor hiába
minden jó szándék, és praktika, egyszerűen nem úgy működnek a
dolgok, ahogyan kellene. Mintha gályáznánk úgy, hogy valaki
elfelejtette felhúzni a horgonyt. Feszül az izom, a mellkas, s
minden ín, de mind hiába, meg sem mozdul. Ez történt a
tanítványokkal is ebben a történetben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ám,
hogy értsük, s átéljük a helyzet drámai mivoltát, kicsit
vissza kell lapozni a Szentírásban, hogy milyen események előzik
meg mindezt. Lukács írása szerinti evangélium kilencedik
fejezetének elején Jézus kiküldte a tizenkét tanítványt, hogy
menjenek el és hirdessék Isten országát és gyógyítsanak
Galilea szerte, és ő <i>„erőt és hatalmat adott nekik minden
ördög felett, és a betegségek gyógyítására”</i> (Lk 9, 1).
A tanítványok átélhették milyen nagy és csodálatos hatalom az
Úré. Majd ott lehettek az ötezer ember megvendégelésének
csodájánál, ahol két halból és 5 kenyérből ötezer ember
lakott jól, s még tizenkét teli kosár maradék gyűlt össze.
Péter vallástételéről is itt olvasunk. Jézus először szól a
reá váró sorsról, s arról mivel jár az, ha Krisztus útját
követni kell. De itt olvasunk Jézus megdicsőüléséről is, amely
Péter, Jakab, és János szeme láttára történt egy hegyen, ahol
megjelent Mózes és Illés, s beszélgettek Jézus életének
kimeneteléről. S elhangzott a mennyei szózat: <i>„Ez az én
Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!”</i> (Lk 9, 35) A
tanítványok csupa jó és felemelő élmény részesei lehettek.
Talán magabiztosnak érezték magukat, hiszen felívelő pályán
voltak, minden sikerült nekik, sőt. S erre egyszer csak beüt a
krach! Megtörténik az, amire nem számítottak. Egy pillanat alatt
ott álltak tehetetlenül és értetlenül.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mi
lehetett a hiba? Hol csúszott be a gépezetbe az a bizonyos
homokszem? Nem véletlen, hogy böjt első vasárnapján ez az ige
kerül, Krisztus mai tanítványai elé. A böjt lényege, hogy
meglássam magamban az embert, mint a tökéletlent, az elesettet, a
megváltásra szorulót, aki egyedül tehetetlen. Ahogyan a mai
vasárnap zsoltára is hangzik: <i>„Ha kiált hozzám,
meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és
megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet
szabadításomban.”</i> (Zsolt 91, 15-16) fel kell ismernünk, hogy
nyomorúságban vagyunk, de van Aki ki tud ragadni onnan. Ő nem más,
mint az emberré lett Isten. <i>„Mert nem olyan főpapunk van, aki
ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk
hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.”</i>
(Zsid 4, 15) – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben, ahogyan
hallhattuk is az oltár előtt felolvasott óegyházi <i>lectio</i>ban
(Mt 4, 1-11) Jézus megkísértését.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> S itt
kapcsolódunk a gályához. A tanítványok elszámolták magukat. A
saját erejükből, a saját tehetségükből, a saját jó
szándékukból – amihez nem fér kétség – próbálták
segíteni azon a szegény ifjún. Gályáztak: emberi észből,
erőből, szent akaratból próbálták megoldani azt a problémát,
amihez mindez kevés. Keservesen kevés. Jézus csak egy kicsit ment
tőlük távol, talán néhány órára csupán, ám ez is elég volt
a megszégyenüléshez, a horgony beakadásához. Ezért fakadt ki
Jézus nem épp hízelgő szavakkal: „<i>Ó, hitetlen és elfajult
nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még
titeket?</i>” De ne tévedjünk, nem csupán a tizenkettőnek, s
nem csupán az ott álldogáló tömegnek szólt ez, hanem a
mindenkori embernek, a mindenkori tanítványnak, így minekünk is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Hányszor
vagyunk mi is, mint egyénként, mint gyülekezetként, mint
egyházként így! Hányszor akarjuk magunk megoldani olyasvalamit,
amiről tudva tudjuk, hogy kevesek vagyunk hozzá, de mégis
belevágunk, ahogyan mi látjuk jónak. És mi az eredmény? Tudjuk
jól...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Vannak
olyan helyzetek, ahol Krisztusra van szükség, ilyen az üdvösségünk
kérdése, a szabadulás kérdése: ki az úr az életemben, a
kísértő vagy Isten? Az Ige nélkül nem lehet megjavulni, nem
lehet szabadulni, nem lehet félelmet űzni, nem lehet sebet kötözni,
de még egyházat sem lehet építeni! Mert Isten Igéjét, mint
testé lett, most is valóságos, ható ERŐT, ha kiiktatjuk, vagy
nem vesszük komolyan, hogy ez valóságos, ez működik, akkor az
kudarc. Rossz úton járunk, ha Krisztus-követésünk közepette nem
Krisztuson tájékozódunk. Ha magunk erejéből húzzuk az evezőt,
akkor csak belefáradni tudunk. De úgy, ha RÁ figyelünk,
észrevehetjük, hogy fúj a szél, a Szentlélek szele.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Lehet,
hogy sokszor tűnik úgy, hogy nem működik az Ige. Hallgat az Úr,
nem küld lelket! Olyanok vagyunk ilyenkor, mintha egy tikkasztó
nyári napon állnák a Balaton partján, és a szél meg se rebben.
De ha benézünk a vízre, láthatjuk amint mégiscsak van valami
szellő, hiszen kis fehér háromszögek futnak keresztül-kasul a
tavon: kis vitorlások. Hát, hogy van ez: nincs szél, aztán mégis?
Nem mi döntjük el, hogy az isteni szél mikor jön, mikor megy, de
arra reménységünk van, hogy jelen van, közöttünk van, fúj,
csak kell vitorla! Fel kell húzni a vitorlákat, a megfelelő
irányba állítani, hogy a szél belekaphasson és vihessen
bennünket. Isten hív, de kell a mi fülünk is, hogy meghalljuk a
hívást, és kövessük.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ezért
van a böjt az egyházban. Nem azért, hogy ne bálozgassunk, meg
együnk kevesebbet. Hanem azért, hogy megértsük, nem lehet Isten
országába önfejűen bejutni. Hanem fel kell ismerni, hogy hányadán
vagyunk magunkkal, egymással, de legfőképpen az Úrral. Komolyan
vesszük-e, hogy az Úr ad erőt mindenhez, ami csak egy emberre
várhat? Ez a böjt nagy kérdése, de egyben egész keresztyén
mivoltunk kérdése is.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mi a
bizonyíték? Az, hogy Jézus nem csak beszélt, és ígérgetett,
hanem amit mondott, s amit a tanítványok nem értettek igazán, az
valóban beteljesedett: az Emberfia valóban emberek kezébe adatott.
De azért történt, hogy Isten világossá tegye, hogy sehol máshol
nem lelhet az ember szabadulást Krisztuson kívül.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Valahol
hihetetlenül drámai ez a mondat: „az Emberfia emberek kezébe
adatik!” Az ember, aki erőtlen és gyenge, mert nem tud
megszabadítani senkit valójában, az elég erős ahhoz, hogy
Istenre kezet emeljen. S mégis, Isten így látta jónak: <i>„
Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.” </i>(1Kor
1, 25) Ezt érdemes forgatni a szívünkben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Elindulva a böjti úton Krisztussal a kereszt felé, ne
mi akarjunk evezni, hanem lássuk meg a mi erőnk fogytát, s
tanuljuk meg befogni, de inkább befogadni Isten Lelkének szelét,
hogy ne gályázás legyen a hitünk, hanem valóban egy igazi,
életformáló út.</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="http://fc05.deviantart.net/fs35/i/2008/292/5/b/Roman_Galley_Color_by_joaoMachay.jpg" height="226" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Római gálya</i></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-54791487254270026732014-02-16T20:29:00.001+01:002014-02-16T20:29:19.004+01:00Igehirdetés - Hetvened vasárnap 1Móz 22, 1-13<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Ezek
után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és
megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt
mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és
menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az
egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt
reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját
meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután
elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. A harmadik
napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet
messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt
a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és
utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az
égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga
pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De
Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt:
Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de
hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten
majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek
tovább ketten együtt. Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet
Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a
fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra
a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és
már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR
angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt
vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és
ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem
tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte
Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos,
szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a
kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.”</i>
(1Móz 22, 1-13)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mi
emberek alapvetően – még aki tagadja is – játékosak vagyunk.
Szeretünk játszani, szeretjük, ha valami játékos, ha valami
kicsit másképpen működik, mint a mindennapi gyakorlat, de valahol
mégiscsak a mindennapokra mutatnak. Mindenütt megtalálhatjuk ezt a
játékosságot, sőt van olyasmi is, ami csakis játékosan tud
működni: ilyen a zene, de az udvarlás is, és még lehetne
sorolni... Bár szeretünk játszani, azt már nem igazán szoktuk
élvezni ha velünk játszanak. Értem ezt úgy, hogy a játék
eszközei vagyunk, elszenvedői, nem pedig alakítói. Nem mindegy,
hogy a játékban mik vagyunk: a játékos vagy a bábú, esetleg a
kocka. A játék lehet veszélyes is, nem mindegy tehát, hogy kivel,
mit játszunk, s mit játszunk el.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Amivel
talán a legjobban vigyázni kell, ám mégis sokszor könnyelműek
vagyunk, azok az érzelmek. Nem jó játszani más szeretetével,
bizalmával, mert olyan sebeket ejthetünk, amelyek tán sohasem
hegednek be. Van egy érdekes játék, egyfajta bizalom teszt. A
lényege az, hogy kell két ember, az egyik háttal áll a másiknak
és a feladat az, hogy dőljön hanyatt, azaz rá meri e bízni magát
a másikra: elkapja-e vagy sem? Higgyék el a testvérek, érdekes
végeredmények születnének, hogy kik merik megtenni, vagy sem, egy
próbát szerintem megér... Játék a bizalommal, látszólag nem
szép dolog, de mégis időnként szükséges próbára tenni,
megmérni a bizalmat.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jól
ismert ószövetségi szakaszunk is mintha valami baljós érzelmi
játékról szólna. Ábrahám igen idős korában kapott ígéretet
az Úrtól, hogy annyi gyermeke lesz, mint égen a csillag, illetve
mint homok szem a tenger fövenyén. S valóban az Úr állta a
szavát, Sárától – aki szintén jócskán idős volt már –
fia született, akit Izsáknak nevezett el. Ábrahámnak igen nagy
örömet jelenthetett ez a gyermek: bizonyíték volt, nem is
akármilyen, hogy az Úr hűséges, állja a szavát, meg lehet benne
bízni. Ami egykoron egy ígéret, és ahhoz kapcsolódó reménység
volt, az vált valósággá Izsákban Ábrahám számára. Ám mintha
az Úr visszakozna: vissza akarja kérni a fiút, a bizonyosság
jelét, hogy áldozza föl Izsákot, ahogyan az áldozati állatokat
volt szokás akkoriban. Isten mintha játszana Ábrahám bizalmával.
Mintha csak kérdezni: van-e még bátorságod bennem bízni?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Értette-e
Ábrahám az Urat? Nem tudjuk, nem ír róla a Szentírás. Annyi
bizonyos, hogy elindult rögvest, a következő reggelen, a fiával
ahhoz a bizonyos hegyhez. Nem sok mindent árul el a szöveg, de így
van ez rendjén, hiszen így mi is jobban bele tudjuk képzelni
magunkat mind Ábrahám, mind Izsák helyébe. A magam részéről
nem szeretnék lenni egyikük bőrében sem, de mégis időnként
vagyunk mi is így. Botránkoztatott már meg az Úr? Kért már
olyat, amely látszólag homlok egyenest mást mutat, mint amilyennek
ismerjük? Miért teszi ezt? Miért hoz ilyen lehetetlen helyzetbe:
miért kér tőlem olyan áldozatot, amelyet nem hozhatok meg? S még
számtalan hasonló kérdés merülhet fel. Szörnyű vihar dúlhatott
Ábrahám lelkében: szorongás, düh, értetlenség, fájdalom,
remény, bizalom, tehetetlenség bizarr forgataga. Mintha Isten
valami kegyetlen játékot akarna űzni vele. Mi vajon mit tettünk
volna?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Isten
időnként próbára tesz bennünket. Kérdés, felismerjük-e, s ha
igen, mit teszünk? Az igazság az, hogy nem az Úrnak, hanem nekünk
van szükségünk időnként próbatételekre, hogy megláthassuk
magunkat, s hogy hányadán állunk az Istennel. A jót el tudjuk
fogadni, bár időnként a hálaadás elmarad; ha az Úr kér
valamit, akkor mit válaszolunk?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ábrahám
számára a kihívás az volt, hogy ki van az első helyen: az Úr
vagy a szeretett fia? K<span style="font-size: 12pt;">onfirmandus
koromban ért egy felkavaró élmény, amely közel hasonló
helyzetben zajlott le. Már az is beszédes, bár messzire vezetne,
hogy tizenketten indultunk neki a konfirmációnak 1999 őszén
Lőrincen. Szorgalmas ki csapat voltunk, de jó barátok is lettünk
az idő folyamán. Tavasszal volt egy egy hetes konfirmandus
táborunk, ahol több gyülekezetből összeeresztettek bennünket.
Ez szintén nagyon jót tett a mi kis társaságunknak. Egyik reggeli
áhítatnak elég súlyos ige volt az alapja: </span><span style="font-size: 12pt;"><i>„Ha
valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét,
gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az
én tanítványom.”</i></span><span style="font-size: 12pt;">
(Lk 14, 26) Sokakat megráz Jézus szava, s így történt egyik
társunkkal is. Olyannyira, hogy az áhítat utáni
csoportbeszélgetésben kis borult szegény. Leány volt, s
történetesen volt egy kedvenc lova, amit nagyon szeretett. A
lelkészünktől valami hasonlót kérdezett: „Ha Jézust akarom
követni, akkor neki kell első helyen lennie a szívemben, de akkor
mi lesz a lovammal?” Még aznap hazament, s azóta sem hallottam
felőle... Ábrahámnak arról kellett tehát döntenie, hogy az Úr
az első, vagy a kapott ajándék. Vagy az ajándékot, vagy az Úrral
való kapcsolatot és az ígéretet áldozza fel. Még úgy is, hogy
látszólag mindkét esetben az ígéret megsemmisül, hiszen vagy az
utód, az ígéret hordozója, vagy az Úr, az ígéret adója esik
ki.</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De most
kicsit fordítsuk ki a történetet, mert nem csak Ábrahám vállalt
áldozatot. Hanem bizony az Úr is! Miért? Mert Ábrahám mondhatott
volna „nemet” is. S ha megteszi, akkor az Úr elveszíti a
leghűségesebb embert, akit barátjának hívott. Kiszolgáltatta
magát az Isten az emberi döntésnek, s vállalta annak súlyát is.
Az Úr talán ezt kérdezhette magában: Kész így is hinni bennem?
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Számunkra
ismerős lehet ez. Hiszen az Úr megtette még egyszer azt, hogy
kiszolgáltatta magát az embernek. Az Úr valóban gondoskodott
áldozatról, s nem is kímélte magát. Azt a helyet, Morijja
hegyét, amelyet Ábrahám „Az Úr gondoskodik”-nak nevezett el,
„Az Úr hegyén a gondviselés” héber eredetiben így hangzik:
„Az Örökkévaló hegyén látható lesz”. Ábrahámnak meg
kellett látnia az Úr gondviselését, de ehhez egy hosszú utat
kellett megtennie, telis-tele kínzó kérdésekkel. Az külön
érdekesség, hogy három napig ment Ábrahám ahhoz a hegyhez,
amelyet ma Jeruzsálemként ismerünk! Ez is ismerős lehet nekünk,
hiszen Jeruzsálemben három napig tartott az út Nagypéntektől
Húsvét hajnaláig, hogy az áldozat, Krisztus Urunk által
megláthassuk az Úr gondviselő szeretetét.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ábrahámnak
lehetősége volt átélni az élet-halál-feltámadás drámáját.
Hiszen a fiatal fia, aki telve volt élettel, egyszerre halálra
adatott, de feltámadt, nem kellett meghalnia, mert az Úr
gondoskodott az áldozatról, hiszen ott termett az a kos a bokorba
akadt szarvakkal. Ezért mondta Jézus: <i>„Ábrahám, a ti atyátok
ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és
örült is.”</i> (Jn 8, 56). Ott Morijja hegyén látta meg Ábrahám
az Úr napját, és szabadításának csodáját.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De még,
hogyan volt képes megtenni mindezt Ábrahám? Mi volt az, ami minden
józan érv, és körülmény ellenére rávette őt erre az útra?
Mi adott neki bizodalmat? A Zsidókhoz írt levélben ezt írja Pál
apostol, aki igen járatos volt a zsidó Szentírástudományban:
<i>„Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára
tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az
ígéreteket kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik,
azt fogják utódodnak nevezni”. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten
képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is
kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”</i> (Zsid
11, 17-19) Ábrahám a lelke mélyén meg volt róla győződve, hogy
Isten úr élet és halál felett, és fel tudja támasztani azt is,
aki az ember számára elveszett. Ezt jelenit az, hogy: <i>„Abrám
hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.”</i> (1Móz 15,
6)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ábrahám
így a mi atyánk is a hitben, hiszen nekünk is ez az egyetlen
reménységünk! Ő kicsit beleshetett a színfalak mögé, hogy mi
az Úr terve ővele, és a neki tett ígérettel. Hiszen Jézus is
Ábrahám leszármazottja, az ő családjába született. Így
teljesült be az Úr ígérete: <i>„Általad nyer áldást a föld
minden nemzetsége.”</i> (1Móz 12, 3) Ábrahám kész lett volna
feláldozni a fiát, de az Úr gondoskodott róla, hogy ne kelljen
meghalnia. A Mennyei Atya azonban <i>„tulajdon Fiát nem kímélte,
hanem mindnyájunkért odaadta</i>” (Róm 8, 32) végső áldozatul,
hogy magához vonzzon bennünket! Ezért van a szívünk főhelye
Krisztusnak fenntartva, mert ő az, aki áldozat lett miértünk!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Látszólag ez a történet egy bizalmi játéknak tűnhet
sokak számára, de látnunk kell, hogy ennek meg kellett történnie,
hogy az ember egyszer s mindenkorra megértse az Úr akaratát, aki
meg akarja menteni az embert a bűn, a halál, és a félelem
hatalmától! Az Úr hegyén a gondviselés Jézus Urunk keresztjén
a miénk is lehet, ahogyan a római százados mondta megrendülten,
Nagypénteken az Úr áldozata napján: <i>„Bizony, ez az ember
Isten Fia volt!”</i> (Mk 15, 39)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="310" src="http://uploads1.wikipaintings.org/images/marc-chagall/the-sacrifice-of-isaac-1966.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Marc Chagall - Izsák feláldozása</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-91000956816241175322014-02-09T12:00:00.000+01:002014-02-10T18:02:25.907+01:00Igehirdetés - Vízkereszt ü. u. utolsó vasárnap 1Kor 2, 6-10<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>A
tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem
e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét,
hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett
bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi
dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte
fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették
volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem
látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt
készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig
kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent
megvizsgál, még Isten mélységeit is.”</i> (1Kor 2, 6-10)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Régen
szólaltam már meg latinul a szószéken, s most ismét van rá
lehetőség, hogy a görög-római bölcsesség, amely oly' jól meg
tudja ragadni, gyakorlatiasan, s mégis frappánsan a valóságot. A
mai „latin- lecke” a következő: <i>„verba volant, scripta
manent”</i>, azaz <i>a szó elszáll, de az írás örök</i>.
Vagyis, amit mond az ember, ami elhagyja az ajkát, nem ér semmit,
nincs értéke, le lehet tagadni, de ha valami írásba van foglalva,
az már makacsabb, az teremt jogalapot a hivatkozásra, hiszen
látható jele van, kézbe lehet venni, el lehet olvasni. Már
évezredekkel ezelőtt jól látták, mennyit ér az esetek
többségében az emberi szó: mint az a bizonyos borsó.... S mindez
nem változott azóta sem.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Közhely
tehát, de igaz, az emberi szó elveszíti, elveszítette erejét. A
szavak elkopnak, elhasználódnak, így elértéktelenednek, súlyukat
vesztik. Ismert a történet a fiatal bojtárról, aki a kelleténél
többször kiáltott farkast, s mikor valóban megjelent az ordas,
senki sem figyelt rá, aminek meg is lett a következménye...
Elhasználta, s ezáltal hiteltelenné tette a fiú a szót. Mindez a
mai világunkban különösen nagy veszély! Olyan könnyen
dobálózunk szavakkal, talán nem is gondoljuk végig, hogy mit,
miért, és hogyan mondunk. Mennyire elkopott például az a szó,
hogy „szeretlek”, s ennek módosulatai. Annyiszor halljuk,
mondjuk, hogy e szép szónak a mélységét valójában elfedi,
betemeti mindaz a könnyelműség, ami rárakódott. Bevallom
őszintén, amióta erre rájöttem, háromszor is meggondolom, mikor
mondjam, vagy csak akkor, amikor tényleg igazán a lélek mélyéről
fakad ez a szó: „szeretlek”. Természetesen napokig lehetne
sorolni azon szavakat, amelyek jócskán felpuhultak, tudva, vagy
tudatlanul. Mivel a gondolataink, mondataink is szavakból állnak,
így váltak, válhatnak könnyűvé a szavaink, mindaz, amely elhagy
bennünket. Immúnissá válunk bizonyos szavakra, elengedjük a
fülünk mellett, csak legyintünk rájuk. Barátság? Tisztesség?
Szabadság? Demokrácia? Nincsenek ezek mind a szikláig gyalulva?
Ezért is ér oly' keveset az adott szó...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ám
mégis, az Úrnak úgy tetszett, hogy ezt a könnyen kopó,
sérülékeny valamit, amit emberi nyelvnek hívunk, ezt használja
arra, hogy az emberhez forduljon. Hogyan lehetséges ez? Miért nem
„kopik el” Isten szava? Mert az Úr Igéje, amit nyugodtan
érthetünk „szónak” is, teremtő erővel bír. Erre a szóra,
hogy „legyen” jött létre minden, ami létrejött: <i>„Kezdetben
volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”</i>
(Jn 1, 1) De ezt az Igét, amely Krisztusban lett testté <i>„a
világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte
meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.”
</i>(Jn 1, 10-11)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ez az a
titok, amiről Pál apostol beszél. Isten titkos bölcsessége,
tehát nem más, mint akit mi Jézus Krisztusban ismertünk meg.
<i>„Miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig
bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki
a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de
maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt,
az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága”
bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége”
erősebb az emberek erejénél.” </i>(1Kor 1, 22-24) Isten tehát,
olyan módon dicsőíti meg Krisztust, ami az emberi felfogás
alapján minimum bolondság, de sokaknak megütközés. Ezért is
írja a bölcs a Példabeszédek könyvében: <i>„A bölcsesség
kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad
értelmet.”</i> (Péld 9, 10) Valódi látáshoz, valódi
megismeréshez, amely túl van a teremtett világ korlátain, és
esendőségén, s ide tartozik az emberi filozófia, bölcselet,
amelyet, Pál apostol nemes egyszerűséggel okoskodásnak és
fecsegésnek bélyegez. Ha számunkra mégoly' káprázatos is, nem
több töredékes gagyogásnál, ha az Úr bölcsességéhez mérjük.
Mert a Szent, az Isten szerinti tökéletes ismerete nélkül nem
látjuk át a világot. S ez a Szent Krisztusban ismerhető meg.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ez az
igehirdetés célja. Ahogyan Pál apostol ír az első Korinthusi
levél imént idézet része előtt: <i>„Mivel tehát a világ a
saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga
bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága
által üdvözítse a hívőket.” </i>(1Kor 1, 21) Isten szava adja
meg tehát az igehirdetés hitelét és létjogosultságát. Ugyan
sokak számára nem más az igehirdetés mint egyszerű beszéd,
egyesek számára talán retorikai élmény, szép szavak csokra, ám
valójában – amint arról szó volt az imént – nem puszta
emberi szó, okoskodás, szép közhelyek egymásutánja.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
köznapi életben persze forog néhány vicc a prédikációról.
Egyik személyes kedvencem eképpen hangzik:
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Hazamegy
Pistike az istentiszteletről, s otthon megkérdezi őt a nagypapa:</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> – Mi
volt a templomban?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> –
Istentisztelet, meg beszélt a pap.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> –
Miről beszélt a pap?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> – A
bűnről.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> – És
mit mondott a bűnről?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> –
Elítélte....</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Sokak
számára sajnos valóban ennyit jelent az igehirdetés. Sőt vannak
akik még hozzá kapcsolják a „bort iszik, és vizet prédikál”
mondását is...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az
igehirdetés az, hogy Isten Igéjén keresztül találkozhasson
egymással Isten és ember. Mert nem egy monológ a prédikáció,
amit a gyülekezet csendben – időnként bóbiskolva –
végighallgat, nem. Az Úr szól, s a gyülekezet, a lelkésszel
együtt válaszol rá. Ennek egyik megjelenési formája az
igehirdetés, ami szól a gyülekezet minden tagjának, így a papnak
is. Van azonban más, nem látható jele is, s ez ott a
szívünk-lelkünk táján keresendő. Isten a lelkünkhöz szól és
a mi lelkünk Neki felel. Vagy mi kérdezünk és Ő válaszol.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Hogyan
lehetséges, hogy nem puszta beszéd az igehirdetés? Honnan van a
forrás? A Szentlélek által vagyunk egyedül képesek megtenni.
Isten Lelke az ami átjárja az Urat, s át tud bennünket is, így
általa talál egymásra a két hang, s teremti meg az
összeköttetést. Jézus így tanított erről: <i>„Amikor a
zsinagógákba a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket,
ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit
mondjatok,mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket
arra, amit mondanotok kell.”</i> (Lk 12, 11-12) Nem magunktól
szólunk tehát, hanem a Lélek indít mindnyájunkat szólásra,
hitvallásra.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ez a
pünkösd, az egyház születésnapjának a csodája is. Jézus
Krisztus mennybemenetele után tíz nappal, amikor a zsidók a
„Sabuot”-ot – görögül Pentékoszté, azaz ötvened –, a
kinyilatkoztatás (nem véletlenül ott és akkor!!!) nagy sátoros
ünnepét ülték, Jeruzsálemben egy szobában együtt volt a
tizenkét tanítvány. Már ötven napja, hogy a Mestert kivégezték,
de még negyven napig velük maradt. Aztán egyszer csak
felemelkedett és eltűnt, s még egyszer ígéretet tett arra, hogy
elküldi egy pártfogót, aki majd segít nekik. Ennek már tíz
napja, s ők ott kuporogtak abban a szobában, szinte
„csengő-frászban”, hogy mikor törik rájuk az ajtót a
zsidók... Nem tudom, mi járhatott a fejükben, de az biztos, hogy
egymaguk voltak: gyengék, elesettek, elhagyottak, akikre súlyos
igaként nehezedett a múlt és az eljövendő. Elküldte őket a
Mester, de hova? Miért? Minek? … S egyszer csak mintha a szél
zúgott volna, megteltek Lélekkel! De nem akármilyennel, hanem
Istenével! Kijöttek abból a kis zugból és bátran, szinte
önkéntelenül szóltak mindenkihez. A nem sokkal korábban
bebábozódott tanítványi csapatból, gyönyörű pillangók
módjára kiszabadult apostolok lettek. Péter és többiek hirdették
Isten önmagát sem kímélő szeretetét, s nyomukban még aznap
háromezer lélek keresztelkedett meg, bűneik bocsánatára.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ez a
Lélek, a Pártfogó lélek munkálkodik az egyházban, az
igehirdetőkben, és az igehallgatókban egyaránt: „<i>mert a
Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.</i>”. Ő
tesz bennünket alkalmassá a hallásra, és a szólásra. Ő
világosítja meg azt, ami rejtve van a világ szeme elől. A
Szentlélek által ismerjük fel Jézusban a Krisztust. Ő nyitja meg
a szívünket, hogy áldjuk és dicsérjük az Urat, aki Krisztusban
megdicsőítette magát, és általa mi is szentek lehetünk, ahogyan
Ő is az. Ezért hangzik a szószékekről az Igében megdicsőült
Krisztusról szóló bizonyságtétel már két évezrede.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Valóban, ahogyan Pál apostol mondja: <i>„Amit szem
nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”,
azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.</i>” A
megdicsőült Krisztusban nem egy nagy vallás alapítót ünneplünk
csupán, hanem Isten önmagát sem kímélő szeretetének diadalát
minden gonosz felett. Akinek a szava nem elszáll, hanem testté
lett, közöttünk lakozott, és megmarad mindörökre, amíg a világ
Ura újra el nem jön immár látható, nyilvánvaló dicsőségében.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="http://blogs.elca.org/malaria/files/2012/10/sermon.jpg" height="307" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">"</span><i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Isten titkos bölcsességét szóljuk</i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">"</span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-72101014608262990652014-01-28T19:42:00.000+01:002014-01-28T19:42:22.056+01:00Igehirdetés - Vízkereszt ü. u. 3. vasárnap 1Jn 2, 1-6<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Gyermekeim,
ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik
valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert
ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért,
hanem az egész világ bűnéért is. És abból tudjuk meg, hogy
ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja:
ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban
nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban
igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy
őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is
úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”</i> (1Jn 2, 1-6)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
tökéletesség igénye. Bekapcsolva bármilyen médiumot, legyen az
TV, rádió, internet, de még az újságok is telis-tele vannak
olyan hirdetésekkel, amelyeknek ez a lényege. Vedd meg ezt a
terméket, mert ez legjobb, legszebb, legügyesebb... Van olyan
termék is, amely pedig a használóját teszi szebbé, jobbá,
tökéletesebbé. Számomra a legmegmosolyogtatóbb reklámszöveg ek
így kezdődnek, hogy egy „legdinamikusabban fejlődő” társaság
kínál, valamit, amely a maga kategóriájában a legeslegjobb,
legeslegszebb, legeslegelsőbb... Persze kérdés, hol húzzuk meg a
kategóriahatárt, s nem teremtünk-e így egy olyat, ahol csodák
csodájára nincs is más, csupán egyedül az a bizonyos reklámozott
valami... Mindezek a szlogenek azért működhetnek, mert belénk van
kódolva az, hogy törekedjünk jobbá lenni. Az emberi elme mindig
fejlődni, újítani szeretne, hogy ezáltal közelebb juthasson az
áhított tökéletességhez. Az egy más kérdés, hogy ez olyan
küldetés, mint a fénysebesség elérése: hallatlan energiával,
erőfeszítéssel meg lehet talán közelíteni, de elérni, s
megragadni lehetetlen. S mégis hajszoljuk a vágyat.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Keresztyének
között is megtalálhatjuk ezt. Ennek egyik megnyilvánulása maga a
teológia, amely mindig keresi a lehető legjobb, legmegfelelőbb
választ a kor kérdéseire. Hogy ezt jól, vagy rosszul teszi-e, azt
majd csak utólag tudhatjuk meg, majd akkor, amikor az
egyháztörténészek versengenek azon, hogy melyik irányzat volt a
legkorszerűbb, azaz legtökéletesebb, s ők ezt igyekeznek majd
minél tökéletesebb formában leírni. Komolyabbra fordítva a
szót, ennek a törekvésnek köszönhetjük a reformációt, és
azt, hogy mi most itt lehetünk evangélikusként.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A másik
megjelenése ennek a törekvésnek pedig a keresztyén életvitelben
ismerhetjük fel. Jézus így figyelmeztet bennünket a Hegyi
beszédben: <i>„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy
mennyei Atyátok tökéletes.”</i> (Mt 5, 48) Ez a hívő ember
küldetése, hogy növekedjünk folyton-folyvást az Úr ismeretében,
azaz a szeretetben, abban, amivel szeret a Mennyei Atya. S itt érezni
igazán, hogy lehetetlen küldetés ez. Hiszen tökéletességre
jutni nem tudunk, sőt, még csak a közelébe sem tudunk kerülni.
Messze van, akár a fénysebesség: mert csetlünk-botlunk, mert
hibázunk, mert megbántunk, mert vétkezünk ember és Isten ellen
minden nap.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Akkor
miért mondja Jézus: <i>„mert az én igám boldogító, és az én
terhem könnyű”</i> (Mt 11,30)? Hogyan kívánhat az Úr tőlem
olyat, amit sohasem érhetek el? Miért? Mert ajándékba adja, mert
ez a kegyelem: ne vétkezz, de ha mégis, akkor van Pártfogód! De
ez nem olcsó ajándék, hanem véren vett, méghozzá nem is akárki
élete árán, hanem Isten egyszülött Fiának véréért.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A mi
számunkra nehezen megragadható ez a szó: engesztelő áldozat. Az
Ószövetség népe számára az Úrhoz való tartozást jelentette,
hogy naponkénti áldozat bemutatással engeszteljék ki az Istent,
hogy Ő ne a nép vétkeit, hanem hűségét nézze, ha feléjük
fordul. Nem az Úrnak, hanem az embernek van szüksége arra, hogy az
Urral való viszonyát rendezze. Mert mindaz, ami az Úr ellen van:
bűn, amelyért az embert büntetés sújtja. De mi helyettünk egy
valaki szenvedte el teljes egészében, hogy mit jelent a Törvény
átkát elhordozni: <i>„Mert ha bakok és bikák vére és tehén
hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg
tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek
által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel
inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől,
hogy szolgáljunk az élő Istennek.”</i> (Zsid 9, 13-14)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ennek az
önfeláldozó szeretetnek a megismerésére hív bennünket János
apostol: „<i>abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk
az ő parancsolatait.</i>” Ez az
egyetlen út van a Tökéletesség felé, amely egyedül az Úré.
Mindez azt jelenti számunkra, hogy naponként meg kell harcolni
magunkkal magunkért, naponta elbukni, s naponta felismerni a
Pártfogó kegyelmét, amely meg tud védeni bennünket a Kísértőtől,
s saját magunktól.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De
szeretettel figyelmeztet is minket az apostol, hogy ezzel a ténnyel
nem dobálózhatunk kényünk-kedvünk szerint. Mert ennek a
küzdelemnek meg kell látszania az életünkön. S ha mások számára
meggyőző is, de nincs mögötte semmi, azt pontosan tudja, és
látja az Úr. Őt nem lehet becsapni egy látványos alakítással.
<i>„Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi
embert cselekedeteivel együtt, és felöltőztétek az új embert,
aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre
jobban megismerje őt.”</i> (Kol
3, 9-10) Ezzel nem férhet össze a hamisság. Hiszen az ember vagy
levesz valamit, vagy felvesz, de egyszerre a kettőt nem teheti.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
tragédia az, s bizony megesik, ha valóban csak látszatra ölit fel
valaki az új embert. Miért tenne bárki ilyet? Önszántából,
vagy véletlenül? Ki tudja. Viszont az eredmény sokkoló, és
romboló egyszerre, mind önmagára, mind a gyülekezet számára.
Egy darabig lehet eljátszani egy szerepet, ám Jézus útját
vállalni csak teljes szívvel és lélekkel lehetséges. S az sem
magamtól van, hanem az Úr ajándéka. Az Apostolok Cselekedeteiben
találunk egy példát, Anániás és Szafira esetét. Akik eladták
a házukat, és az árát felajánlották a gyülekezetnek. Ám ők
mégis egy részt megtartottak belőle. De utol érte őket a
végzetük: kiderült a hamisságuk, és mindketten holtan estek
össze a gyülekezet szeme láttára. Kegyetlen volt az Úr? Nem,
hanem ez a következménye a bűnnek, így a hazugságnak is. Nem az
embereknek, hanem Istennek hazudtak, pedig tudták, hogy ezzel
kísértik Őt.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Isten Igéjét megtartva juthat az ember ismerethez Isten
szeretetéről. De hogyan tarthatom meg, ha csak elbukni tudom? Úgy,
hogy maga az Ige az, Aki megtart! Így jutunk vissza igénk elejéhez,
hogy van Pártfogónk! Van aki megragadjon, megtartson! Ha azonban
nincs vele kapcsolatom, nem ismerem az ÚR szeretetét a saját
sorsomon, s csak mondom, akkor viszont nincs ami megtartson.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
János arra felismerésre hív bennünket, hogy Krisztusban vagyunk,
ha mi is úgy élünk, ahogyan Krisztus! Mert Ő az új Ádám, az új
ember első zsengéje, aki valóban Isten szerint él. Lehet kapni
olyan kis karkötőket, amire négy betű van hímezve: W. W. J. D;
What Would Jesus Do? Azaz „Vajon Jézus mit tenne?” Nem sok
tehát, négy rövid szócska! Jó volna magunkkal vinnünk. Nem
feltétlenül a karunkon, de a szívünkön. S ha olyan kőhöz
érkezünk az életünk során, ahol nem tudjuk mitévők legyünk,
jusson eszünkbe ez a négy kicsiny szó! Ha mindenki megfogadná –
magamat is beleértve, egészen más világban élnénk. Ehhez
hozzátartozik mindaz, amit Jézusról tudunk a Bibliából. Nehéz,
de Istennek tetsző példát mutatott, amely az Ő segítségével, a
mienké is lehet. Hozzátartozik a szelídség az emberekkel, s
engedelmesség az Úrnak. De ugyanígy minden, amit egy embernek át
kell élnie egy életút alatt. Csak Jézusban, Őrajta, Ővele!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Jézus mondja: <i>„Én vagyok az út, az igazság
és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha
ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva
ismeritek őt, és látjátok őt.”</i>
(Jn 14, 6-7) A tökéletesség, mármint az Úr szerinti tökéletesség
útja bennünk is ott van, ha Krisztus Urunkkal járjuk azt! János
apostol szavai bátorítsanak bennünket, hogy ne csak nézzük,
hanem járjunk is rajta! Weöres Sándor, evangélikus költőnk
sorait idézem, mely ide vág: <i>„</i><span style="color: black;"><span style="font-size: small;"><i>Egyetlen
parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen
ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az
ég, benned a létra.</i></span></span><i>”</i>
A mi Urunk </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Jézus szeretetében növekedve őrizzen meg bennünket az
Úr!</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="203" src="http://www.afrinewsnetwork.com/public/images/articles/Diamond.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A tökéletesség jelképe: a gyémánt</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-88174302245360367182014-01-19T10:20:00.000+01:002014-01-19T10:20:03.834+01:00Igehirdetés - Vízkereszt ü. u. 2. vasárnap 1Tim 2, 1-7<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Arra
kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat,
esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és
minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk
teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi
üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert
egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az
ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért
tanúbizonyságként a maga idejében. Azért rendeltettem hírnökül
és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az
igazságra tanítsam a népeket.” </i>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">(1Tim 2,
1-7)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Nem
szeretek politikáról beszélni a szószéken, és ha van rá mód
igyekszem is kerülni a témát. Olykor megesik, hogy megteszem.
Történhet azért, mert valamely esemény, vagy társadalmi vonulat,
életjelenség megérint, vagy épp felháborít; esetleg jól
használható illusztrációként. De van olyan eset is, amikor maga
az ige nyitja meg ezt az utat. Természetesen Pál apostol szavaival
nem fogok egyik, vagy másik oldal mellett állást foglalni – azt
mindenki döntse el maga, nem tartozik másra –, hanem egy
lehetőségre és egyben kötelességre szeretném felhívni a
testvérek figyelmét. A mai vasárnap fő üzenete, így minden ige
és imádság is erről tanúskodik, Isten akaratát állítja elénk.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mi az
Úr akarata?</b> Jézus ezt mondja: <i>„Mert az én Atyámnak az az
akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete
legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”</i> (Jn 6,
40) Ennyivel le is zárhatnánk, és örvendezve haza is térhetnénk.
Nem mintha Isten akarata ennél bonyolultabb volna, hiszen Ő
pontosan ezt szeretné! Rólunk van szó: mit kezdünk Isten
akaratával? Sőt, mi egyezünk-e Isten akaratával?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mindjárt
nem olyan egyszerű a kérdés, ha a például politikára, és annak
művelőire gondolunk. Talán nem mondok nagy hamisságot, ha úgy
szólván nincs nagy becsülete általában a politikának. Sokan
szeretnének közel kerülni az államigazgatáshoz, hiszen minél
jobb a tűz közelében lenni. Sokan ezért sok mindent képesek
megtenni, s a másik oldalon is vannak sokan, akik hajlandóak is
mindezeket elfogadni. Természetesen tisztelet a kivételnek. Látjuk,
mi megy, s sokszor azt is, hogy hogyan, elég hozzá bekapcsolni a
TV-t, vagy a rádiót. Ingoványos talaj, ahol könnyű hibázni, de
látványosan lehet feltörni is, s van akinek ez megéri a
kockázatot. Az egyszerű ember számára pedig marad a
fejcsóválás...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Nem
tudom, hányan vagyunk, akik imádkoznak a falu, a megye, az ország,
sőt akár az Európai Unió vezetőiért, tisztviselőiért.
Gondolunk-e rájuk? Kérjük-e az Urat, hogy adjon bölcsességet
nekik? Pedig fontos, hogy így tegyünk, különösen is manapság.
Nem csupán azért, hogy a kisemberek békében és nyugalomban
élhessenek – persze ez is nagyon fontos –, hanem azért is, mert
őnáluk van a hatalom, amivel lehet jól, és lehet rosszul élni.
Azért kell imádkozni, hogy ne essenek kísértésbe, ne szálljon a
fejükbe a hatalom; hogy felismerjék azt, nem az ő érdemük az, ha
ott vannak ahol, hanem az Úr küldetését hordozzák, s annak a
felelősségét, még ha nem is akarnak sokan erről tudomást venni.
Ezt mondja Pál apostol: <i>„Minden lélek engedelmeskedjék a
felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől,
ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.”</i> (Róm 13,
1) Ezért kell imádkozni őértük, de velük együtt
mindannyiunkért, naponként! „<i>Ez jó és kedves a mi üdvözítő
Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.</i>”</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mi
az igazság? </b>Ezt sokan, sokszor, sokféleképpen feltették már,
Pilátus is, mikor Jézust faggatta. A mi igazságunk az, hogy híján
vagyunk az Igazságnak. Mert mi, emberségünk, Istentől való
távolságunk okán, legfeljebb a jogosságig látunk, ám igazságot
nem tehetünk. Hiszen nem látjuk át az egészet. Láthatjuk magunk
körül, hogy nem igazság-szolgáltatás van, hanem csupán
jog-szolgáltatás, akárki akármit is mondjon. Ennyire képes az
ember, még ha a teljes tisztesség és jóindulat is vezeti. <i>„Isten
pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban
való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki
vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”</i> (Róm
3, 22-23)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De Isten
igazsága, amely megmentő igazság, nem végrehajtó, nyilvánvalóvá
lett, méghozzá Krisztusban! Mert ha az Úr a jog szerint járna el,
s itt nyugodtan gondoljunk a Tízparancsolatra, mind egy szálig
elvesznénk, akár kicsik, akár nagyok vagyunk. Hiszen nincs a
birtokunkban az igazság, azt elvette tőlünk a Kísértő.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az
igazság az tehát, hogy Isten üdvözíteni akarja az embert.
Megmenteni, megóvni a pusztulástól, mind az embert, mind a
teremtettséget. Jézus viselte ennek a terhét, Isten egyszülött
Fia. Őt sújtotta a Törvény szigora, hogy ne minekünk kelljen. Az
önmagát nem kímélő akarat mutatja meg, hogy mi áll az isteni
akarat hátterében: Isten nem tud belenyugodni abba, hogy az ember,
az Ő számára oly' kedves alkotás a vesztébe rohan. Teszi mindezt
az ember úgy, hogy bizonygatja a maga igazát, és akaratának
jogát. S mégis, ennek ellenére az Úr az ember után nyúl, s
visszarántja a szakadék széléről.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mi a
megoldás?</b> Nem igazán szeretem az amerikai típusú,
„öröm-keresztyén” stílusú megközelítéseket, mert a nagy
felbuzdulásukban elfeledkeznek arról, hogy ugyan megváltottak, de
emberek, és ugyanúgy kegyelemre szorulnak. De annyiból igaz ez a
fajta „egyszerűsített” hitvilág, hogy: Jézus a megoldás! De
fontos, nem az ember megoldása, hanem az Istené; és nem az emberi
élet problémáira, napi gondjaira, a szenvedésre, hanem az ember
életének célját illetően jelent megoldást.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az
életet nem „spórolhajtuk” meg, még úgy sem ha Krisztus van a
szívünk közepén. Hiszen Jézus is végigélte az élet minden
magasságát és mélységét, így nekünk is el kell hordozni a
magunk életét. Erőt kaphatunk hozzá, de a saját pályánkat
nekünk is be kell futnunk. Krisztussal azonban a pálya nem
hiábavalóság, hanem célba érkezés! És ez az igazán fontos!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Egyetlen
egy valaki van, akivel célt ér az emberi élet. Nem a mi erőnkből,
hanem egyedül Krisztus által: ő az egyedüli közbenjáró! <i>„Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa
békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben,
úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.
Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges
gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont
megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint
szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe
elé.”</i> (Kol 1, 19-21) Ez egyedül benne, a mi Urunkban,
Jézusban, valósult meg, öltött testet. <i>„Mert ő Isten
formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő
Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel,
emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek
bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.”</i> (Fil 2, 6-8) A valóságos Isten,
aki valóságos emberré lett, Ő egyedül a mi közbenjárónk az
Atyánál. Sem szentek, sem angyalok, sem senki más, hanem egyedül
Krisztus! Mert ránézve vagyunk mi is Isten fiai! Ő az aki a
kereszten a tőle jobbra lévő latornak ezt mondta: <i>„Bizony,
mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”</i> (Lk 23,43)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><b><br /></b></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><b>„Mit
tegyünk, atyámfiai, férfiak?”</b></i> (ApCsel 2, 37) –
kérdezte Pétert a jeruzsálemi sokaság, akik pünkösdkor
hallották az evangéliumot, s velük kérdezzük most mi is.
Ismerjük fel Isten akaratát: Isten üdvösségünkért emberé
lett! Ennek az örömhírnek vagyunk mi is az apostolai, ahogyan Pál
is az volt! A mi dolgunk a bennünk levő fényt, Krisztust elvinni
oda, ahol szükség van rá! Ha kell, hát oda is, ahová nem is
gondolnánk! Ezért is tanítja így Pál kedves tanítványát,
Timóteust: <i>„hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas,
akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és
tanítással.”</i> (2Tim 4, 2) Ehhez tartozik hozzá, hogy
imádkozunk egymásért, és a feljebbvalóinkért is! Hiszen mind
megváltásra szorulók vagyunk, akik kevésnek bizonyulnak Isten
előtt ha csak a saját igazuk van Isten igazsága helyett.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Isten üdvözítő akarata megjelent számunkra,
közöttünk volt, van és lesz! Szüntelenül kérjük Őt, adja meg
a bölcsességet, és a hitet, hogy felismerjük és tegyük azt, ami
az Úr előtt valóban kedves! Így hordozzuk egymást Krisztus
iránti bizalommal és szeretettel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="253" src="http://blogs.rrc.ca/redcarpet/wp-content/uploads/2013/11/crossing-the-finish-line.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Isten akarata: célba érni</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-77159559792238388692014-01-14T14:38:00.003+01:002014-01-14T14:38:45.561+01:00Ökumenikus imahét 2014<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Idén is részt vesz gyülekeztünk az Ökumenikus Imahét alkalmain, mint Bócsán, mint Tázláron!<br />Idén az imahét témáját a Kanadában élő keresztyének választották: <i>"Hát részekre osztható-e Krisztus?"</i> (1Kor 1, 1-17 alapján)</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Tázláron, január 20-23., </b><span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><b>esténként 6 órától</b>:</span></span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-jan. 20. reformátusoknál Mezei Ferenc (r. kat)
-jan. 21. evangélikusoknál (a ref. templomban) Beke László (bapt.)
-jan. 22. katolikusoknál Ulakcsai Zoltán (ref.)
-jan. 23. baptistáknál László Lajos (ev.)</span></span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Bócsán, január 27-29., esténként 5 órától:</b></span></span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- jan. 27. evangélikusoknál (ev. imaház) Ulakcsai Zoltán (ref.)
- jan 28. reformátusoknál (ev. imaház) Ruskó Norbert (r. kat.)
- jan. 29. katolikusoknál László Lajos (ev.)</span></span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span>
<span style="color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="line-height: 17px; white-space: pre-wrap;">Az imahét alkalmaira minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel hívunk és várunk!</span></span><br />
<span style="color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="line-height: 17px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<div style="text-align: center;">
<img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/okumenenagy.jpg" /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><b>2014</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><b><br /></b></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-90571057178422373092014-01-12T17:28:00.001+01:002014-01-12T17:28:58.378+01:00Igehirdetés - Vízkereszt ü. u. 1. vasárnap Róm 1, 18-25<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Isten
ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden
hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal
feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből,
az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette
számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és
istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes
vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük,
hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották
Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és
értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról,
hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten
dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és
csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten
szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák
egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték
fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő
helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.”</i>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">(Róm 1,
18-25)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Septem
artes liberales</i> – a hét szabad művészet. Az ókori rómaiak
hét részre osztották a művelődést, amely egy szabad – értsd:
nem rabszolga – emberhez illő foglalatosság. Ezt a rendszert
később, mint oly sok mindent, átvette a középkori latin iskola
is. Ezt a hetet két nagyobb csoportra osztották: <em><span style="color: black;">1.
trivium</span></em><span style="color: black;">:
grammatika, retorika, dialektika (az írás, beszéd,
érvelés-vitatkozás szabályai, eljárásai, előírásai), azaz az
alaki képzést szolgáló tárgyak; ezekkel foglalkozott az alsóbb
fokú iskola</span><em><span style="color: black;">.
2. quadrivium</span></em><span style="color: black;">:
aritmetika, geometria, asztronómia, musica (a számvetés, mértan,
csillagászat és zene szabályai, törvényei, eljárásai),
melyeket csak magasabb fokú intézetekben tanítottak. Mindkét
csoportot magában foglalta a középkori egyetem előkészítő
fakultása (facultas artium; a mai bölcsészeti kar őse), melynek
elvégzői </span><em><span style="color: black;">magister
artium liberalium</span></em><span style="color: black;">,
azaz a „szabad művészetek tanítómestere” címet nyertek. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Ennek
a hét szabad művészetnek az alapjára épült fel mindaz, amit mi
európai műveltségnek, tudománynak ismerünk. Ezek alapján
vizsgáljuk, értjük, s ítéljük meg a minket körülvevő
valóságot. Bármit is teszünk, vagy gondolunk, az valahol
kapcsolatban van ezzel a több évezredes iskolával. Mi is
mondhatjuk Bernard de Chartresszel, a XII. századi
szerzetes-tudóssal: </span><span style="color: black;"><i>„</i></span><span style="color: black;"><i>Mi
magunk törpék vagyunk, de óriások vállán állunk, ezért
messzebb nézhetünk, és többet láthatunk, mint az elődeink.</i></span><span style="color: black;"><i>”</i></span><span style="color: black;">
Ez az évezredes felismerés, is jól mutatja, mire képes az emberi
elme, ha tanul az elődöktől, s maga is hozzáépíti a saját
részét. Így fejlődik a civilizáció fokról fokra, egyre nagyobb
ütemben. S ahol most állunk, talán az emberi tudomány jelenlegi
csúcsánál: sok mindent tudva, sok mindent látva,
megállapíthatjuk, hogy rengeteg mindent tudunk a bennünket
körülvevő világról. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy még rengeteg
felfedezni való vár arra, aki ki akarja fürkészni a Teremtés
összes titkát. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Pál apostol szavai
is a maga korában, egy igen fejlett világban szólaltak meg. A
görög-római bölcselet nagyságát nem érdemes tagadni, hiszen
láthattuk az imént, mi is az ő alapjaikon állunk. Sőt, mindez
visszafelé is igaz. Amit Pál apostol mond, az ma is aktuális, sőt
elevenbe vág. Kemény szavak, amelyek meg sem kísérelnek
tekintettel lenni a különféle érzékenységekre. De ez így van
rendjén, Isten igéjének a tekintélyt nem a politikailag korrekt
megfogalmazás, hanem maga az Úr adja meg. S legyen bármilyen
kemény üzenet is, az az Isten szava, amely számunkra is üzen,
figyelmeztet.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> „Ment-e
a könyvek által a világ elébb?” – ismerjük Vörösmarty
Mihály Gondolatok a könyvtárban című versének első sorát. S
valóban, a sok tudomány mintha nem érne célt, és nem jutottunk
volna közelebb az igazság megismeréséhez. Sőt, mintha egyre
távolabbra kerülnénk tőle. S valóban, mintha </span><span style="color: black;"><b>feltartóztatnánk
az igazságot</b></span><span style="color: black;">,
ahogyan Pál mondja. Mert van ami ny</span><span style="color: black;">i</span><span style="color: black;">lvánvaló,
s mégsem tanulunk belőle.</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> A
Szentírás, főleg az Ószövetség Istenről, mint a minden hatalom
és dicsőség Uráról tanúskodik. Aki mindent megtehet, és meg is
tesz, ha azt Ő úgy látja jónak. Nem hiába mondja az apostol:
</span><span style="color: black;"><i>„Félelmetes
dolog az élő Isten kezébe esni.” </i></span><span style="color: black;">(Zsid
10, 31) Az Úrral való találkozás, az Ő dicsőségével való
szembesülés végzetes. Hiszen a Tökéletes találkozik a
tökéletlennel, s az utóbbi össze roppanna a találkozástól. Itt
nem pusztán egy nagyobb erő hatásáról, hanem a Szent és a
közönséges, a Teremtő, és a teremtmény különbségéről van
szó. Mózes, fent a Hóreben, ahol a Törvényt kapta, így kérte
az Urat: </span><span style="color: black;"><i>„Mutasd
meg nekem dicsőségedet!”</i></span><span style="color: black;">
(2Móz 33, 18) Az Úr pedig így felelt: </span><span style="color: black;"><i>„Elvonultatom
előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét.
Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
Orcámat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy,
hogy életben maradjon. Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És
amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és
kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és
megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.”</i></span><span style="color: black;">
(2Móz 33, 19-23) A bűnbeesés óta az ember a haragvó, dicső
Istent látja. Mert érzi, nyomasztja a hatalma, és mégsem dicsőíti
az ember. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Vizsgáljuk
a világot, amióta csak ember van a földön. S </span><span style="color: black;"><b>mégsem
dicsőítjük az Istent! </b></span><span style="color: black;">
Nézzük a földet, a vizet, az eget, s mégsem jutunk az igazság
nyomára. Legfeljebb a saját igazunkat keressük, s véljük
felfedezni. Pedig „</span><span style="color: black;"><i>az
ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva
alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható</i></span><span style="color: black;">”.
S valójában hiábavalóságokra jutunk, ha nem az Isten dicsőségét
kutatjuk. Hányan vonták kétségbe már a teremtettséget? Hányan
keresték már a saját, vagy a fajtánk dicsőségét, a valódi
dicsőség helyet? Hajszolja az ember a maga dicsőségét, s mennyi
mindent képes érte megtenni. Pedig ezek a babérkoszorúk nem
hervadhatatlanok, sőt az utánuk vágyódókra is csak veszedelmet
hozhatnak, méghozzá az Úr haragját.</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Nem
ma kezdődött, mert már Ézsaiás által is így szólt az Úr:
</span><span style="color: black;"><i>„vége
lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos
marad.”</i></span><span style="color: black;">
(Ézs 29, 14b) De fontos azt is tudni, hogy </span><span style="color: black;"><i>„az
Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és
az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.”</i></span><span style="color: black;">
(1Kor 1, 25) </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Így
lett valójában tragédiává az emberi kutatás: „</span><span style="color: black;"><i>megismerték
Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem
hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük
elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok
bolonddá lettek.</i></span><span style="color: black;">”
</span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Olyan szomorú
nézni a TV-ben, vagy olvasni valahol a mai, kvázi felvilágosult
tudósok, kutatók egyes véleményeit, persze tisztelet a
kivételnek. Sokan nem tudnak mit kezdeni Isten létével, ezért
mindenfélét kitalálnak, hogy valahogyan ki tudják zárni az Urat
az elméleteikből, s ha lehet az életükből is. De miért is?
Szerintem ők is pontosan tudják, hogy egy olyan hatalommal állnak
szemben, aki előtt nincs lehetőség talpon maradni. S a Kísértő
azzal vakítja el őket, hogyha nem beszélnek róla, vagy ha
tagadják, az olyan, mintha nem is volna. Így lehet kifordítani a
világot, amihez legjobban ért a Sátán, aki semmit nem tud
teremteni, de ami van, azt viszont kiválóan össze tudja
gubancolni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Így
történt, hogy az ember a </span><span style="color: black;"><b>Teremtő
helyett a teremtményt</b></span><span style="color: black;">
kezdte imádni. „A</span><span style="color: black;"><i>
halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak,
négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta
őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy
meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal
cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a
Teremtő helyett.</i></span><span style="color: black;">”
Ahogyan a pusztában a nép egy aranyborjú után tudott sóvárogni,
úgy vagyunk mi is. Könnyű elkápráztatni bennünket mindenféle
varázslatos elméletekkel, sőt konkrét bizonyítékokkal is: Íme
az Isten! De ott van a felkiáltó jel: minden, ami itt körül vesz
bennünket, még ha tízmilliárd fényévnyire is van, az is csak a
teremtett világ része, az is csak alkotás, s nem az alkotó! Így
ezek üdvösséget nem, hanem csakis kárt, pusztulást, és halált
hozhatnak, ahogyan Pál apostol is mondta. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><b><br /></b></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> </span><span style="color: black;"><b>Ám
Isten dicsősége megjelent</b></span><span style="color: black;">
egy egészen más formában. Közénk jött, halandó emberré, akit
meg lehetett, s meg lehet ma is ismerni. </span><span style="color: black;"><i>„Ő
a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény
közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a
láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár
fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve
teremtetett.”</i></span><span style="color: black;">
(Kol 1, 15-16) Ő az igazság! Őbenne ismerhető meg az Úr igazi
arca! Őnélküle valóban csak haragvó, hatalmas Isten látszik! De
Krisztusban megmutatta, hogy Ő nem elveszejteni, hanem megmenteni
akarja az embert. Az Ő dicsősége, szentsége kiáradt általa
mireánk is, hogy mi is szentek legyünk, ahogyan Ő is az! Ismerjük
fel Őt, a Krisztust!</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Szeretett
Testvérek! Ez az igazi bölcsesség forrása! Jó a világot megismerni, sőt kötelességünk ez, s minél jobban vigyázni is
rá. De lényeget ne a teremtményekben, hanem a teremtőben
keressük! S Ő megismerhető, megtapasztalható, hiszen köztünk
élt, velünk van, és velünk is marad a világ végezetéig! </span><span style="color: black;"><i>„Én
vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és
aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” </i></span><span style="color: black;">(Jel
1, 8) Az Ő bölcsessége, és ismerete növekedjen bennünk, hogy
megláthassuk Isten országának örök dicsőségét!</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/antik_es_reneszansz_esztetikatortenet/artes.jpg" height="320" width="243" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">Septem artes liberales</i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"> –<i> a hét szabad művészet</i></span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-34009604229605690212014-01-12T17:20:00.002+01:002014-01-12T17:20:52.422+01:00Igehirdetés - Újév első vasárnapja Mt 3, 13-17<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Akkor
eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy
keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt,
és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj,
és te jössz hozzám?” Jézus így válaszolt: „Engedj most,
mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.”
Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal
kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy
Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És
hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben
gyönyörködöm.”</i>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">(Mt 3,
13-17)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az
elmúlt napokban otthon voltam, igyekeztem sokat együtt lenni a
szeretteimmel. Az ilyen otthon töltött napok sajátossága, hogy az
ember elkezdi nézegetni az otthon maradt fiókjait, dobozait.
Ahogyan bogarásztam a cókmókjaim között megtaláltam a
keresztelésem néhány emlékét. Így találkoztam a keresztelési
kendőmmel, néhány fényképpel, sőt meg lett az a kicsiny ruha
is, amiben megkeresztelt 1986. november 30-án, a fasori templomban,
Szirmai Zoltán tisztelendő úr.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
keresztség nem csupán a család öröme, amikor összegyűl a
rokonság, hanem legalább annyira a gyülekezeté is. Ezért
keresztelünk, mi evangélikusok, de a reformátusok is, mindig a
vasárnapi istentiszteleten. Hiszen a gyülekezet ilyenkor egy új,
bár még igen fiatal taggal gyarapodik. Külsőleg valójában ennyi
történik, ha valaki mintegy az utcáról betérve látná, mi
történik. Ám nem véletlenül szentség a keresztség.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
teológián már az elején belenevelik a hallgatókba, hogy mi az a
három dolog, aminek teljesülnie kell, hogy egy bizonyos rítust,
szokást, gyakorlatot szentségnek nevezzünk: 1) látható jele van;
2) Jézus rendelte el; 3) az üdvösség ígérete kapcsolódik
hozzá. Így dönti el az egyház már két évezrede, hogy mi
szentség és mi nem az. Így van a protestánsoknál két szentség:
a keresztség, és az úrvacsora.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Most,
Vízkereszt ünnepéhez igen közel, az evangélium imént hallott
soraiban megtalálhatjuk mindhárom kritériumot, így keressük a
választ Keresztelő János kérdésére, „<i>Nekem volna szükségem
arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?</i>” Miért is
fontos a keresztség? Miért is fontos, hogy Jézus is
megkeresztelkedett? Vízkeresztkor ennek a tényét ünnepeljük.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Tehát,
a keresztség-nek/-t/-hez:</span></div>
<b><ol>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Látható
jele van</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Jézus
rendelte el</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Üdvösség
ígérete kapcsolódik hozzá</span></b></li>
</ol>
</b><div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
keresztségnek <b>látható jele van</b>, méghozzá a víz.
Keresztelő János, ahogyan a Szentírás beszámol róla, aki
prófétánál is nagyobb, aki az Úr ösvényét készítí, aki a
kiáltónak a hangja a pusztában, Zakariás pap, és Erzsébet (Szűz
Mária unokatestvére) gyermeke a pusztában élt, puritán módon,
és a Jordán folyóba merítette mindazokat, akik meg szerettek
volna térni az Úrhoz. János figyelmeztette a népet, hogy közeleg
a Messiás, aki elé nem lehet csak úgy járulni, hanem bizony meg
kell szabadulni mindattól, ami nem kedves az Istennek. Külső
szemlélőnek, a mai utcáról beleső ókori megfelelőjének,
mindez nem lehetett más, mint egyfajta kultikus fürdés, amelyet
egy fura szekta gyakorol a folyó partján. Ám mégis, Jánoshoz
tódultak az emberek, mert Isten üzenetét hirdette. Így beszélt
az őhozzá fordulókhoz, igen keményen: <i>„Viperák fajzata! Ki
figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag
elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne
gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk
Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is
tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a
fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt,
kivágatik, és tűzre vettetik.” </i>(Mt
3, 7-10) </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Azzal,
hogy a víz alá merítette azokat, akik bűnbánatot gyakoroltak, és
ezután az Úr szerint akartak élni, szimbolikusan megfulladtak a
bűnnek, és feltámadtak megújulva, megtisztulva.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
keresztségben a víznek ma is ez a jelentése. A víz egyúttal
életet ad, megtisztít, de meg is lehet tőle fulladni, bele lehet
halni a vízbe. Az ember életét születésétől fogva mérgezi a
bűn, mert a Gonosznak a célja az, hogy meghaljunk, s bizony a
Gonosz minálunk erősebb. Elérte a célját, hogy Istentől
elszakítva éljünk, s haljunk meg. A keresztség azonban gyógymód,
ahogyan Pál apostol írja: <i>„Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki
feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé
nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s
mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is
azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az
Istennek a Krisztus Jézusban.”</i> (Róm 6, 9-11) A keresztségben
is lényegében ez történik: meghalunk a víz alatt, de a bűnnek,
nem Istennek; s feltámadunk, megtisztulva, új élet reménységével
az Istennek.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mi ugyan
csak szimbolikusan, három öntéssel keresztelünk, az Atya, Fiú,
Szentlélek nevében, de az ortodoxok háromszor teljesen alámerítik
gyermeket a vízben. Persze ez csupán külsőség, a lényeg, a
titok nem a vízben van, hanem Isten Igéjében: <i>„nem az
általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából
üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a
Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus,
a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva
reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.”</i>
(Tit 3, 5-7) Ezért fontos számunkra a gyermekek megkeresztelése,
és ezért igazi öröm mind a rokonoknak, mind az egész gyülekezet
számára</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A
keresztséget Jézus Krisztus rendelte el.</b> Bár Keresztelő János
kezdte el a bemerítést a bűnök bocsánatára, de ő ezt mondja:
<i>„Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki
utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a
saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel
titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a
gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti
olthatatlan tűzzel.”</i> (Mt 3, 11-12) Azzal, hogy Jézus
megkeresztelkedett víz által, úgy vált valósággá, hogy
Őáltala, Őérte, Őbenne a benne reménykedők a Lélek által
legyenek megkeresztelve. Amikor rászállt az Úr Lelke Jézusra úgy,
ahogyan a galamb szokott az emberre, úgy történik meg a Lélek
keresztsége, s szerez szabadulást. Ahogyan az apostol mondja: <i>„Az
Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”</i>
(2Kor 3, 17) A szabadulás útja nem a víz, és az emberi tett,
hanem Isten Lelkének mentő szeretete!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jól
mondta János: <i>„Nekem volna szükségem arra, hogy
megkeresztelj, és te jössz hozzám?”</i> (Mt 3, 14) De ennek
azért kellett így történnie, hogy megláthassa mindenki, hogy
Jézus, az Isten egyszülött fia, valóban ember, és valóban
közösséget vállal mindenkor, és mindenhol az emberrel. Neki nem
lett volna szüksége rá, de a mi számunkra létfontosságú, hogy
ne csak a víz, hanem a Lélek elevenítsen meg bennünket.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jézus
pedig feltámadása után ezt mondta tanítványainak: <i>„Nekem
adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az
Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket,
hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én
veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”</i> (Mt 28,
18-20)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Tehát a
keresztséghez az üdvösség ígérete kapcsolódik. A Szentírás
egyik legszebb mondata az isteni szózat, ami a mennyből hangzott,
amikor Jézus feljött a víz alól, s mikor rászállt a Lélek: „<i>Ez
az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.</i>” (Mt 3, 17) A
keresztség, és egyben a Vízkereszt ünnepének lényege ebben a
rövid kis mondatocskában ragadható meg. Mert a Mennyei Atya
gyönyörködik a Fiúban, mert a Fiú tökéletes, mert a Fiú
engedelmes, mert a Fiút szereti, végtelenségig.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
keresztségben a gyermeket nem csupán a választott névre, Annára,
Zsoltra kereszteljük, hanem Jézus nevére is. Ahogyan Péter
apostol vall: <i>„nincsen üdvösség senki másban, mert nem is
adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által
üdvözülhetnénk.” (</i>ApCsel 4, 12) Így leszünk mi is a
Mennyei Atya gyermekeivé! Jézus az első zsenge az üdvözültek
végtelen sorában, mert aki az Ő nevét viseli az az Isten
gyermeke, s benne is gyönyörködik az Atya! Amit az első Ádám
elrontott, azt az új Ádám, Krisztusunk helyrehozta! Az első ember
átkát összetörte, s így semmisítette meg a gonoszság örvényét!
Mert az Atya többé nem a mi kisiklásainkat nézi, hanem a
Tökéletes Fiút, aki bennünket is tökéletessé tud tenni. Mert
az Úr ezt kívánja az övéitől: <i>„Legyetek szentek, mert én
szent vagyok!” </i>(3Móz 11, 44)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! A Vízkereszt csodája ez: Krisztusért gyönyörködik
bennünk is a Mennyei Atya! Jézus köztünk, és értünk végzett
szolgálata azzal indult, hogy megkeresztelkedett, hogy általa mi is
szentekké lehessünk. Egész földi útja, halála, és feltámadása
ezt mutatja meg a mi számunkra. Jó ezt az új évet ezzel a
vízkereszti üzenettel elkezdeni, jó tudni, hogy minden botlásunk
és hibánk ellenére az Isten örömét leli bennünk, mert
szeretete nem csupán az égig ér, hanem le a földig, egészen a mi
szívünk mélyéig! Így töltse be, és őrizze meg szívünket,
lelkünket a Fiú, aki által, és akire nézve lettünk teremtve!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="247" src="http://mindennapi.hu/upload/jez.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Jézus megkeresztelése</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-62899442567792587612014-01-12T17:12:00.000+01:002014-01-12T17:12:01.120+01:00Igehirdetés - Óév este Zsid 13, 8.9.14<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Jézus
Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tetszetős idegen
tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert jó,
ha kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert
azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.</i><i>
[ … ] Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt
keressük.” </i>(Zsid 13, 8.9.14)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Szeretett Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Az Óév estéje, az esztendő végének utolsó órái legalább
annyira szólnak az elmúlt évről, mint amennyire az eljövendőről.
Ilyenkor mindenki egy kicsit elgondolkozik, mennyi minden történt
velünk, a családban, az egész világban! Számtalan esemény,
élmény amelyekre jó visszatekinteni, s bizony olyanok is,
amelyeket talán jobb elfeledni. Mi lesz velünk jövőre? Van
olyasmi, amit sejtünk, szinte bizonyos, hogy lesz jó pár dolog,
amire nem számítottunk, nem számíthatunk. Az év egyik napján
sem érezhető ennyire a feszültség a múlt és a jövő között,
mint ilyenkor az esztendő utolsó napján.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Sokszor halljuk, változó világban élünk. S amikor
hátrapillantunk, láthatjuk is magunk körül a rengeteg változást.
Az ember csak kapkodja a fejét, mire, merre figyeljen, hiszen egyik
pillanatról a másikra nagyon mássá lehet körülöttünk a világ.
Felpörgetve, vagyis inkább felhergelve élünk, idegesen telnek
napjaink, hiszen egyre ritkább az, ami az állandóság biztonságát
meg tudja adni. Érződik ez mindenütt, éppúgy otthon, mint a
munkahelyen, vagy épp a közlekedésben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Egyvalami – igazából Egyvalaki – van, azonban kétezer éve
egészen bizonyosan változatlan: <i>„Jézus
Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”</i> Ez a
tény a Szentírás egyik olyan titka, amely felett megannyiszor
átsiklunk. Pedig most, így a múlt s jövő határán még
különösebb hangsúlyt kap a mi folyton-folyvást változó,
izgő-mozgó világunkban. Ha más nem is, egyvalami örökre
megmarad, a Mennyei Atya szeretete. <i>„Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne
el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”</i> (Jn 3, 16)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Micsoda ajándék az, hogy Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra
érvényes! Nem számít az, hogy ki, mikor s hol él. Még az sem,
hogy hogyan él, hanem egyedül az, hogy hova tekint: a saját kis
boldogulására vagy az Isten fiára. Jézus Krisztus ma nekünk
ugyanazt jelenti, mint egykor a vámszedő Lévinek, a szintén
hasonló mesterséget űző alacsony Zákeusnak, Mária Magdolnának,
az etióp kincstárnoknak és még sorolhatnánk a neveket a
Szentírásból, akik élete Isten testté lett Igéje által vett
gyökeres fordulatot. A golgotai keresztfa áldozata összeköt
bennünket mindazokkal, akik Krisztusban élő szívvel éltek. S
pont ez a kapocs az, amely előre is mutat, hiszen a kereszt üzenete
az utánunk következőknek is ugyanezt fogja jelenteni.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Krisztus az a biztos alap, amelyre bátran építhetjük életünket.
Péter apostol így tett erről bizonyságot vádlói füle
hallatára, a nagytanács előtt minderről: <i>„Ez az a kő,
melyet ti, az építők megvetettetek, amely szegletkővé lett; és
nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embernek az
ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” </i>(ApCsel
4, 11-12) A Megvetett által menekülhetünk csak meg a megvetéstől.
De nem az emberek megvetésétől, hanem az isteni törvénytől,
amelyet megtartani lehetetlen, hiszen emberek vagyunk. De mivel Jézus
betöltötte, az ő neve által érhet nyugodt, biztos kikötőbe az
életünk, ahol tudhatjuk, jó helyen, védelemben, gondoskodásban
lehetünk. Mi másra, ha nem az ilyen biztonságra vágyik minden
ember! <i>„Jézus Krisztus
tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Isten kegyelmének állandósága az, amely erőt ad. Erre hívja
fel figyelmünket az Ige is: kegyelemből erősödni. Mindannyian
érezhettük már, hogy az állandó megfelelni-akarás mennyire nem
tudja elérni a célját. Igazából két végletes eset lehetséges,
s egyik sem erősíti meg az ember lelkét.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Az első esetben, a nagy igyekezetben teljesen felőrlődik a lélek:
hiába minden igyekezet, bárhogyan is törekszek, nem érzem azt,
hogy jobb lennék. Ez játszódott le Lutherben is szerzetes korában,
akinek szinte az élete ment rá arra, hogy kiengesztelje a haragvó
Istent. S hányan vannak ma is, akik kiégnek, pedig lelkiismeretesen
próbálnak megjavulni, Istennek tetsző életet élni, de csak azt
látják, hogy Isten haragszik rájuk.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
A második út sem sokkal fényesebb. Látva a kiégett,
meghasonlott embereket, már meg sem próbálja törni magát, hogy
változzon, inkább feladja az egészet, s nem törődik sem
Istennel, sem emberrel. De látni kell, hogy ez a hedonista
hozzáállás sem vezet sehova, legfeljebb a pogányságba.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ezzel
szemben a kegyelemből erősödni azt jelenti, hogy komolyan vesszük
azt, hogy Istennek van kegyelme. Igen, mi ennyire vagyunk képesek,
összeveszni Istennel, de fontos, hogy nem Ő haragszik miránk,
hanem mi duzzogunk Őellene. Ha fordítva lenne, Jézus sohasem
született volna meg. Sokszor hallani tragédiák után, hogy: ha van
Isten miért engedte, hol van az a csuda nagy szeretet?! De biztos,
hogy a személyes és világban látható tragédiák mögött Isten
áll? Nem lehet, hogy az emberi önzés, nemtörődömség, gőg,
harag okozza mindezeket? …
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Hajlamos
az ember arra, hogy megszabja mindazt, amit az Isten elvár az
embertől, látunk erre is ezer példát, úgy is szoktuk ezt hívni,
hogy „farizeusi” magatartás. De tudnunk kell, hogy Istennek
egyszerűbb az elvárása, bár sokszor nem könnyebb a mi számunkra.
Miért is? Mert le kell mondanunk a saját fejünk után való
sántikálásról, s ez bizony meghasonlást vált ki. Meg kell
tagadni az addigi életfelfogásunkat, ami nehéz. De mennyivel
többet jelenthet az a tudat, hogy Isten kegyelmében élek! Mennyire
jó volna úgy végigélni a 2014-es esztendőt, hogy elmondhassuk
személy szerint: Isten kegyelmében megerősödve élek.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ha
a kegyelemből él az ember, akkor óhatatlanul megnyílik a szeme, s
új horizontot lát meg maga előtt.<i>
„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt
keressük.”</i>
A zsidókhoz írt levél szerzője arra biztat, hogy előre
tekintsünk. Lássuk meg, merre tart az életünk, mi az a cél,
amelyet Krisztus mutat nekünk. <i>„Keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát.”</i>
(Mt 6, 33) Valódi távlatot itt találhatunk. Isten országa az, ami
felé tartunk, bár már most is megtapasztalható, annak mi is
részesei, ha úgy tetszik polgárai vagyunk. Ez az ország túlmutat
minden földi hatalmasságokon, rendszereken, emberi alkotmányokon.
S bizony ezért irigy is rá a világ, nem véletlenül tör a
keresztyénségre minden diktatúra, és elnyomó rendszer. Mert akik
Isten országában vannak, azok más szemmel néznek az emberek
hatalmára, tudván, hogy minden hatalom és dicsőség az Istené.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Isten országának keresése nem más, mint életünk adventje,
várni az eljövendőt, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá
válik kié az utolsó szó a világ ügyében. Egyedül a Mennyei
Atya tudja, meddig tart a világ folyása. Minekünk az a fontos,
hogy tudjuk azt, hogy Istennek gondja van a világra. Keressük hát
ezt!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Óév estéjén, amikor átlépünk egy új esztendőbe, ahol új
események, új lehetőségek várnak ránk, nagyon jó arra
gondolni, amivel Igénk bátorít bennünket. Van ami örök, Jézus
Krisztus áldozata, amely megmutatta azt a kegyelmet, mellyel
megerősödve tekinthetünk azt előttünk álló időkre.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Kívánom mindnyájunknak azt, hogy a következő esztendőben is
Isten szeretetében megnyugodva keressük Isten eljövendő országát!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="http://medvegyu.organic.hu/2007_0729_poloniny/01/slides/dsc_0694.jpg" height="212" width="320" /></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Határon</i></span></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-6999706196669462222013-12-25T13:00:00.000+01:002013-12-25T16:23:33.090+01:00Igehirdetés - Karácsony Jn 1, 1-13<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Kezdetben volt az Ige, és az
Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél
volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami
létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek
világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a
sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött,
akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a
világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a
világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az
Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő
jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de
a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi
nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta
arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő
nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából,
hanem Istentől születtek.”</i> (Jn 1, 1-13)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett Testvérek!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Kisgyermekként szerettem rajzolni,
ugyan embereket nem, de mindenféle autót, repülőt, hajót, s
efféle dolgokat egész ügyesen tudtam papíron megőrizni. Külön
élmény volt a számomra, amikor nem csak oldalról tudtam
megrajzolni a kívánt tárgyat, hanem képes voltam azt térben is
látni, és aszerint megalkotni. Egészen másképp fest minden, ha
kiemelkedik a környezetéből, nem csupán elterülve fekszik.
Ilyenkor lehetőség van szinte körbejárni, szinte az ember mögé
lát a képnek, elképzelni, milyen is lenne, ha az valóban egy
szempillantás alatt itt teremne előtte. Erre képes egy másik
perspektíva, azaz nézőpont. A történészek szava-járása az,
hogy egy forrás nem forrás: egy esemény, vagy személy annál
hitelesebb, minél több egymástól független forrás megemlékezik
róla, mintegy más nézőpontból láttatva azt. Számunkra is így
van, ha valamit meg szeretnénk vizsgálni, azt nem csak szemből
tesszük, hanem megnézzük az oldalait, egyiket a másik után, ha
van rá lehetőség megnézzük felülről is, sőt megesik – ha
tudunk –, hogy akár alá is belesünk. Tesszük mindezt azért,
hogy minél teljesebb képet alkothassunk több nézőpont
segítségével.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> János apostol sem tesz mást, mint
Jézus életét egy másik nézőpontból tárja gyülekezet elé.
János másik utat választott, mint Máté, Márk, és Lukács, akik
egy húron pendülnek, ezért is hívják őket „szinoptikusoknak”,
azaz együtt látóknak. Mindhárom evangéliumi leírás a földre
jött ember Jézust állítják elénk, emberi szempontból, emberi
szemszögből, mondhatni „földhözragadtan” szemlélik, s
tesznek bizonyságot Isten Fiának közöttünk végzett
szolgálatáról. János azonban egészen más megvilágításba
helyezi az evangéliumot. Ő ugyanis felülről szemlél, és az
isten Jézus szempontjából indul ki. Sokkal magasröptűbb,
elvontabb, de egyúttal mélyebb módon beszéli el, hogy kicsoda a
Krisztus.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jól látszik mindez, az imént
felolvasott jánosi szakaszból is, amely egy híres szakasz, az ún.
Prológus, azaz előszó. Ez János apostol karácsonyi története!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Reményik Sándor, evangélikus
költőnk így írja le mindezt János evangéliuma című versében:
</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,<br />És
összedugják tündöklő fejük<br />Bölcső körül, mint a
háromkirályok,<br />Rájok a Gyermek glóriája süt.<br />A gyermeké,
ki rejtelmesen bár<br />S természetfölöttire fogantatott:<br />De
fogantatott mégis, született<br />S emberi lényként,
tehetetlenül,<br />Babusgatásra várón ott piheg.<br />A gyermek, a nő
örök anya-álma,<br />Szív-alatti sötétből kicsírázott</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Rongyba, pólyába s egy
istálló-lámpa<br />Sugárkörébe. Bús állati pára<br />Lebeg
körötte: a föld gőz-köre.<br />A dicsfény e bús köddel
küszködik.<br />Angyal-ének, csillagfény, pásztorok<br />S induló
végtelen karácsonyok,<br />Vad világban végtelen örömök<br />Lobognak,
zengnek -- mégis köd a köd.<br />S mindez olyan nyomorún emberi<br />S
még az angyalok Jóakarata,<br />Még az is emberi és mostoha.</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">De János messze áll és egyedül.<br />Nem tud
gyermekről és nem tud anyáról,<br />Nem születésről, nem
fogantatásról,<br />Csillag, csecsemő, angyalok kara,<br />Jászol,
jászol-szag, - József, Mária,<br />Rongy és pólya, királyok,
pásztorok,<br />Induló végtelen karácsonyok:<br />Nem érdeklik -
vagy mint rostán a szem<br />Kihull az ő külön történetéből,<br />Kihull
mindez, és mindez idegen,<br />Apró, földízű, emberi
dolog.<br />Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">János, evangelista, negyedik<br />Külön áll,
világvégén valahol,<br />Vagy világ-kezdetén, vad
szikla-völgyben<br />S a fénytelen őrvény fölé hajol.<br />És
megfeszül a lénye, mint az íj,<br />Feszül némán a mélységek
fölé,<br />Míg lényéből a szikla-szó kipattan<br />S körülrobajlik
a zord katlanokban<br />Visszhangosan, eget-földet-verőn,<br />Hogy
megrendül a Mindenség szíve:</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kezdetben vala az ige.<br />S az Ige testté lőn.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> János számára ez a karácsony
lényege, hogy az <i>„Ige testté lett”</i>! Jól tudjuk
nyelvtanórákról, hogy mi az ige: olyan szó, amely cselekvést,
történést, létezést, állapotot fejez ki. Isten Igéje pedig
pontosan ez, hiszen Jézusban mindezek testet öltöttek. Isten
szava, amely a világot alkotta, hiszen minden, ami létrejött az az
Ő szavára lett, született meg ebben a világban, a mi számunkra,
a mi megmentésünkre. Ahogyan Pál apostol írja a Kolossé
levélben: <i>„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött
minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen
és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok,
akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden
általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és
minden őbenne áll fenn.”</i> (Kol 1, 15-17) Így ez az Ige a
világosságtól kezdve minden, ami körül vesz bennünket, sőt, mi
magunk is így a részei vagyunk, hiszen ugyanez az Ige teremtett
minket is. Az Élet teljessége van Isten Igéjébe, amely az igazi
világosság (amelyről tegnap este szólt az igehirdetés). Ez az
Ige jött le közénk, saját világába.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Máté és Lukács írja, hogy
József és Mária számára nem volt hely Betlehemben, hogy
biztonságban világra jöhessen az Isten Fia, ezért kellett egy
istállóban megszületnie Jézusnak. S ez lényegében így is
maradt Jézus egész földi életében. János ezért írja: „<i>A
világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte
meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.</i>”
Isten Igéjét kezdetektől fogva az elutasítás kíséri. Nem csak
akkor, kétezer évvel ezelőtt, hanem azóta is minden nemzedék
elutasítja, eltussolja, vagy legalábbis igyekszik kifordítani
Isten emberré lételének tényét. Nem hiába lett karácsonyból,
fenyő ünnep, tél ünnep, és hasonló erőltetett ünnepfélék.
Manapság is lehet hallani mindenfélét a karácsony lényegéről.
Az egyik reklám szerint például a karácsony az otthonról szól...
Az általánosabb vélekedés szerint ez a szeretet ünnepe, ez a
felfogás egy fokkal közelebb áll az igazsághoz.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De ez a szeretet nem csupán a mi,
gyarló, emberi szeretetünk, hanem annak a szeretetnek az ünnepe,
amellyel szereti a Mennyei Atya az Ő gyermekeit. Olyannyira, hogy
emberré született, a legkiszolgáltatottabb formába, kicsiny
csecsemővé. S olyan életutat járt be, amely során minden szeretet nélküliséget elszenvedő ember sorsát vállalta, egészen a
halálos bűnösökig. Azért gyúlt az Ő világossága számunkra,
hogy amit mi sötétnek ismerünk, az világossá legyen. Így lesz a
kérlelhetetlen Isten szerető Apává, a mi Atyánkká is. Ezt a
tényt nem tudja a világ elfogadni, mert a gonoszságnak nem célja,
hogy világosság legyen, de Istennek hála, nem a Kísértőé az
utolsó szó. Mert ez a szeretet, az agapé, a teljességet adja, s
teljességgel adja magát.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mert akik minden kísértés
ellenére be tudják fogadni a betlehemi gyermeket, azok magát az
Élő Igét helyezik a szívükbe. Ahová Jézus belép, ott
helyreáll, ami összedőlt; összeforr, ami eltörött; begyógyul,
ami sebes. Hiszen az az Ige, amely alkotta a világot, hogy ne tudná
mindezt bennünk is, rajtunk is elvégezni. Ezért írja János
apostol: „<i>Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra,
hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő
nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából,
hanem Istentől születtek.</i>” Nem a mi szorgoskodásunk,
kedvességünk, szeretetünk tesz képessé arra, hogy Isten
gyermekei lehessünk, hanem egyedül azon valaki által, aki egy
istállóban született két évezrede. Ha ő nem jön közénk ilyen
formában, nem lenne számunkra más, mint a sötét éjszaka,
fényesség nélkül. De az Úr kegyelme a karácsony csodája:
<i>„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”</i> (Ef 2, 8) – írja Pál
apostol.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett Testvérek! Komoly
ajándékot kaptunk azzal, hogy az Ige testté lett. Ezért
emlékezünk Rá évről-évre. Ez az ajándék nem csak János
apostol számára helyezte új megvilágításba a világot, hanem a
mi számunkra is. Jézus Urunk által mi is másképp lehetünk a
minket körülvevő világgal. Hiszen felülről, Isten szemével
láthatjuk azt. És az Ő szeme szeretettel tekint le most is ránk!
Ennek az isteni szeretetnek a fénye ragyogja be a mi hálás
ünnepünket, karácsonyunkat! Ne engedjük kihunyni a karácsonyi
fényeket, hadd világítsanak számunkra és általunk sokak számára
is, legalább a következő karácsonyig! Így kívánok minden
kedves Testvérnek a mi </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Urunk áldásában gazdag, békés
karácsonyt!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<img height="258" src="http://biblefocus.net/files/w_Logos.jpg" width="320" /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Logos - Ige (görögül)</i></span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-63622311485380473092013-12-24T19:00:00.000+01:002013-12-24T19:00:03.634+01:00Igehirdetés - Szenteste Mal 3, 20a<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>De
fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek,
és sugarai gyógyulást hoznak.” </i>(Mal 3,20a)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Olyan
szép ilyenkor, karácsony környékén sétálgatni az estében. Sok
ház falán, ablakán van fényfüzér, sőt az utcák némelyike is
kap ilyenkor díszkivilágítást. Sok kicsiny fény pislákol,
akármerre is néz az ember. Sok kicsiny sugár töri meg az éjszaka
sötétjét, amely ilyenkor télvíz idején olyan nyomasztóan borul
mindannyiunkra. Ösztönösen igyekszünk a világosság felé,
hiszen, ahol fény van, ott lehet csak igazi élet.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De
mennyi helyen van sötét. Ahol hiába minden mécses, lámpa, mégis
a sötétség az úr, mintha valami állandóan elnyelni akarná a
világosságot. A komor félhomály borul sokakra, ami szürkévé és
feketévé változtat mindent. Annyi minden tud közénk és a fény
közé állni, felsorolni is nehéz volna. Gond, bánat, gyengeség,
fáradtság, fájdalom, jó volna ha tűnne.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az első
karácsony estéjén, két évezrede azonban valami történt. Egy
távoli provinciában, egy kicsiny poros városka, egyik istállónak
használt barlangjába apró fény gyúlt. Valami egészen kis
jelentéktelen, egészen nyomorult helyen. De fény támadt. Sokaknak
egy átlagos este volt az csupán, olyan mint a többi, de mégis
néhány ember számára igazi világosság lett az éjszaka. Kiknek
is? Pásztoroknak és távoli vidékekről érkező bölcseknek. Mind
olyanok voltak, akik ott és akkor nem számítottak, hiszen a
pásztorok kirekesztettségben éltek, a bölcsek pedig messzi
vidékről jöttek. Mégis a Fény azok számára jelent meg, akik a
legtávolabb voltak minden más fénytől.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az Úr
nem tett mást, mint egy apró mécset gyújtott, amely azonban
teljesen más, mint bármely másik. Mert az Ő fénye valóban el
tudja űzni a sötétséget, mert az Ő fénye valóban világosság,
mert az Ő fénye valóban gyógyít. Mert az Isten Igéje pontosan
ezt teszi: <b>világosságot gyújt, megment, meggyógyít</b>. És
ez az Ige lett testé, azon a régi éjszakán.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Isten
Igéje világosság</b>, hiszen az első szava is ez volt az Úrnak:
„Legyen világosság!” (1Móz 1, 3) A kezdet-kezdetén
felragyogott a világosság, amely az Isten világossága. Amely
elűzi a sötétséget, rendet teremt, láthatóvá teszi a világot.
Ez az Ige, lett testé, és ezt mondta: <i>„Én vagyok a világ
világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé
lesz az élet világossága.”</i> (Jn 8, 12) Ez fény űzi el a
sötétet. Mert oszlatja a homályt, tünteti az árnyakat,
bevilágítja az addig láthatatlant. Átragyog életen, s halálon.
Egészen más megvilágításba helyez mindent! Többé nem a
sötétségé, a kiszolgáltatottságé, az ármányé az utolsó
szó, mert az Ő fénye felfedi mindezt. Jézus szavára
szertefoszlik a Gonosz munkája.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Isten
Igéje megment.</b> Ahogyan eloszlatja a sötétet, ahol bármi
könnyen ránk törhet, úgy lesz világossá az akarata: <i>„Nem
kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös
megtérjen útjáról, és éljen.”</i> (Ez 33, 11) S erre az Úr
az életével esküdött meg. Ezért jött igazsága a földre, hogy
élete árán életet adjon nekünk, akik vágyódunk az Ő
világosságába. Isten Igéje ezért lett testé, hogy megmentsen
ilyen önfeláldozó módon, mert szereti az embert. Jézus már
születésekor olyanok számára lett fontos, akik kint rekedtek a
sötétben, a pusztaságban, a messziségben. <i>„Mert az Emberfia
azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.”</i> (Mt 18, 11)
Hiszen mindnyájan elveszettek vagyunk, nem leljük a fényt, valahol
messze, távol vagyunk a fénytől, de az Ő szava fényességre
vezet, ahol oltalom vár ránk.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Isten
Igéje meg is gyógyít.</b> A világosságban látszik csak igazán,
hogy miért kell bennünket megmenteni, mert rengeteg seb van
rajtunk, amiket be kell gyógyítani, különben a vesztünket
okozzák. Ezért gyógyít a világosság. Mert erre van talán a
legnagyobb szükségünk. <i>„Közel van az ÚR a megtört
szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”</i> (Zsolt 34,
19) Az adventi váradalmunk beteljesülése ez, közel van, már itt
van aki bekötözi a sebeinket. Orvos kell nekünk, aki tisztában az
igazsággal: halálos a betegségünk! De van gyógymód, ha úgy
tetszik fény terápia, az Isten szeretetének fénye, amely
beragyogta egykor a betlehemi éjszakát, s azóta is tündököl,
hogy világosságával gyógyítson. Mert a Messiás nem pusztán egy
hős, aki megment, hanem hűséges gyógyító is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Isten
igazsága így gyújtott világosságot! Mert az Ő igazsága nem
vádló, hanem szerető, megmentő, gyógyító. Ez az, amiért van
okunk ünnepre, amiért hálát adhatunk az Úrnak! <i>„Mert úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” </i>(Jn
3, 16) Az örök élet fénye ragyog fel számunkra Szenteste, hogy a
mi szívünk világosságba jusson.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Puszta
Sándor Örökké karácsony című versében így ír a karácsony
lényegéről:</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Amikor elhallgat az angyalok éneke,</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Amikor az
égről eltűnik a csillag,<br />Amikor a pásztorok nyájukhoz
visszatérnek,<br />Amikor a királyok hazamennek,<br />Megkezdődik a
karácsony:<br />Megtalálni az elveszettet,<br />Begyógyítani a
sebeket,<br />Etetni éhezőket,<br />Kiszabadítani a rabokat,<br />Békét
vinni a testvérek közé<br />És ujjongó dalt fakasztani a szívben.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Isten testé lett Igéje ezért
gyúlt fel. Ez a fény ragyogja be most a mi szívünket lelkünket!
Vigyük haza az Ő fényét, ragyogja be ne csak ezt a pár előttünk
álló napot, hanem legyen gyógyító fényforrássá egész
életünkben! Így őrizzen meg bennünket a betlehemi gyermekben
közénk jött Szeretet!</span></div>
<div class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="240" src="http://finkorswim.com/wp-content/uploads/2012/10/YellowLight_1372223.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Gyógyító világosság</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-53367983026100705222013-12-22T13:14:00.001+01:002013-12-22T13:14:19.746+01:00Igehirdetés - Advent IV. vasárnap Ézs 46, 8-13<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Emlékezzetek
csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!
Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs
más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a
jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom:
Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. Elhívok
napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze
földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris
megteszem. Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az
igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom
nem késik.”</i> (Ézs 46, 8-13a)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> „Megismersz?”
– kérdezi tőlem egy első látásra idegen illető. Hát mi
tagadás, nem tudom, hova tenni. Kínos ilyenkor a csend. Hiszen az
egyik fél meg van győződve, hogy a másik pontosan tudja, kivel is
áll szemben, míg a másik ennek a pontosan az ellenkezőjében
biztos. Az ilyen helyzeteket nem könnyíti meg, ha valakinek olyan
névmemóriája van, mint nekem. Ahogyan azonban egymást nézi a két
szempár, valahol leghátul elindul egy érzés: „Várjunk csak!”
Elkezdenek előúszni kicsiny emlékfoszlányok: „Hol is?” Majd
egy kicsit több is: „Mikor is?” S egyszerre csak összeáll a
kép: „Hát persze! Ez az! Ő az, akivel egyszer egy nagyon jót
beszélgettem, évekkel ezelőtt! … csak tudnám, hogy hívják...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Nem
egyedi eset, mindannyiunkkal megtörténik ilyesmi. Az ilyen
találkozások a maguk módján örömöt adnak az életnek, hiszen
telis-tele van nem várt fordulatokkal: „Pont ő, pont most, pont
itt?” Lehet, és van is ok örömre, mert ez azt is mutatja, hogy a
másik fél számára fontosak vagyunk, számon tartja azt, hogy
valamikor, valahol létrejött egy kapcsolat, amely lehet, hogy
megszakadt, de a most van lehetőség ismét felvenni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> S
bármily' hihetetlen az Advent is pontosan ilyen, s különösen is
az utolsó adventi vasárnap, mely az Öröm vasárnapja is. A hét
igéje is ezt tükrözi: <i>„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét
mondom: örüljetek. […] Az Úr közel!”</i> (Fil 4, 4.5)
Olyasvalaki érkezésére készülünk, akit meglehet, régen nem
láttunk, talán el is feledkeztünk róla, de közeledik a perc,
amikor egyszerre előttünk áll, s megkérdezi: „Megismersz?” S
mi csak állunk zavartan. Ő változatlan, mi viszont változunk.
Benne ismerhető meg az Úr szabadítása.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Soeren
Kierkegaardnak van egy idevágó gondolata, miszerint <i>„az életet
csak visszafelé lehet megérteni, de csak előrefelé lehet élni”</i>.
Ézsaiás próféta szavain keresztül az Úr is egy ilyen
visszatekintésre, de annál sokkal többre hívta népét, s hív
most bennünket is.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
babiloni fogságba hűtlensége miatt került a nép. Mert elhagyták
az Urat, mindenféle bálványokat, istenpótlékokat kezdtek el
követni, melyek eltompították a szívüket, és hamis
biztonságérzetet nyújtottak a számukra. Hatalmas és fájdalmas
kijózanodás volt, amikor a hiedelmek légvára visszaomlott rájuk.
Sokak áldozatul estek Jeruzsálem ostromának, a túlélőket, pedig
elhurcolták Babilóniába. Ott, talajt vesztve, gyökértelenül,
kiszolgáltatottságukban szólt hozzájuk az Úr. Ezért mondja a
nép pirulására: Megismertek? „<i>Emlékezzetek az ősrégi
dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs
hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még
meg nem történteket.</i>”
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Három
tanúságot emelek ki ebből a néhány versből:</span></div>
<b><ol>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mert
amit az Úr mond, az mind megvalósul</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mert
amit az Úr ígér, azt meg is teszi</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mert
az Úrnak van terve a elkövetkezőkre, amely maradandó</span></b></li>
</ol>
</b><div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mert
amit az Úr mond, az mind megvalósul.</b> Emlékezésre hívja az
Isten az Ő népét. „Gondoljatok vissza régi időkre! Megmondtam
nektek előre: <i>„Ha az én rendelkezéseim szerint élsz,
törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és
azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet”</i> (1Kir
6, 12) Hányszor szabadítottalak meg, amikor hozzám menekültél!
Hányszor segítettelek győzelemre! Hányszor óvtalak, vigyáztalak,
én népem! S mégis elfordultatok, szembeszálltok velem,
megígértem, hogy leveszem rólatok a kezem; megéreztétek milyen
nélkülem. Hányszor, hányszor, hányszor...” S úgy is lett. Ha
végig futunk a Szentíráson lépten-nyomon az elveszettségből
megtaláltatással találkozunk.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De
mindez nem csak Izrael népére igaz, hanem mireánk is! A magunk
helyén, a magunk életében mi is ugyanezeket a pályákat futjuk
be. Akár a mágnesek játéka. Egyszer odasimulunk, de máskor
eltaszítjuk magunktól Istent. Mindegy is a dolog előjele, pozitív
vagy negatív, hiszen örömben és bánatban is lehetséges az
odafordulás éppúgy, mint a taszítás.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Bennünket
is kérdez az Úr: „Megismersz? Én vagyok, aki formáltalak, aki
felruházott, aki óvott, védett. Egyszer, másszor elfutottál. Azt
hitted nem látlak, valójában te nem láttál. S most mégis
egymásra leltünk. Elfogadod, hogy én vagyok az Úr, aki véghez is
viszi a tervét?” Advent erre nagyon jó idő, hogy megtaláljuk
életünkben ezeket a pontokat, bizonnyal vannak, amikor összeértünk
Istennel, megtapasztaltuk az ő erejét, szeretetét, nagyságát.
Láthattuk, átérezhettük, hogy amit mond, az a VALÓSÁG.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mert
amit az Úr ígér, azt meg is teszi!</b> Nem csak beszél, buzdít,
bujtogat, hanem Ő maga lép oda, s közbe, ha a helyzet úgy
kívánja. Ezékiás király idejében, néhány évtizeddel a
fogságba vitel előtt, Jeruzsálem népe megtapasztalhatta ezt. A
babilóniai sereg körülzárta az egész várost, nem volt
lehetőségük kitörni, s mégis az Úr megígérte a szabadulást,
angyalát küldte az ostromló seregre éjszaka, és valamilyen
titokzatos kórban az ellenség jó része ott veszett, a maradék
pedig reggelre elmenekült. Ez persze csak egy epizód. Sok történet
szól arról, hogy az Úr megígéri és meg is cselekszi a
szabadítást.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
számunkra fontos kérdés az, hogy el tudjuk-e fogadni a segítő
kezet? Megértjük-e, hogy az Úr nem parancsolgatni akar nekünk,
hanem helyreállítani. Úgy is mondhatnám, felszabadítani a rossz
berögződésekből.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Dániel
könyvében olvasunk Sadrak, Misak, és Abednegó történetéről,
akiket a babiloni király tüzes kemencébe akart vetni, mert nem
voltak hajlandóak leborulni a bálvány szobor előtt. De ők így
válaszoltak: <i>„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki
tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud
szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd
meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem
hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”</i>
(Dán 3, 17-18) Megdöbbentő a válasz egy rövidke része: „de ha
nem is tenné”. Valahol ez az Úr szabadításának komolyan
vétele. Ahogyan Pál apostol mondja. <i>„akik Istent szeretik,
azoknak minden javukra szolgál.”</i> (Róm 8, 28)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mert
az Úrnak van terve az elkövetkezőkre, ami maradandó.</b> „<i>Alig
szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. Hallgassatok
rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól!</i>” –
így szól az Úr. A fogságban élő nép számára Isten egy olyan
szabadítót küldött, e prófécia elhangzását követően néhány
évtizeddel, amilyenre nem is gondoltak: egy másik nagy, és erős
birodalom uralkodójára, Cirus perzsa királyra. A perzsa birodalom
legyőzte a babilonit, átvette annak a helyét, és különös
módon, ez az újabb birodalom teljesen másképp viszonyult a
leigázottakhoz, mint a régi. A perzsák nem kiszakítani és
beolvasztani, hanem helyükön hagyva, visszaengedve régi
életmódjukba akarták a népeket. Persze nem valamiféle ókori
humanizmusból, hanem egy másfajta politikai megfontolástól
vezérelve. Az Úr egy ilyen különös módon juttatta levegőhöz
népét, szabadította ki szorult helyzetéből.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mi egy
sokkal nagyszerűbb Szabadítót várunk vissza, akiben az Úr terve
öltött testet. Ez a Szabadítás egyszer történt meg, de akkor
mindenkiért. Eljövetelének célja, és értelme volt az, hogy
számunkra botrányosan, felfoghatatlan módon, de mégis megváltást,
és ezzel gyógyulást szerezzen, hiszen így szabadított meg minket
minden halál hatalmától. Ez egy olyan pont a világ életében,
amitől kezdve másként tekinthetünk a múltra, jelenre, de a
jövőre is. Más értelmet kap minden, ha Krisztus keresztjén
keresztül szemléljük a világot. Mert azért jött, hogy minden,
amivel mi Őt oda juttattuk, az egyszerre el legyen hordozva,
megsemmisüljön a gonoszság saját csapdájában. Mert az Úrnak
van hatalma még a gonoszság felett. Méltán mondja tehát a
Zsidókhoz írt levél szerzője: <i>„Jézus Krisztus tegnap, ma és
mindörökké ugyanaz.”</i> (Zsid 13, 8) Ugyanaz mindenki számára:
ugyanaz a gyógyír mindannyiunk ugyanazon bajára, egyszer s
mindenkorra.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Az idei adventünk utolsó hetébe érkeztünk.
Megismerhettük mi van bennünk, s ki kíván oda belépni. Az Ő
érkezésére készüljünk lélekben, hogy ha belép, s megkérdezi:
„Megismersz?” tudjuk azt mondani, amit Tamás, a hitetlen
tanítvány mondott: <i>„Én Uram, és én Istenem!”</i> (Jn 20,
28) Legyen a mi számunkra is az egymásra lelés, az Úrral való
találkozás alkalma, a beteljesült karácsonyi várakozás. Így
őrizzen meg Bennünket a Mindenható Isten!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="240" src="http://i94.photobucket.com/albums/l103/SmexyGurl_nSuffuring/WALESweek12004.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Találkozni...</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-64410289188053623712013-12-15T14:54:00.001+01:002013-12-15T20:05:25.803+01:00Igehirdetés - Advent III. vasárnap Ézs, 51, 1-6<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Hallgassatok rám, akik
igazságra törekedtek, és az URat keresitek! Tekintsetek a
kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből
kiásattatok! Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki
szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de
megáldottam és megszaporítottam. Bizony, megvigasztalja Siont az
ÚR, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát,
mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. - Boldog
örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének.
Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert
tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává
teszem hamarosan. Közel van igazságom, jön már szabadításom, és
karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az
én karomra várnak. Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a
földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld
szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a
legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom
nem rendül meg.”</i> (Ézs 51, 1-6)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />Szeretett Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Kis gyermekként szüleim sokszor
kivittek Budapesten a Margit-szigetre. Szerettem ott lenni. Nagyon
szép a Japán-kert, szerettem meglesni ott a mindenféle halakat és
békákat, átszaladni a kis hidacskákon. Gyönyörű szép a zenélő
kút dallama. Gyermekként lenyűgözött a nagy szökőkút ég felé
kitörő vízsugara. Ott vannak a szigeten egy középkori
kolostornak a romjai is, amely egykoron domonkos rendi volt, amikor
még Nyulak-szigetének hívták azt a helyet. Ebben a kolostorban
élt Árpád-házi Szent Margit is. Erről a helyről írt Gárdonyi
Géza az Isten rabjaiban. A kolostor azért került a szigetre, hogy
az ott lévőket elzárja a külvilágtól. Hiszen a Duna széles, és
a sodrása is jelentős, így valójában csak az tudott átjutni,
aki ismerte a módját, hogyan, s hol tud kikötni a sziget partján.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> „Én elmegyek/Szólt a kisgyerek</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Neked elmondom</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Másnak senkinek</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Majd addig megyek</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Míg lesz egy kis sziget</span></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Ahol boldog leszek.”
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">– csendült fel bennem az Omega
együttes egyik régi száma, amelyet igencsak kedvelek, mert nagyon
emberi. A szigeteket mi emberek arra használjuk, hogy elvonuljunk,
kivonjuk magunkat a nagy egészből, hogy egy kicsit egymagunkba
lehessünk: egyedül, csendben, figyelve, és várva.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Régen a szigeteket arra is
használták, hogy oda olyanokat száműzzenek, akik jelenléte
terhes volt az adott társadalomra, vagy annak a vezetőinek számára.
Ilyen okból került János apostol is Pathmosz szigetére, ahol
látta a Jelenések könyve látomásait. De hogy ne menjünk olyan
messzire a történelemben, pontosan ilyen indokkal indultak
fegyenchajók Ausztráliába.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az izraeliták számára a szigetek
egészen furcsák lehettek. Hiszen országukban nem nagyon voltak
szigetek, legfeljebb part menti sziklácskák, és mivel nem is
voltak hajós nép, így önszántukból csak igen kevesek láthattak
szigeteket. Számukra bizonyára szörnyű élmény lehetett, ha
valamilyen okból egy sziget foglyai maradtak. Mindenütt a víz
veszi körül, s bár talán a szigeten szabadon lehet járni-kelni,
ám mindez csak rövid szabadság lehet, hiszen onnan út csak a
vízen keresztül vezet. A sziget képe Ézsaiás idejében, amikor
Isten népe Babilon fogságában élt, távol az őshazától,
kisebbségben, szétszóratásban, egyet jelentett a rabsággal. A
véges lehetőségek között vártak, s vágytak a végtelenre, a
szabadulás lehetőségére, amelyet meg is ígért számukra az Úr
a prófétai szóban.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Amit a sziget ilyen értelme takar,
az a mi számukra is valóság, mind távolról nézve, mind egészen
közelről, a saját helyzetünket nézve. Ha körülnézünk kis
hazánkban, akkor lépten-nyomon tapasztaljuk a véges lehetőségeket,
a korlátok közé zártságot. Elszigetelve érezzük magunkat, s
sokan igencsak vágyakozva tekintenek a Lajtán túlra, mintha az egy
valóságos óceán volna, amely elválaszt egy jobbnak gondolt, vagy
inkább csak hitt világtól. Akik ott vannak, túl az „Óperencián”,
azok is bizonyára ugyanígy tekintenek valamely csücskére a
világnak. Milyen jó is lett volna oda születni, vagy oda kerülni!
Pedig az is csak egy sziget, a maga módján.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> S mi a helyzet velünk, egyenként,
személy szerint? Dubaiban, az Egyesült Arab Emírségek második
legnagyobb városában, ahol csak úgy sorakoznak az egymást
lekőrözni igyekvő beruházások, tervek, felhő-karcolok,
gondoltak egy nagyot, elkezdtek a tengeren építkezni. Először
pálmafa alakú sziget építettek, majd egy még nagyobb pálmát.
Aztán elkezdték a Föld országainak kicsinyített hasonmását
megépíteni az Arab-öböl vizére. Így aztán, akinek elég pénze
van, megveheti akár egész Kanadát, Spanyolországot, vagy
Egyiptomot, és mondjuk a gízai piramisok helyett, valami egészen
mást építhet rá. A kicsinyített országok között a határt a
tenger jelenti, hiszen mind egy-egy különálló kis szigetecske.
Ezen a nagyszabású terven gyönyörűen megmutatkozik az ember
állapota. Hiszen mindannyian ilyen kis szigetek vagyunk, ahová mi
azt építhetünk, amit csak akarunk, ám mégis vannak korlátok,
határok, amin túl már nem a miénk a fennhatóság, hanem másé,
vagy a természeté. Végesek a lehetőségeink, még ha látszólag
nincs is az ember előtt akadály.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Benne van az emberben a szigetről
való szabadulás vágya, mert meglehet, egy darabig nagyon jó, sőt
időnként hasznos elzárkózni, de amikor már feszítenek a
korlátok, akkor jó volna szabadulni. Az irodalomban sokszor
találkozunk ezzel a kérdéssel, Robinson Crusotól, Monte Cristo
grófján át, a Pillangó főhősén, Henri Charrieren keresztül,
hiszen emberi lényünkről tanúskodik. Jó volna, ha meg lehetne
szökni a szigetről. Jó volna szabadulni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> De milyen tenger az, amely minket
így körülzár, hogy a szabadulás sokak számára csak vágy
marad, és várakozás? A kezdő liturgiában (1/II.) így
énekeltünk: „<span style="color: black;">Én
Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim
árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én
Istenem, Könyörülj árva lelkemen.</span>”
Kitörni egymagunk nem tudunk, a végtelennek gátat szab
végességünk. Ezt a végességet egy valami okozta, az, hogy
elszakadtunk az Istentől, s ennek a következményeit szenvedi el
azóta is minden nép, minden nemzedék, s benne mindenki személy
szerint a maga életében. Száműzöttek vagyunk, pedig valaha
szabadnak születtünk, de fogva tart bennünket a magunk korbácsolta
tenger.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Van
szabadulás? Van a száműzetésnek vége? Az Úr Igéje szerint
igen! <i>„Az ég
szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha,
lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom
örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.” </i>Az
Úr elkészítette a szabadulás útját, s azon jött el közénk, s
fog majd ismét érkezni, ez az Advent lényege. Ennek az ígéretnek
a beteljesüléséről szól igénk is. Bár csak képileg
kapcsolódik ide, de a szigetek szemszögéből, ahonnan most mi is
keressük Istent, különös fénye van annak, hogy Jézus járt a
tengeren, a genezáreti tavon (Mt 14, 22kk). A tengeren hánykolódó
hajón, küzdöttek a tanítványok az ellenszéllel, s Jézus
odament hozzájuk a vízen járva, s ezt mondta nekik: <i>„</i><span style="color: black;"><span style="font-size: small;"><i>Bízzatok,
én vagyok, ne féljetek!”</i></span></span><span style="color: black;">
(Mt 14, 27) Az az Úr, akinek a visszajövetelére várunk ezt üzeni
a mi számunkra is: Ne féljetek, mert ami az embernek lehetetlen az
az Istennek lehetséges!</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: black;"> Így
lesz számunkra a véges végtelenné. Hiszen mindannyian átéljük
létünk végességét, behatároltságát. </span><span style="color: black;"><span style="font-size: small;"><i>„Életünk
ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és
nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik,
mintha repülnénk.”</i></span></span><span style="color: black;">
(Zsolt 90, 10) – írja a zsoltáros. De, ahol a mi lehetőségeink
véget érnek, ott lép közbe a Teremtő Isten, s nyit új utat,
amely szabadságot ad. Advent harmadik vasárnapján, amikor az
emberi élet végességében megjelenő Urat várjuk, aki a
végtelenséget adja, ez lehet számunkra az igazi evangélium! Az
oltár előtt hallhattuk, hogy Keresztelő János kérdésére,
miszerint Jézus e a megígért szabadító, Ő így válaszolt:
</span><span style="color: black;"><span style="font-size: small;"><i>„vakok
látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek
hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az
evangélium.” </i></span></span><span style="color: black;">(Mt
11, 5) Jézus az, aki leküzdi értünk, bennünk mindazt, ami gátol,
visszatart az Atya közelségétől. S milyen jó, hogy Krisztus
egyházának, a Benne való hitnek az egyik jelképe a hajó! A hajó,
amely meg tudja tartani az élet tengerén hajótöröttet, partra
vetettet, az elszigeteltet pedig felszabadítja. Visszajuttatja őket,
minket, az Úr földjére, az Édenbe, ahonnan kiűzetettünk. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! Minden, ami körül vesz bennünket mulandó, s ítélet
vár rá, véges körülöttünk minden, akárcsak egy sziget
fövenye. De az Úr szabadítása örök, maradandó, végtelen, s
aki az Úrra tekint, Őt keresi, Benne hisz, remél, annak egyszerre
kitárul a szabadulás útja, amelyen egészen közel jött hozzánk
a mi szerető Urunk!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<br /></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<img height="195" src="http://blog.luxuryproperty.com/wp-content/uploads/image/dubai/The-World-islands-Dubai.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Világ-szigetek Dubai partjainál</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<br /></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-49530534059628273382013-12-08T20:25:00.000+01:002013-12-08T20:25:18.539+01:00Igehirdetés - Advent II. vasárnap Mal, 3, 13-19<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Vakmerően
beszéltetek ellenem – mondja az ÚR. Ezt kérdezitek: Mit
beszéltünk ellened? – Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek
szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott, és
hogy gyászban jártunk a Seregek URa előtt? Inkább a kevélyeket
tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az
Istent, mégis megmenekülnek. Amikor erről beszélgettek egymás
között azok, akik félik az URat, az ÚR figyelt, és meghallotta.
És beírták egy könyvbe az ÚR előtt emlékezetül azokat, akik
őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek –
mondja a Seregek URa – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes
leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki
tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az
igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem
tisztelők között. Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó
kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a
polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek
URa –, nem marad sem gyökerük, sem águk.”</i> (Mal 3, 13-19)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Talán
nem mondok újdonságot azzal, hogy már kampány-időszakban
vagyunk. A politikai paletta valamennyi tagja ilyenkor igyekszik
beférkőzni az emberek hétköznapjaiba, gondolataiba, hogy valami
kis bogarat becsempésszen. Teszik mindezt azért, hogy meggyőzzék
a választópolgárt, hogy ők, s egyedül ők tudnak választ adni
az ember mindennapos életének a kérdéseire éppúgy, mint a
hosszú távú célok megoldásaira. Ezzel nincs is semmi baj, ez a
politika része, így tud egymásra találni a nép és az elit
elképzelése. A gond ott van, amikor a politika formálói mindezt
nem veszik komolyan, hanem csak egy eszköznek arra, hogy vezető
szerephez, hatalomhoz jussanak. Így lesznek a hangzatos ígéretek,
a szenzációs programok, ország megváltó gondolatok üres
szócsépléssé, amelyekről mindenki, kitaláló és célközönség,
egyaránt tudja, hogy csak felfújt lufi az egész. És mégis, nap
mint nap ígéretek tucatjai zúdulnak ránk.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> „Ígéretekkel
teli van a padlás” – tartja a népi bölcsesség. Nem csak a
politikában, hanem közöttünk, egyszerű emberek között is.
Könnyű mondani szép, bátorító, megnyugtató szavakat. Könnyű
hitet csiholni a másikban. Könnyű meggyőzni mást a saját
igazunkról, ha értjük a módját. Gyorsan száll a szó, de mintha
egy másik bölcsességről megfeledkeznénk, úgy általában
mindannyian: „az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó”.
Ha e szerint szeretnénk megszólalni, már korán sincs oly'
egyszerű dolgunk. Mert ilyen esetben komolyan kell vennünk az adott
szó súlyát, a mondottak felelősségét, hogy valóban komoly a
szándék az ígéret mögött... Így lesz súlytalanná a szó, s
általa az ember is. Valahol ez a tragédiája a korunknak: rengeteg
szó árad felénk, de melyiknek van ereje? Így fásulunk bele az
ígéretekbe, a nagy szavakba. Hiszen a tapasztalat azt mutatja, –
Shakespeare szavaival élve – „színház az egész világ”.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Isten
szavához is sokszor így viszonyulunk. Már rég óta. Erről szól
az imént elhangzott prófétai üzenet is. Mintha az isteni szóban
olyan mélyen rejtőzködne az Isten, hogy nem is látszik, nincs
foganatja, nincs hatása. Nem tudunk vele mit kezdeni, mert a
tapasztalat, a mindennapok nem tükröznék vissza Isten ígéretének
erejét.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Vakmerően
beszélünk mi is az Úrral, amikor számon kérjük ígéreteit,
tetteit. Igen, rossz látni, ha az igaznak rosszul megy a sora. Igen,
rossz megtapasztalni, hogy a „jó elnyeri méltó büntetését”.
Akik ellenben messziről kerülik még az isten-félelem látszatát
is, azokon mintha nem lenne fogás, utolérhetetlenek, sőt, szinte legyőzhetetlenek. Mi is sokszor kifakadunk, ahogyan a nép is:
„<i>Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy
teljesítettük, amit ránk bízott, és hogy gyászban jártunk a
Seregek URa előtt? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen
a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis
megmenekülnek.</i>” Nem csak a babiloni fogság utáni Júdeában,
hanem mi is, kis magyar </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">valóságunkban is átéljük ugyanezt. Hol
van Isten? Hol vannak az ígéretek?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Isten
ígéretei kétfélék. Egy részük beteljesült, a másik részük
pedig be fog teljesülni. Efelől ne legyen senkinek kétsége. Isten
szava, ígérete valóság. Az egész Szentírás Ádámtól kezdve
Ábrahámon keresztül, minden egyes oldalon arról tesz bizonyságot,
hogy amit Isten eltervez, az úgy is lesz. Ábrahám vajon maga
mögött hagyta volna egész addigi életét, ha nem hitt volna az Úr
szavának? Elindult öregen, utód nélkül egy ismeretlen útra,
amiről nem tudott semmit, főleg nem bizonyosat, csak egyetlen
dolgot: az Úr ígérete bizonyosság. Gedeon se bocsátotta volna el
katonái többségét, ha nem hitt volna az Istennek, hogy elég
háromszáz vitéz, hogy megszabaduljon Izrael a midjániaktól... s
még sorolhatnánk a példákat. <i>„A hit pedig a remélt
dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való
meggyőződés.” </i>(Zsid 11, 1) A hit tehát nem más, mint az Úr
ígéreteinek komolyan vétele.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Advent
második vasárnapjának üzenete ez: „Ítélet előtt – Kegyelem
alatt”. Mindkét ígéret egyszerre igaz, bármennyire is
ellentmondani látszik ennek a jelen. Ám az ígéret beteljesülése
nem késik, hanem vár! S ez döntő különbség. Ezt írja Jeremiás
<i>„Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el
irgalma: minden reggel megújul.”</i> (Jsir 3, 22) Ennek a
kegyelemnek az idejét éljük. S ez a kegyelem egyaránt vonatkozik
az igazakra, és a gonoszokra. Még vár az Úr, még van lehetőség
mindenkinek felismernie azt, hogy hányadán áll az Istennel. De nem
tudhatjuk sem az időt, sem az órát, hogy ez meddig tart. Afelől
se legyen kétségünk, hogy egyszer bekövetkezik az, amit az Úr
napjának nevezünk. Amikor megjelenik teljes dicsőségében, hogy
megítélje a világot. <i>„</i><span style="color: black;"><span style="font-size: small;"><i>Megnyílik
a könyv, amiből Tett, szándék kiviláglik, Mentségek vára romba
dől, Bűn vak mélysége ásít. Akkor mindenki tisztán lát,
Megérti vétkes önmagát, Hogy mit tett életében.</i></span></span><i>”
</i>(EÉ
502/3) – írja a
középkori énekszerző, Celanói Tamás. Advent második
vasárnapján a kegyelemben megjelenő Úrra emlékezünk, aki jön,
úton van. Ez az ígéret.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Sokszor
kérdőn tekintünk az égre, miérteket keresve, de valódi
bizonyosság az, hogy az Őt félőkre az Úrnak gondja van. Nehéz
mindvégig hű maradni az ígérethez, megállni a viharokban,
kitartani, hiszen Jézus is megmondta Péternek, és nekünk is: <i>„a
Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.”</i>
(Lk 22, 31) Komolyan kell venni, hogy vannak erők, amelyek
eltántorítani akarják az embert. Ezek igyekeznek erőtlennek
mutatni az Isten ígéreteit, hogy az ember belefásuljon,
eltántorodjon, s feladja a reménykedést. Így próbálja a Gonosz
kampány-ígéretekké silányítani az Úr szavát. Ám Jézus ezt
is mondta: <i>„de én
könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha
majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”</i>
(Lk 22, 32)
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Kegyelem
az, hogy van közbenjárónk, aki könyörög értünk, nehogy
elfogyjon az a mustármagnál is kevéskébb hitünk. Ezt az Urat
várjuk vissza: aki megítél, de könyörög is érted! Ő az, aki
által, akiért be vagyunk írva az Élet könyvébe. Erre van
ígéretünk Krisztusban!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Reményik
Sándor híres verse ide kívánkozik:
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="CENTER" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Először sírsz.<br />Azután
átkozódsz.<br />Aztán imádkozol.<br />Aztán
megfeszíted<br />Körömszakadtig maradék-erőd.<br />Akarsz,
egetostromló akarattal –<br />S a lehetetlenség konok falán<br />Zúzod
véresre koponyád.<br />Azután elalélsz.<br />S ha újra eszmélsz,
mindent újra kezdesz.<br />Utoljára is tompa kábulattal,<br />Szótalanul,
gondolattalanul<br />Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:<br />A bűn, a
betegség, a nyomorúság,<br />A mindennapi szörnyű
szürkeség<br />Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!</span></div>
<div align="CENTER" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">S akkor – magától – megnyílik
az ég,<br />Mely nem tárult ki átokra, imára,<br />Erő, akarat,
kétségbeesés,<br />Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.<br />Akkor
megnyílik magától az ég,<br />S egy pici csillag sétál szembe
véled,<br />S olyan közel jön, szépen mosolyogva,<br />Hogy azt
hiszed: a tenyeredbe hull.</span></div>
<div align="CENTER" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Akkor – magától – szűnik a
vihar,<br />Akkor – magától – minden elcsitul,<br />Akkor –
magától – éled a remény.<br />Álomfáidnak minden aranyágán<br />Csak
úgy magától – friss gyümölcs terem.</span></div>
<div align="CENTER" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez a <em>magától: </em>ez a
Kegyelem.</span></div>
<div align="CENTER" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett Testvérek! A mi Urunk
szava bizonyosság, nem puszta ígérgetés, s szava erejének
nagyságát pont a leggyengédebb helyen a kegyelemben láthatjuk
meg. <i>„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet
koronáját.”</i> (Jel 2, 10) Az adventben élő hívőnek ez a
küldetése, hű maradni a kegyelemben.
Ebben őrizzen meg minket a gyülekezetek Ura!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="180" src="http://www.the-numbers.com/video/Campaign-The/Campaign-The-poster.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Kampány-ígéretek?</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6365188580672601131.post-77335743449797094052013-12-01T17:13:00.000+01:002013-12-01T17:13:18.433+01:00Igehirdetés - Advent I. vasárnap Hós 14, 2-10<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„<i>Térj
meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el!
Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz,
ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen,
ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! Asszíria nem segít meg
minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek
kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva.
Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket,
mert elfordult róluk haragom. Harmat leszek Izráelnek: virágzik
majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Ágai
szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a
Libánon. Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát
termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a
libánoni bor. Efraimnak semmi köze többé a bálványokhoz. Én
meghallgatom, és törődöm vele. Olyan vagyok, mint a zöldellő
ciprus, tőlem kapod gyümölcsödet. Aki bölcs, belátja ezeket,
aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak
járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.”</i> (Hós 14, 2-10)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretett
Testvérek!
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretek
utazni, úton lenni, valamilyen érdekes, különleges úti cél felé
haladni. Külön ajándék, ha az útvonal is valamilyen festői
vidéken vezet keresztül. Még viszonylag friss volt a
jogosítványom, szüleimmel elkirándultunk Lillafüredre. Nem is
gondolná az ember, hogy Miskolctól néhány kilométerre, ilyen
szép hely található: egy meseszép tó, a dombok között,
kacskaringós kis utcácskák. Miután szépen körbejártuk a helyi
nevezetességeket, arra gondoltam, mi volna, ha hazafelé nem az
autópályán mennénk, hanem a Bükk fennsíkján keresztül, a
szerpentinen. Így is történt. A meseszép hegyi úton, a sok
kanyar kihozta belőlem a rally-versenyzőt, élveztem az utat,
élveztem a kocsit, a sebességet, s mi tagadás, az ezzel együtt
járó adrenalint is. Miután Eger környékén leértünk a
hegyekből, persze megkaptam a szülőktől a magamét. Hiszen ők
korántsem élvezték annyira, számukra csak egy nagy rohanás volt
az egész, nem tudták kiélvezni a táj gyönyörűségét. Az
igazat megvallva, ha visszagondolok, valóban nem sok maradt meg
belőlem az útról. Nem maradt belőle semmi, csak a rohanás.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Így
vagyunk sokszor a belső útjainkkal is, az életünkkel is.
Rohanunk, hajmeresztő sebességgel, idegeskedünk, előzünk,
csikorgunk, szinte keresztül vágtatunk az éveken-évtizedeken, s
közben talán észre sem vesszük, milyen az út amin járunk.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Advent
első vasárnapja is útra hív bennünket: az Úr útjára. Ez az
út, mint ahogyan mind, nem csupán a végcélról szól, hanem
magáról a folyamatról: eljutni valahonnan-valahová, s mindarról,
ami ez alatt történik az úton, az úttal, és az úton levővel.
Hóseás próféta egy adventi zarándoklatra hív bennünket: a
gyógyulás útjára.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Így
jutunk el a különböző állomásokig:</span></div>
<b><ol>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Betegségből</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A
terápián át</span></b></li>
<li><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A
gyógyulásig</span></b></li>
</ol>
</b><div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Betegen
indulni.</b> Nem a legjobb állapot arra, hogy felkerekedjen az
ember, ám vannak esetek, amikor meg kell tenni. Hóseás prófétáról
annyit tudunk, amennyit a könyve elmond. Apja neve Beéri volt.
Felesége Gómer, Diblaim leánya, akitől három gyermeke született.
Az asszony parázna nő volt, ami érthető úgy is, hogy a kánaáni
vallásban, a Baal-kultuszban otthonos kultuszi prostituáltak közül
való volt, vagy esetleg később keveredhetett közéjük. Hóseás
azonban mindenek ellenére szerette a feleségét, képes volt őt
áron is kiváltani rossz környezetéből. Miközben gyógyítgatni
próbálta szerencsétlen házaséletének sebeit, rádöbbent, hogy
sorsa kicsiben példázza az Úrnak és népének, Izráelnek a
kapcsolatát. A nép pedig igencsak beteg volt, saját feje után
ment, elhagyta az Úr útját, s ennek az lett a következménye,
hogy fokozatosan a darabjaira hullott, morzsolódott a nép, mind
testileg, mind lelkileg. Egyrészről pusztult az ország, láthatóan
nőtt a nyomor, a pusztulás, másrészről a szívekben a
hűtlenkedés nyomán a fásultság, a közöny, az egymás semmibe
vétele. Pusztulásra volt ítélve az ország, ami a prófétai szó
után néhány évtizeddel be is következett.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Érdekes
olvasni, és egy kicsit eljátszani gondolatban, lélekben a Biblia
prófétáinak szavaival. Lehet, hogy 2-3000 éves eseményekről
szólnak, ám a betegség tünetei, mintha mit sem változtak volna
az idővel. Hiszen mit látunk magunk körül? Nem ugyanazt, vagy
legalábbis nagyon hasonlót, mint Hóseás?
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mindenütt
ott van a nyoma annak, hogy a bűne miatt bukott el a nép. Az átkok
átka, amely megmérgezi mind az egyszeri embert, a mind az egész
teremtett világot. A Biblia világosan beszél a bűnről: a bűn
az, ami elválaszt Istentől. Bármi lehet ez, de leginkább az, hogy
az ember a saját feje után szeretne menni, pedig tudja mi volna a
helyes, mégis képtelen rá. Miért is? Mert Istent nem tudjuk a
magunk erejéből félni és szeretni. Ugyanakkor nem szeretjük, ha
vádolnak minket, hogy bűnösök vagyunk. Mentegetőzünk, „Kérem
én becsületes ember vagyok.” S itt ismét tetten vagyunk érve:
emberek vagyunk. Élünk, hibázunk, megbántunk, megbántanak,
ütnek, ütünk. S mindeközben próbálunk előre jutni, de Istentől
csak távolabbra kerülünk. Persze a Sátán, akinek a neve „vádlót”
jelent mutogat ránk: „Ügye, ennyire vagy jó ember, igaz?!” Ám
érezzük, hogy nagy szükségünk volna arra, hogy gyógyírt
találjon erre az átokra. A könyörgő Ady Endre szavai:
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
„Hiszek hitetlenül Istenben,
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Mert hinni akarok,
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Mert sohse volt úgy rászorulva
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Sem élő, sem halott.
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
[…</span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 0.18cm;">]</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 0.18cm;"><br /></span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok.
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Beteg vagyok, beteg.”
</span></div>
<div align="CENTER" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 0.18cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az út,
amelyre a próféta szava hív, azzal kezdődik, hogy felismerjük a
betegséget, s belássuk, valamilyen megoldásra van szükség, hogy
egészséges legyen a viszony újra Isten és az ember között, és
ennek folyományaként az emberiségen belül is.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A
gyógyuláshoz minden esetben egy <b>terápián át</b> vezet az út.
Kezelni kell a bajt. De mi lehet a gyógymód? Hol található
megfelelő szer, módszer erre a halálos mételyre, amely
nap-mint-nap körülveszi, és átjárja ez embert? Keressük,
kutatjuk, csak lehet, hogy nem ott tesszük, ahol rálelhetnénk.
Mert a kiváltó okot másban leljük, holott bennünk is ugyanúgy,
és ugyanannyira jelen van. <i>„Mindenki vétkezett, és híjával
van az Isten dicsőségének.”</i> (Róm 3, 23) Gyönyörű szép
az Úr szava: „<i>Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor
megtértek az ÚRhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt,
és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! [...]
Csak nálad talál irgalmat az árva.</i>” Erről van szó: Isten
Igéje, amit mutat nekünk, abból van gyógyulás, abból van
bűnbocsánat! Advent lényege ez, hogy felismerjük azt, aki eljön,
aki hozza számunkra a gyógyulást; felismerni a kórt, s felismerni
a szabadulás lehetőségét!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Bizony
kell erő ahhoz, hogy az ember szembe tudjon nézni saját magával,
fájdalmával, nyomorával, tehetetlenségével! Nem könnyű
szembesülni a valós állapottal, amely mindenki esetében egyet
jelent az elveszettséggel. Sokakat taszít cinizmusba, fásultságba,
mondhatni: „hát ilyen az ember”. De a felismerés nélkül, a
szembesülés nélkül nem lehet gyógyulás.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Jó,
hogy a felismerés nem zúz össze örökre. Jó, hogy van, aki
odahajol ilyenkor, s az Ő önön erejét adja: <i>„Mert az
Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”</i>
(Lk 19, 10) Hiszen: <i>„Nem az egészségeseknek van szükségük
orvosra, hanem a betegeknek.”</i> (Mt 9, 12) Az Úr testé lett
Igéje ilyen. Ott hat, ahol a legnagyobb gond van, azok számára
fontos, akik a legmélyebben vannak. Ezért vállalt közösséget
Jézus olyanokkal, akiket a többség megvetett, lenézett, holott ők
sem voltak különbek, vagy szebbek, vagy jobbak.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Akik
Isten szavát befogadták, azok a gyógyulás útjára léptek,
gyógyszert kaptak a végztettel szemben. De mit jelent a gyógyulás?</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A
gyógyulás</b> nem más mint az Élet részévé lenni. Ezt mondja
az Úr: <i>„Harmat leszek Izráelnek.” </i>Hihetetlen
mélysége van ennek a képnek. Milyen is a harmat? Számunkra talán
csak egyszerű hajnali csodácska. Ám ott, azon a vidéken, ahol
Hóseás élt, ahol forrón tűz a nap, ritka a csapadék, száraz
minden, ott a harmat jelenti az életet. Hiszen minden reggel
egyszerre csak ott van, és az a kis hajnali pára életet ad, erőt
ad a perzselő hőség elviselésére. Az Úr által kinált élet is
pontosan ilyen: valami olyan egyszerű, ám életbe vágó csoda,
amely mintha nem is látszana, de a lényeget megadja.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Megrendítő
Jézus egyik utolsó szava, amikor a Golgota felé menő úton az őt
sirató asszonyoknak ezt mondja: <i>„Ha a zöldellő fával
ezt teszik, mi történik a szárazzal?”</i>
(Lk 23, 31) Ez a különbség az Úr által kínált élet, és az
ember önmaga által járt élete között. Az egyik csak létezik,
de valójában már rég elszáradt, ám a másik zöldell az
Élettől. Ebben az utóbbiban van részünk, ha az Úrban járunk,
és élünk. Akkor valóban gyógyulunk, valóban Élünk. Úgy,
ahogyan azt Isten eredendően szánta. Egységben, szentségben,
szeretetben.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Szeretett
Testvérek! A gyógyulás útja lépett közénk, aki maga az Út,
akin, s akivel járnunk kell. Őt várjuk, s Őt áldjuk szeretete
nagyságáért. Advent kezdetén a gyógyulás útjára indít
bennünket az Élet Istene. Adventus Domini! Jövel Uram! </span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />Ámen</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img height="240" src="http://pintaw.com/images/wallpapers/the-road.jpg" width="320" /></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A gyógyulás útja</i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br /></i></span></div>
László Lajoshttp://www.blogger.com/profile/04567577538905250897noreply@blogger.com0